Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-131

131. országos filés májas 28. 1879. 309 fizessen; mi csak azt mondtuk, hogy ha már kell valamit fizetni, többet, mint a mire Magyarország köteles, akkor: a nélkül, hogy a létező tisztességes jogok bármely tekintetben is megsértetnének ; mondom, a nélkül, hogy a létező tisztességes és valódi jogok csonkittassanak, ezen 4.600,000 frt újabb teherért biztosítsuk állami erdekeinket is, és ez csak a vasútnak államivá tétele által történhetik meg. (Iqaz l a balon.) Meg kell tehát jegyeznem, hogy egyrészt ezért nem volt szükséges, hogy a kormány ezen 4.600,000 frtnak oly meleg védelmére kelt, de másrészt azért sem volt helyes, mert viszont annak ellenében, ha a t. ház ezen kérdést akarná csakugyan komolyan, részletesebben tárgyalni, hasonlóképen közlekedési ministeri intézkedést és kormányi határozatot lehetne producálni, a mely a t. ház előtt fekvő okmányok között van letéve, a melyben mindazon tételek, a melyeket a tiszt. közlekedési minister ur jogosultaknak ismert el, teljesen jogtalanoknak vannak mondva és az akkori közlekedési minister Tisza Lajos ur csak méltányossági szempontból gondolta, hogy azokból a mostani közlekedési minister ur által védett positiókból legfeljebb 900,000 frt volna az, a mit talán per utján fizetni kellene, a mit tehát inkább el kell fogadni. Ezen intézkedésre Ráth Károly í. képviselőtársam is már hivatkozott és ezen kormányi intézkedés keltét és számát is megjelölte, a ki az iránt érdeklődik, méltóztassék azt elolvasni. (Tetszés balfelöl.) Azokra, a miket a t. közlekedési minister ur még mondott, többet részemről mondani nem akarok, de akarok szólani igen röviden még arról, a miről a t. minister ur nem beszélt. (Halljuk!) A minister ur adós maradt a kérdés azon ágának megvilágosításával, hogy a kassaoderbergi vasút ez affaire alkalmával mért nem lehet államivá, valamint azzal is, miért gondolja <í, hogy Ausztriával az általam elmondott elvek alapján, e kérdésben paetálnunk lehetetlen, holott ez affaire minden bajait, minden terheit, minden consequentiäit mi viseljük? Nem szólt továbbá a minister ur e fontos kérdés alkalmából egy szót sem a kormány vasúti politikájáról, melynek kifejtését mi már évek óta sürgetjük, s mely iránt az ország teljes homályban van. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Mindezeknél fogva, meg fogja nekem a minister ur engedni, hogy jövőre is éljek azon jogommal és élhessen más is, hogy őt e kérdésekben bizonyos nyilatkozatukra ezentúl is serkentsük. (Helyeslés balfelöl.) De, gondolom, tartozott volna a t. minister ur saját maga iránti tekintettel is, nevezetesen a tiszai vasút államivá tételéről szólani. Az ez iránti indítvány, a melyhez a minister ur hozzájárult, a pénzügyi bizottságban megbukott. Igen sajnálom, hogy ez által mindenféle föltevésekre tág tér nyilt. Én igen kérem a t. minister urat, méltóztassék e tárgyra nézve legalább a részletes vitában nyilatkozni, s kimondani, ragaszkodik-e továbbra is az indítványhoz, vagy nem? Ivánka képviselőtársamat is bátor voltam kérni, hogy nyilatkozzék ez ügyben, mel»re vonatkozó indítvány Ő tőle származott, de ő is adós maradt a válaszszal, s ezt bátor vagyok e helyen szinte eonstatálni. (Élénk tetszés balfelöl.) T. ház! Nem akarok tovább szólani a kassa-oderbergi törvényjavaslatról, (Halljuk! halljuk!) s nem tartom szükségesnek, hogy többet mondjak, mint a mit a t. ház e vasútra nézve hét napon át hallott. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, az ügy kellőleg meg van világítva. A t. ház ismeri annak politikai, közgazdasági és eléggé dubius részét is. Méltóztassanak belátásuk szerint szavazni ; én ismétlem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el, s kérem a különvélemény elfogadását, (helyeslés balfélöl.) Péchy Tamás közmunka-és közlekedésügyi minister: T. ház! Azt hiszem, hogy azon felszólalás után, melyben a különvélemény előadója engem egyenesen felhív némely kérdésekre való válasz iránt: megengedi a t. ház, hogy a vita ily hosszú tartama után is igénybe vegyem becses türelmét. Legelőször is néhány szemrehányás tétetett nekem, a melyre válaszolnom kell, Lichtenstein képviselő ur szememre hányta, hogy ez alkalommal vasúti politikámat ki nem fejtettem. Bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, én azt hiszem, hogy midőn egy concret tárgy van a ház asztalán, akkor más tárgyakról, melyek okvetlen bevonandók volnának, akkor, ha az általános vasúti politikáról akarnánk szólani, a házszabályok szerint nem is lehet; a tárgytól eltérni csakis a ház engedelmével levén szabad. Mindjárt a vita kezdetén annak ilyen nagy feneket keríteni nekem feladatom nem lehet. Ha eljön az alkalom, a midőn erről szólni kell, méltóztassanak meghinni, nem fogok késni e részbeni nézeteimet a ház előtt kifejteni, a mini hogy azokból eddig sem csináltam titkot. Szememre vettetett, hogy rendezünk itt egy társulati ügyet, melynek rendezése csupán a társulat érdekében áll és ezen alkalommal nem óvjuk meg az állam érdekeit is. Méltóztassanak meghinui, ezen ügy rendezése nem csupán a társulat érdekében áll. Igaza van Bujanovics t. képviselő urnak, hogy ezen kérdésnek mikénti megoldása befolyással van pénzügyeinkre is. Meg vagyok győződve, hogy ha a pénzvilág nem látná, hogy ezen utolsó kérdést, mely a magyar államot fenyegeti, megoldjuk, renténk nem állna ugy, a mint áll. Azt hiszem, hogy midőn ezen ügyet rendezzük, azon társulat pénzügyi rendé-