Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

130. országos ülés május 21. 1879. 293 Híában folyamodott felesége f. é. január hóiban férjének szabadságoltatása végett; Mában támogatta kérését irott bizonyítványban, s igen nyomós okokkal a község elöljárósága és lelkésze is, előadván: hogy nevezett családfőnek távolléte súlyosan nehezedik az otthon hagyott nőre és napára, a mennyiben sem az előbbi, kinek két hónap előtt gyermeke született, sem az utóbbi, már koránál fogva, a korcsmát, melyért évenként 1600 frt haszonbért, 140 frt jövedelmi és 120 frt fogyasztási adót fizetnek, magok nem vezethetik, s igy az egész család romlásnak néz elébe: a «s. és kir. közös hadügy mini ster ur nevezett tartalékos katonának szabadságolását megtagadta. Minthogy pedig ily esetben s főleg béke idején, s közel egy évi tettleges s részben ellenség előtt teljesített szolgálat után, a szabadságolást az igazság hangosan követeli: Bátor vagyok azon kérdést intézni a tisztelt honvédelmi minister úrhoz: hajlandó-e kieszközölni a közös hadügyminister urnái, hogy szóbanforgó honfitársunk késedelem nélkül szabadságoltassák. Budapesten, 1879. május 20. Gr. Somssich Iván." Gaál Jenő (pécskai): T. ház! Az erdőtörvény . általános tárgyalása alkalmával, egy t. képviselő ur azt mondta, hogy az olyan, mint azon öltöny, mely jól van ugyan szabva és jól is van megvarrva, de nem arra való, a kinek azt viselnie kellend. Hogy ezen hasonlat oda, a hol alkalmaztatott, valóban illett-e, azt most nem vizsgálhatom; de arról nemcsak én vagyok tökéletesen meggyőződve, hanem most már az egész ország vallja, hogy ezen hasonlat az 1872-iki ipartörvényre vonatkoztatva, teljesen találó. E törvény magában véve igen szép alkotás. Abban a, termelés egyik főága számára oly szabadság van biztosítva, melynél nagyobbat a leghaladottabb nemzetek nem kívánhatnak, mely azoknál, de véleményem szerint csakis ott, talán helyén lenne, mely azonban a legkedvezőtlenebb fejleményekre vezetett. E törvény hatása alatt nálunk a kézműipar szerfelett sokat szenved. Ezt be kell ismernie mindenkinek, ha tudja, hogy azon törvény az iparos osztályból a rendet és a fegyelmet tökéletesen száműzte. Nagyon sötét színeket kellene használnom, hogy azon állapotot, melyben az ipar és iparosztály nálunk működik, élethíven ecseteljem. Ezen állapotra éles világot fog vetni egyetlen egy adat is, melyet saját közvetlen tudomásom alapján vagyok bátor felhozni. Egy négy megyéből álló alvidéki kamarai kerületben, hol rendesen körülbelől 9000 egyén foglalkozik iparral, csupán egy évben, 1876-ban, 1450 új iparosnak adatott ki hatósági igazolvány. Ennyivel tehát, vagy nem sokkal kevesebbel rendes viszonyok között ottan az iparosztálynak gyarapodnia kellett volna. És mit látunk? Azt, hogy a mondott év végén ugyanazon területen az iparosok létszáma a megelőzött év ugyanazon időszakához képest számbaveheíő változást egyáltalában nem mutatott. Én ebből egyszerűen azt következtetem, hogy a jelzett évben ott 1450 régi iparosnak, vagyis a létszám több, miut 16°/o-ékának tönkre kellett menni, vagy el kellett zülleni ugy, hogy azok, mint adófizetők, nem jöhettek tekintetbe. És ezen adatok teljesen megbízhatók, mert hivatalos jadójegyzékekből merítvék. Hogy ezen rendkívüli hullámzás nagyon beteg állapotokra mutat; hogy azok, a kik ezen hullámzásnak úgyszólván anyagát képezik, helyzetükkel vagy nagyon elégületlenek, vagy azt nagyon is könynyelműen változtatják ; továbbá, hogy az ily tünemények a társadalomban felette aggályosak, és hogy azok létokának elhárítására valamit mulhatlanul tenni kell: ugy hiszem, mindezt a t. házban bővebben bizonyítgatnom nem szükséges. Az ily bizonyítás azért is felesleges lenne, mert az állandó pénzügyi bizottság a folyó évi költségvetésre vonatkozó általános jelentésében az ipartörvény módosítását melegen ajánlotta a t. háznak, sot annak még az adózási viszonyok tekintetében is, habár csak közvetett befolyást tulajdonított. Azonban leginkább azért lenne felesleges az ily bizonyítás, mert hiszen maga a t. ház tavaly, a választások előtti ülések egyikében, határozatikig utasította a kormányt, hogy az ipartörvény helyesirányú módosítását előkészítendő, mielőtt szakférfiakból álló tanáeskozmányt hívjon egybe. Ezen határozat hozatala óta immár majdnem egy év telt el a nélkül, hogy a határozat foganatosítására a kormány időt tudott volna szakítani magának. Pedig sürgető felterjesztésekben az illető hatóságok és testületek részéről azóta sem volt hiány; és a panasz, hogy a baj egyre tovább terjed, mindig általánosabb és mindig hangosabb lőn. Van továbbá, t. ház, egy másik törvényünk is, mely már czéljának, a gazdasági érdekek előmozdításának fontosságánál fogva, ha nem lenne is az ipartörvénynyel szorosabb összefüggésben, szintén különös figyelmet érdemelne, és ez az 1868. évi VI. t. ez., mely a kereskedelmi és iparkamarák szervezéséről szól. Az absolut korszak alatt behozott kamarai intézmény ez által lett törvényesítve, azonban fájdalom, ugy, hogy az sem eredeti rendeltetésének, sem a hozzáfííződött várakozásnak megfelelni képes nem volt. A kereskedelmi és iparkamaráknak a törvény gyakorlati hatáskört egyáltalában nem biztosított, a kormány pedig adott hatáskörükön belül nem tudta azokat kellőleg felhasználni. A legfontosabb kereskedelmi és ipari érdek-