Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-131

310 ISI. országos ülés május 23. 1879. zését visszük keresztül és csak akkor volnánk jogosítva felhasználni az alkalmat arra is, hogy a társulatot mintegy reeompensatióképen az állam nagyobb befolyása alá vegyük, ha erre szükség volna. Meg kell azonban vallanom, hogy mióta közlekedési minister vagyok, mindannyiszor, valahányszor valamely nemzetközi tarifa-kérdést akartam keresztülvinni és szükségem volt ezen társulatra — minthogy ezen társulat volt a kapocs, melylyel az ilyféle nemzetközi kérdéseket keresztülviheítem — a társulat részéről mindannyiszor a legnagyobb készséget tapasztaltam, előmozdítani azon czélok keresztülvitelét, melyeket magam elé tűztem. Nem volt tehát okom arra, hogy oly intézkedéseket tegyek, melyek folytán nagyobb befolyás biztosíttatott volna az államnak. Egyébiránt erre a Boros Béni t. képviselő ur felszólalására teendő észrevételeimnél még vissza fogok térni. Szememre vettetett, hogy a ministerségem előtti időre semmi tekintettel nem vagyok és csak ott kezdtem a dolgoknak indokolását, midőn minister lettem. Ez a szemrehányás nem áll. Foglalkoztam tüzetesen azon idővel, mely ministerségemet megelőzte, de azon véleményben vagyok, hogy nincs helyén e házban tüzetesen tárgyalni azon dolgokat, melyek ezen és sok más társulat ügyével összeköttetésben vannak. Az akkori, talán hibáknak, talán tévedéseknek itten való fejtegetése ezen kérdés megoldására nem vezet ; a magyar pénzügyeknek és az általános politikai érdekeknek sem szolgál, mert ha ezt itt fejtegetjük, a külföld csodálkozni fog, hogy miért engedte ezen dolgokat az akkori törvényhozás és miért nem vette azokat már régebben elő. Én foglalkoztam ezen egész ügygyei és épen ez alapon tettem előterjesztésemet; de annak részletes fejtegetése bizonyára nem válik előnyére az országnak. Bujanovics t. képviselő ur azt mondja, hogy már azért is csekélyebb teher illetné Magyarországot ezen kérdésben, mert az még a régi közösügyekből származik. Bocsásson meg a t. képviselő ur, de ezen garantia felemelése már a magyar pénzügyminister hozzájárulásával történt, a mire Ausztria az alkudozások folyamán számtalanszor hivatkozott is. Ezt a szerződést még gróf Lónyay Menyhért irta alá és azon időből származik a kamat-garantiának felemelése is, melyre Lichtenstein képviselő ur hivatkozott, t. i. azon időből, midőn még Ausztriával közösen birtok a vasutat. Én ezen kérdésekkel bővebben foglalkoztam, de nem tartottam szükségesnek itt ez alkalommal tüzetesen kifejteni, hogy mi mindenféle nehézségek voltak ezen kérdésben, hogy mi történt akkor, mikor Magyarország ezen társulattal szerződési viszonyt kötött, mely most '"szintén teljesen mellőztetett, mert szükségtelennek tartottam ezt felhozni. Több izben az mondatott itt, hogy ha ezen rendezés nem történt volna, akkor nem maradt volna egyéb bátra, minthogy az állam vegye kezébe ezen társulat ügyét. Nem az történt volna, ha ez a rendezés nem történt volna, hanem akkor három eset állhatott volna elő: vagy az az eset, hogy a társulat meg l°/°-el többet lett volna kénytelen a maga hitelezőinek engedni, vagy az az esett állott volna elő, hogy a hitelezők végrehajtást vittek volna a társulat ellen, vagy pedig per keletkezett volna az állam ellen. De — a mint, mondom — nem az következett volna, hogy akkor az állam vegye kezébe a társulat ügyeit: mert akkor semmiféle ok nem lett volna arra, hogy az állam vegye a megoldást kezébe. Mindezeknél fogva én arra kérem a t. házat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot, ugy, a mint van elfogadni. A különvéleményt nem tartom elfogadhatónak, mert ez az ügy már most is igen sokáig húzódott, és ha még egy pár évig- vagy talán tovább is fog húzódni, az okvetlenül a pénzügyekre és egyébként is rósz hatással lesz, de másrészt egy ily kellemetlen ügy függőben hagyása az államra nézve nem lehet közönyös. Nem tartom elfogadhatónak a beadott határozati javaslatot sem, mert Helfy képviselő ur ugyan azt mondja, hogy ne oldjuk meg a kérdést, hanem vegye az állam a maga kezébe a vasútnak kezelését, ez volna a legkönnyebb módja, hogy az állam egy garas kiadás nélkül birtokába jöjjön a vasútnak. De ez teljesen lehetetlen, mert arra semmiféle alap nincs, hogy az állam ily erőszakos módon vegye kezébe a vasutat, melynek rendezetlen ügyeit azután megint meg; oldásra kell hozni. A közlekedésügyi bizottságnak és így Boros Béni képviselő ur határozati javaslatát sem tartom elfogadhatónak azért, mert a közlekedési bizottság határozati javaslata nem szükséges. Méltóztatott itt hangoztatni — de különben is köztudomású dolog, hogy a magyar állam a tiszai vasút részvényeinek: többségét bírván, arra befolyását gyakorolta és gyakorolhatja. Tehát itt valami külön határozatra nincs szükség, mert hiszen a rasut az állam kezében lévén, az állam gyakorolhatja befolyását és ha szükséges lesz — méltóztassék meghinni, — én a magam kötelességét teljesíteni fogom. {Helyeslés jobbfelöl) Hiszen ha én szükségesnek láttam azt, hogy a tiszai vasút részvényei megszereztessenek az állam által, arra bizonyosan volt okom és ez az ok az volt, hogy az államnak befolyása legyen erre a vasútra. Hogy tehát ezt a befolyást ne gyakoroljam, azt hiszem.,