Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-131

304 Itt. országos ülés májas 23. 1879. rodtak, midőn az igények a múlthoz képest hasonlíthatlanul nagyobbak, midőn a munkabérek, a mívelési költségek hasonlíthatlanul drágábbak, ha ma a magyar gazda nem képes illő áron értékesíteni terményeit: ennek következménye a.z lesz, hogy el fog gazdaságával együtt pusztulni. S ezért t, ház, szükségesnek látón, hogy különösen a mi közgazdasági helyzetünkben, tegyen meg az állam mindent, a mit még megtenni lehet Magyarország közgazdasági érdekeinek előmozdítása szempontjából. Hogy ezen helyzet előállott, ennek okát helytelen közgazdasági és helytelen közlekedési politikánknak lehet tulajdonítani. A közgazdasági politika ma nem lé^én napirenden, nem fogok erről hosszasabban szólni; constatálom csak azt, hogy a veszélyek, a melyektől mi a kereskedelmi szövetség tárgyalása alkalmával féltünk, a melyeket mi előre láttunk, nagyrészt már bekövetkeztek; constatálom csak azt, hogy az általunk inaugurált védvámos vámtarifa, a kereskedelmi szerződések felbontása és meg nem újítása, tápot nyújtott és előmozdította azon áramlatot, mely ma Németországban a magyar termények kizárásával fenyeget bennünket; de mint mondám, ez nem lévén ma napirenden, erről szólni nem kívánok ; hanem napirenden van a közlekedési, a tarifa-politika, s ha már elhibázott, helytelen, s az ország termelési viszonyaira nézve káros közgazdasági politikánk következményeit nem enyhíthetjük, enyhítsük legalább e következményeket az által, hogy helyes tarif-politika és közlekedési rendszere által nyissuk meg a külföld piaczát a magyar terményeknek oly olcsón, a mennyire csak lehetséges. Erre, t. ház, ma szükségünk van ; ezt követeli tőlünk az ország közgazdasági helyzete; ezt, és nem egyebet czéloz a különvélemény, ma északi és észak-nyugati irányban, de helyeselni fogjuk ezt más irányokban is, mert mi e kérdésben Magyarország anyagi felvirágzásának, Magyarország jövőjének kérdését látjuk. Azt mondja erre a közlekedési bizottság t. előadója György Endre képviselő ur, hogy az alapeszme helyes, de ő nem tartja szükségesnek ezen vasút megvételét azért, mert először azt az ország pénzügyi helyzete nem engedi meg, másodszor, mert hisz a kormánynak ezen vonalra mindig lesz annyi befolyása, hogy azon az ország érdekeinek megfelelő tarif-politika követtessék. T. ház! Az államnak befolyásával a vasutakra igen furcsán vagyunk. Maga a közlekedési bizottság előadója, a ki a kassa-oderbergi vasút megvételét ellenzi, és pedig azért, mert — nézete szerint — az államnak lesz arra kellő befolyása, — a közlekedési bizottság nevében felhívja a kormányt, hogy a tiszai pályát állami kezelés alá vegye — pedig e pálya részvényeinek többsége tudvalevőleg á kormány birtokában van; mert nézete szerint a tiszai pályára a kormánynak nincs meg a kellő befolyása. Itt tehát a közlekedési bizottság előadója az állam befolyását még egy oly pályánál is, a melynél pedig a részvények többsége folytán az igazgatóságra döntő befolyása van a kormánynak, sem tartja elégségesnek, de indítványozza annak állami kezelés alá vételét; a közlekedési minister ur pedig kijelenti, hogy habár ő az eperjes-tarnowi magyarországi vonalrészt állami kezelés alá vette, még sem volt arra elegendő befolyása, mert közlekedési rendszerünk mai állásánál fogva nem lehet az államnak a tarifákra nézve kellő befolyása, tehát mint már ezekből is látható egy esetben van, más esetben nincsen befolyása az államnak. Ugy látszik, hogy a kormány beéri a befolyással az igazgató-tanácsosok megválasztásánál. Ugy vagyunk, t. ház, ezzel az állami befolyással, hogy mikor sürgetjük a vasút megvételét, azt mondják, hogy nem kell azt megvenni, mert ugy is van reá befolyásunk, a mikor pedig arról van szó, hogy helyes tarifa-politikát kövessünk, akkor azt mondják, hogy nem követhetjük ezt, mert nincs reá befolyásunk; egyszóval mi folyvást egy circulus vitiosusban mozgunk és ennek kárát csakis az ország anyagi és gazdasági érdekei vallják. De azt mondja a vasúti bizottság t. előadója, hogy közjogi, pénzügyi és administrativ nehézségek is vannak e kérdés, a kassa-oderbergi vasút megvétele körül. A mi a közjogi és administrativ nehézségeket illeti, az azokra vonatkozólag felhozottakat épen az előttem szólott Boros Béni t. képviselőtársam megczáfolta. A pénzügyi nehézségekre való hivatkozást pedig én a magam részéről egyáltalában nem ismerhetem el. Én mindenkor figyelembe kívánom venni az ország pénzügyi helyzetét, de midőn az ország vitális kérdéseiről, legfontosabb gazdasági érdekeiről van szó : akkor a pénzügyi nehézségektől nem szabad visszariadnunk ; és nem tartom a pénzügyi nehézségekre való hivatkozást jogosultnak a túloldalról sem, mely nem látott pénzügyi nehézségeket akkor, midőn pár nappal ezelőtt a sokkal csekélyebb fontossággal biró vágvölgyi vasutat megvettük; a melynek nem voltak pénzügyi nehézségei akkor, mikor nem gyümölcsöző kiadágokra milliókat kiadtunk. Én, mondom, a pénzügyi nehézségekre való hivatkozást azon oldalról el nem fogadom. A közlekedési bizottság előadója, Lichtenstein József barátom azon állítását, hogy azon organismus, mely a vasutak kezelését jelenleg vezeti, nem helyes, mert ma a vasutakra több ministeriumnak van ugyan befolyása, de nincsen befolyása annak, a kinek kelleue befolyást biz-