Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-131

131. országos ülés május 23. 1879, 30Í hogy egy csekély hosszaságú vasút e szabályok ellen vétve, a többiekkel erőszakoskodjék. Ha pedig mégis erőszakkal akarna az osztrák kormány ellenünkben élni és nekünk ártani, ily erőszak ellenében minden jogállapot megszűnik •és azért ily erőszakot mi nem vehetünk a tárgyalás alkalmával figyelembe és nem rendezhetjük ilyenekre alapítva viszonyainkat. De nem is feltételezhető, hogy az államunkkal barátságban élő, a közös viszonyok által velünk kapcsolatban levő osztrák állam-kormány ellenünk -erőszakot alkalmazzon. Én tehát azt hiszem, hogy azon ellenvetés magától elesik, miszerint azon esetben, ha az osztrák állam megvenné a vasutat, ez által közlekedési politikánk helyes keresztülvitele gátolva és kiviteli forgalmunk akadályt szenvedne. Dé különben is azon meggyőződésemnek merek kifejezést adni — miután ismerve az osztrák vasut-ügyek vezéregyéniségeit, azok felfogását; és tudva, mily irányt követnek azok, tudva azt, hogy ők az állami •aquisitiónak lelkes hivei: épen ezen indokból kiindulva, maga az osztrák kormány elősegítené kormányunkat abban, hogy a kérdéses vasutat közösen megvegyék; és pedig olyképen, hogy az osztrák vonal-részt is a magyar államvasút közegei kezeljék. En természetesen ezen állításomat be nem bizonyíthatom. De e tekintetben könnyen bizonyosságot lehetne szerezni, és egy-két heti, vagy hónapi haladék nem válnék annyira az ügynek kárára, hogy ily lépést, mely nagyon is érdekében volna az államnak, meg ne kíséreljünk. Azonban nem is lehetne ez ellen az osztrák kormánynak sem kifogása. Hiszen mi itt oly sajátszerű viszonyok köztt •élünk, hogy a közös vasutaknak a két állam területén lévő vonalait ugyanazon közegek a legkisebb nehézség nélkül kezelik. Látjuk azon furcsa esetet, mely más államban igen különösnek tűnnék fel, hogy az illető vasút személyzete a magyar határig magyarul beszél és a vasút magyar közegének tartja magát, és a mint átmegy vonatával az osztrák határon, magyarul többé nem tud, németül beszél, osztrák hazafi lesz. Tehát ezen módozat is, melyet itt jeleztem hasonlóan, nagyon egyszerű, elfogadható és kivihető volna. Mi megvennők az osztrák kormánynyal együttesen a kérdéses vasutvonalat de a magyar államvasút közegei kezelnék az egészet. Én azt hiszem, hogy a különvéleménynek nagyon helyes és czélszerű javaslatát nem az ilynemű ellenvetések döntik meg. Egész más viszonyok befolyásolják az eljárásunkat. Meggyőződésem az, hogy ezen javaslatot megdönti a háznak végzetszerű eljárása, hogy a fontos kérdéseket rendesen pártszempontból itéli meg és dönti el. Attól félek, hogy a párttekintetek a jelen kérdést is befolyásolják, és azok után, a miket a múlt ülésekben tapasztaltunk, félni lehet, hogy a szigorú pártfegyelem fogja eldönteni a jelen kérdést. Azonban ezt hazánkra nézve szomorú jelenségnek tartom. Hogy nálunk igy van, az bizonyos és kétségtelen, hogy e tekintetben még az osztrák parlamentarismus mögött is állunk ;(Ugy van! balról) mert hiszen tegyünk összehasonlítást, a mi parlamentünk és az osztrák parlament köztt, és látni fogjuk, hogy e tekintetben mily hátrányban vagyunk. Az osztrák kormány egész halmazát terjesztette be az utóbbi években a vasúti törvényjavaslatoknak parlamentjéhez; az ottani kormánypárt objective meglatolta és tárgyalta ezeket és rendesen elvetette a javaslatokat, legalább az utóbbi években igy jártak el és ez eljárás elég biztosíték arra nézve, hogy oda át az ilyen kérdéseknél, melyeknek a politikához semmi köze, egészen objective járnak el. (Igaz! balról.) Miután tehát, t. ház, én azon meggyőződésben vagyok, hogy a különvélemény e házban elfogadásra találni nem fog s igy azon megoldás, melyet én is a legjobbnak tartok, a ház többsége által elvettetni fog, kötelességemnek tartottam egy oly módozatot hozni ajánlatba, mely talán mindkét irány között közvetítő eszköz lehet, és egy olyan megoldást fog létesíthetni, a mely ugy a vasut-társulat, mint az állam érdekeinek megfelelend. E módozat egy határozati javaslatból áll, melyet bátor vagyok a t. ház előtt ezennel felolvasni. (Olvassa.) „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló szerződések végrehajtása előtt szerezze meg a kellő biztosítékot arra nézve, hogy mindannyiszor, a mennyiszer azt a magyar állam érdekei megkívánni fognák, a kormány jogosítva legyen nevezett vasutak üzletkezelésében, a szállítási díjak megállapításában, vagy a vasut-üzlettel összefüggő egyéb ügyekben a netán szükségeseknek talált intézkedéseket rendeleti utón végrehajtani." Ez, t. ház, nem egy oly teljes megoldást involvál, mint a minőt a különvélemény kivan, milyenhez én is a legszívesebben járulnék, azonban én a jelen viszonyok között már azt is nagy előnynek és haszonnak tartom az államra nézve, hogy ha bizonyos eshetőségekkel szemben biztosítja befolyását a kérdéses vasutak kezelésére; nem involvál e határozati javaslat beavatkozást a vasut-társulat ügyeibe mindaddig, mig a társulat az állam érdekeit szem előtt fogja tartani. Már pedig azt hiszem, és ezzel mindenki egyet fog érteni, hogy a vasuttársulatok érdeke az állam érdekével csak azonos lehet. Nem sérti e hatósági javaslat magánjogát, nem sérti a vasút autonómiáját, és egyáltalában