Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-131
181. országos ülés mäjtis 23. 1879. 307 tisztán a status quo szempontjából fogjuk fel, akkor ö" maga hozta fel maga ellen a leghatalmasabb argumentumot, mert ő hozta fel azt, hogy három év előtt Ausztria elfogadta a törvényjavaslatot, mint reá nézve kedvezőt. Már most azt állítani, hogy a törvényjavaslat elvetésével azzal merőben ellenkező irányban könnyen lehet Ausztriával egyetértésre jönni, — azt hiszem, önmagát lerontó állítás. (Helyeslés jobb/elől.) De különösen a közjogi kérdésre fektettetett igen nagy súly és az administrativ kérdéseket emelték ki. A közjogi kérdést illetőleg Ráth Károly képviselő ur felhozta, hogy a közlekedési bizottság az előtti jelentésében erről nincs szó, míg most ez is felhozatik. Én megvallom, hogy ha valamely érv valamely beszédből vagy valamely iratból kimarad egy alkalommal, ez még nem azt teszi, hogy az már nem létezik. Hiszen Ráth Károly képviselő ur sok dolgot vél tudni és tud, de azért nem minden beszédében hozza fel minden argumentumát. A közlekedési bizottság jelentésében van olyan, a mi nem ellenkezőleg, de kipótlólag hozza fel az ellenkező szempontokat is ; de ha egyiket vagy másikat egyszer mellőzte, ezzel nem azt mondja, hogy amaz argumentum nem áll fenn, de ez alkalommal csak a felnozott tárgyra hivja fel a figyelmet a bizottság. De azt bátor vagyok állítani, hogy tévedésben van Lichtenstein képviselő ur, midőn az 1867: XV. törvényczikkre hivatkozva, azt állítja, hogy e törvényczikk a kamatbiztosítási terhet közös adósságnak tekintette és ennek következtében ugy kellene arra nézve eljárni, mint a többi közös adóssággal, t. i. craoiát elvállalni vagy azon kulcsot megállapítani, mely a magyar kormány első álláspontja volt. Ez utóbbira nem íeflectálok, mert ha Ausztriával csak ugy lehető a compromissumot létrehozni, a mint a törvényjavaslatban van, az első követelésre visszatérni nem lehet és e tekintetben nem fogadhatom el Bujanovics képviselőtársam azon észrevételét, hogyha Ausztria nem fogadta el, akkor a magyar kormánynak sem kellett volna a compromissumot elfogadnia; mert akkor, ha szerződés létre nem jön, bekövetkezhetnének azon bonyodalmak, melyek hitelünkre és a vasúti forgalomra nézve károsak. Azonban Lichtenstein képviselő urnak e tekintetben állítása azért nem áll, mert az 1867: XV. t. ez., miután elintézte a közös adósság kérdését, azután szól a közös vállalatokról a 7. §-ban ; kimondván ennek második alineájában, hogy azokra nézve külön szerződés köttetik, és e fontos kérdés tekintetében, hogy t. i. miután a közös szerződések kötése határozottan fenn van tartva ezen megoldás, vagy ezen alapon bármely megoldás nem képez praejudiciumot más hasonló kérdések megoldására. És e tekintetben azt az aggodalmat, melyet kifejeztek többen a jelentésben is, mintha ezen megoldási módnak a jövendőben megoldandó kérdésekre, például a déli vasútra befolyása lenne, el nem fogadhatom. Mert ott a közös vállalatok egyenkint vannak felsorolva és ki van mondva, hogy ezek tekintetében a magyar törvényhozás külön szerződéseket köt; hogy ha pedig kikötve van, egyik kérdés megoldásának nincs befolyása a másikra, hanem a magyar kormánynak mindegyikkel szemben az osztrák kormány irányában tökéletesen szabad keze van. Méltóztassanak még megengedni, bogy a tiszavidéki vasút megvételére vonatkozólag röviden nyilatkozzam. Megtámadta Lichtenstein képviselő ur a pénzügyi bizottság jelentésében azt, hogyan meri a pénzügyi bizottság állítani, hogy ez ineídeutalis kérdés. Mert azt mondja beszédében, hogy valahányszor vasúti kérdés előfordul, ezzel összefüggésben van a tiszavidéki vasur, erről tehát mindig lehet tanácskozni és határozni. Eszembe jutott akkor az a bizonyos anekdota azon bizonyos vadászról, a ki valahányszor lövést hallott, mindig eszébe jutott valamelyik vadász kalandja hol volt, azt elmondta. (Derültség.) Lichtenstein képviselő ur is igy tesz. Beszélünk a kassa-oderbergi vasútról s megharagszik a pénzügyi bizottságra, mert incidentalisnak mondja a tissavidéki vasút megvételét. Ha általában minden vasutkérdésnél, minden vasút dolgait meg akarjuk beszélni, ha minden vasútra nézve incidentaliter határozatokat akarunk hozni, ezt valóban incidentalis eljárásnak kell tartanom. Ha nem ez az incidentalis eljárás, akkor nem értem,hogy mi az a szó: incidentalis. A mi magát a tíszavidéki vasút megvételét illeti, nem emelkedett a ház ezen oldaláról egy hang sem, a mely azt állította volna, hogy a megvétel nem lenne hasznos, üdvös és kívánatos. Hanem igenis épen e czél érdekében hangsúlyoztam, hogy határozati javaslattal elütni, forceirozni és praecipitálni a megvételt, nem üdvös és nem hasznos. Végül méltóztassék a t. ház megengedni, hogy Boros képviselő ur határozati javaslata iránt nyilatkozzam. Boros képviselő ur a szerződés árnyoldalairól beszélt, s végre mégis rá jött arra, hogy ezen szerződést el lehet fogadni egy feltétel alatt, ha t. i. az ő határozati javaslatát elfogadjuk. Mit kivan mo?adatni ezen határozati javaslatban? Kimondatni kívánja azt, hogy a kormánynak a szerződés végrehajtása előtt adassék utasításul, miszerint szerezzen biztosítékot a végre, hogy a kassa-oderbergi vasútnak összes üzleti és szállítási díjairól feltétlenül, rendeletileg intézkedhessek. Ha valaki azt mondja, hogy a kassa-oderbergi vasutat meg kell venni, azt értem; ha valaki azt mondja, hogy a vasutat a társulatnak meg kell hagyni, ezt is értem. De, hogy a társulatnál meghagyjuk és 39*
