Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-131
302 1S1 orsíágos ül« s »*JBS 23. 187&. nem ellenkezik a beterjesztett törvényjavaslattal ugy, hogy ha e törvényjavaslat a ház által el fogadtatik is, egyúttal a határozati javaslat is elfogadható. Hiszen a t. kormány bölcsességére bizzuk, hogy keressen és találjon módot olyan biztosítékra, a mely a vasuttársulatot kötelezné arra, hogy bizonyos adandó esetekben a vasutvonalat az államkormány saját közgazdasági érdekében jobban felhasználhassa. Magának az osztrák kormánynak sem lehet kifogása e határozati javaslat elfogadása ellen, mert csak örülhet, ha a vele oly szoros viszonyban álló magyar kormány egy magántársulattól újabb jogot biztosít magának a nélkül, hogy az osztrák kormány jogait legkevésbé sértené. Én tehát, midőn e határozati javaslatot a t. ház szives figyelmébe ajánlanám, midőn a kormány t. tagjait megkérem, hogy e határozati javaslatot hasonlóan figyelmökre méltatni szíveskedjenek, különösen a t. közlekedési minister urat, kinek érdemeit a közlekedési ügyek fejlesztése terén még ellenei sem tagadhatják el: kérem, hogy azon esetben, ha a ház bölcsessége ugy döntene, hogy a törvényjavaslat elfogadtatik, ezen határozati javaslatot is elfogadásra ajánlani méltóztassék. Baross Gábor jegyző {olvassa a határozati javaslatot). Bujanovich Sándor: T. ház! Én, ngy az állam hitele megóvása, mint a vasutak helyes és ezélszeríí kezelése érdekében szükségesnek tartom, hogy az állam és az egyes vasúti társulatok köztt fennforgó s az egyes vasutak építése és engedélyezése idejéből származó kárpótlási vagy más egyéb függő követelések, mielőbb, az igazság elvének megfelelőleg véglegesen elintéztessenek. Szükségesnek tartom ezt az államhitelének megóvása érdekében, mert nem szolgálhat az állam hitelének megszilárdítására az, ha a pénzpiaczon mindenütt elterjedt vasúti részvények tulajdonosai és az állam között hosszadalmas tárgyalásokra, esetleg perekre alkalmat szolgáltató követelések hosszú ideig elintézetlenül maradnak. Szükségesnek tartom azt a vasutak czélszeríí kezelése érdekében is. Mert a kárpótlási igények érvényesítésével, és azoknak esetleg czáfolásával foglalkozó vasúti és állami közegek több időt fordítanak ez őket érdeklő ügyekre, a minek árát mindenkor a közforgalom érdekei adják meg. Az irányadó szempont, a melyből kiindulok az, hogy az állam mindazon károkért, mindazon költségtöbbletekért, melyeket akár közeeink mulasztása, akár az eredeti tervektől eltérő utólagos intézkedések az egyes vasúti társulatoknak okoztak, az igazságos kárpótlást megadja. Sőt nem zárkozhatom el bizonyos esetekben az elöl sem, hogy a vasutak rendezése érdekéhen túlmenjünk a szoros igazság korlátain, csakhogy ily esetekben, — és itt egyetértek Boros képviselőtársammal, — kell, hogy az állam által hozandó áldozatok a közforgalom érdekében nyert előnyök által compensáltassanak, s egyúttal közlekedési rendszerünk mindazon correctivumai, melyekre annak szüksége van, keresztül vitessenek. E szempontokból birálom én e törvényjavaslatot. A kérdés előttem az: e törvényjavaslatban megoldatni javasolt kérdések az igazságnak megfelelőleg, helyesen vannak-e megoldva? S a mennyiben túlmennek a szigorú igazságkövetelményein, megvannak-e az állam érdekei óva? Megfelel-e a megoldás a közforgalom mai igényeinek ? {Helyeslés a báloldalon). E szempontokból kiindulva, én a törvényjavaslatban megoldatni javasolt kérdések egyikére nézve sem járulhatok a pénzügyi bizottság javaslatához. A kamatbiztosítási tehernek a monarchia két fele köztti megosztását a magyar kincstár érdekében nem tartom az igazság követelményeinek megfelelőnek. A kassa-oderbergi vasut-társulat kárpótlási igényeinek kielégítését oly módon, mint a törvényjavaslat czélozza, nem tartom a közforgalom érdekeivel összeegyeztethetőnek. Végül a kassa-oderbergi vasútnak az eperjestarnowi vasút magyarországi részével való egyesítését, a közforgalomra nézve határozottan károsnak és veszélyesnek tartom. A különvélemény, a melyhez magam m hozzájárultam, mindhárom kérdésre nézve részletesen előadja álláspontunkat. Én nem fogok azok ismétlésébe bocsátkozni, a melyek a különvéleményben már felhozattak; szorítkozni fogok szavazatom indokolásául csupán néhány észrevételre. {Halljuk!) A mi az első kérdést, a biztosítási teher megosztását illeti, azt, mint már mondám, nem tartom az állam-kincstárra nézve helyesnek, az; igazság követelményének megfelelőnek. Mert ezen közösen garantirozott és közösen épült vasútnál a kamat-garantia tehernek csak azon kulcs szerinti megosztását tartanám igazságosnak, mely szerint számításba véve az egész vasút bevételeit, a monarchia két államterülete a fennmaradóhiányt mértföld-arány szerint pótolná. Ezen igazságos kulcs ellenében a t. közlekedési minister ur és a pénzügyi bizottság előadója csak azon argumentumot hozta fel, hogy a lajthántúli kormánynyal való érintkezéseiben nem sikerült ezt elérnie, és hogy a törvényjavaslatban foglalt kulcs mindenesetre előnyösebb az eddigi kulcsnál. T. ház! Én azt, hogy a törvényjavaslatban foglalt kulcs valamivel előnyösebb az eddigi gyakorlatnál, nem vonom kétségbe; de ez még nem indok arra nézve, hogy
