Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-131

2Qg 131. országos ülés május 23. 1870. mégis az összes üzleti és szállítási ügyeket rendeleti utón dietáljuk a társulatra, ez annyit tesz, hogy vessük el a törvényjavaslatot; mert nem képzelek társulatot, mely azt mondja : én akarok társulat lenni, de ügyeimet intézze a kormány. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ennek nincs akadálya, sem a magánjogban, sem a társulat autonóm ügykörében. Hogy a társulat autonóm ügykörében valóban nincs akadálya, azt kétségbe vonom és bizonyítanom sem kell ; mert ha a társulat vasutvonala felett tarifa és üzleti dolgokban az állam feltétlenül directe rendelkezik, ez bizony belevág a társulat autonóm ügykörébe. A mi a jogot illeti, minden társulatnak van engedélyokmánya s ez alapon lehet szerződni vele, akkor e vasúttal leliet csinálni akármit ; ha létezik az engedélyokmány és a szerződés és el akarjuk fogadni a szerződést, akkor nem mondhatjuk ki határozatikig azt, a mit Boros Béni képviselő ur indítványoz. Kérem a t. házat, méltóztassék ugy a Boros képviselő ur indítványának, mint a közlekedési bizottság határozati javaslatának mellőzésével a törvényjavaslatot elfogadni. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lichtenstein József: T. ház! Én tudom azt, hogy a létező viszonyok köztt, ha ma Magyarország statusférfntinak legnagyobbika zárszó-jogával élni kívánna és bármit mondana is, a vita ily előhaladott stádiumában, a situatiót a szavazásra nézve nem változtatná meg. Annál kevésbé gondolom én, hogy csekélységemnek befolyása lesz a bekövetkező szavazás eldőlésére. Ezért, t. ház, nem is azon okból szólalok fel, hogy a tárgy felett hallottaknak hosszasabb részletezésébe és vitatásába bocsátkozzam, hanem bátorságot veszek magamnak zárszó jogommal élni, csak azért, mert kötelességem egynémely felmerült kérdésre nézve kölcsönös felvilágosítást adni. Egyúttal ígérem a t. háznak, hogy ez alkalommal valóban igen rövid leszek. (Általános derültség.) Mindenekelőtt, t. ház, szükségesnek látom a megejtendő szavazás jellemének illustratiójául constatálni azt, hogy ezen dubiosus kérdésben a kormánynak az officiosus szónokokon kivül senki sem jött segítségére. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az officiosus szónokok egyikének, megengedjen György Endre képviselő ur, annyiban tartom őt is officiosusnak, a mennyiben a közlekedési bizottság előadója Hegedüs Sándor előadó ur mai beszédjével nem foglalkozom azért, mert a t. képviselő ur irányomban rendesen, már régóta tapasztalom, ugy viseli magát, hogy mindannyiszor másról beszél, mint a mit én mondottam és azután természetesen hibásan is czáfol. (Igazi Ugy van! baljelöl.) Most hát csak azt mondom a képviselő urnak, hogy tartsa szeme előtt, a mit Madarász képviselő ur tegnapelőtt e házban mondott, hogy beszéljen Hegedüs Sándor képviselő ur bármit, majd megmutatja a jövő évi budget, hogy van-e azon számítások és számtételeknek alapjok, melyeket a képviselő ur épen most felsorolt. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőtársam György Endre hosszasabban és mondhatom szakszerűen és érdekesen szólott a dologról, de megengedjen, ha az ő beszédjével sem foglalkozom az elmondott okoknál fogva ma már tüzetesebben ; annak csupán két pontjára kívánok refleotálni. Azok egyike az, melyben a kisebbség véleményét azzal vádolja, hogy az az idén eltér a tavalyi kisebbség véleményétől. Ezt állította ugyan a t. képviselő ur, de engedelmet kérek be nem bizonyította. A tiszt, képviselő ur azután azt mondja, hogy én feljajdultam azon calamitás felett, mely közlekedési forgalmunkban tapasztalható azon tény folytán, hogy mily nagy forgalmi nehézségek léteznek teszem az észak-keleti és a magyar államvasút köztt köz forgalmunkhátrányára, azon kis darab beékelt vonal folytán, a mely Szerencs és Miskolcz között van. Ebből azután deducálja, hogy bizonyosan hasonló, vagy még nagyobb nehézségeket fog támasztani ezen kassa-oderbergi vaspályának jablonka-oderbergi része, ha nem egy hazai, hanem egy idegen társulatnak, vagy Ausztria kezében van. A mi a följajdulást illeti, gondolom azt nem tettem, de a miskolczi-szerencsi vasútról egyáltalában semmit sem szóltam. Ha a t. képviselő ur feljajdulást hallott, az más forrásból származhatott; a t. képviselő ur feljajdulást hallhatott ott közvetlen közelében azon apropos következtében, a melynek folytán az történt, hogy épen ezen kérdés tárgyalásának kezdeményezésekor a tiszt, ház tagjai között egy kérvény osztatott ki, a mely 100,000 forintokat hoz ezen dubiosus kérdésben egyes érdekelt egyénekkel kapcsolatba. Ezen incidens folytán keletkezett indignatió okozhatott valahol följajdulást. (Ugy van! balfelöl.) A t. közlekedési minister ur szólott az eperjes-tarnowi vasútnak fusiójáról a kassa-oderbergi vasúttal, továbbá szólott a kamatmegosztásnak ilymódon helyessége mellett. Azokat, a miket ezen két kérdésre nézve mondani méltóztatott, én nem tartom elég czáfolatnak az ezen padokról mondottak ellenében. (Helyeslés a balon.) Méltóztatott azonban a harmadik kérdésről tüzetesebben nyilatkozni, nevezetesen a 4.600,000 frt kérdéséről, bebizonyítva, hogy ezt nekünk most már csakugyan részben fizetni kell. Legyen szabad erre, a mire különben Bujanovich t. képviselőtársam is mai felszólalásában rámutatott, megjegyezni azt, hogy mi sem mondtuk azt, hogy Magyarország ezen összegből semmit se