Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-130
292 130. országos ü! vannak, érdekében volt, hogy összekösse magát az oderbergivel s érdek ében lesz az Összeköttetés az észak-keleti vasúttal, sőt Odessáig is, hogy a maga árfolyamát emelje. Ezt elhiszem, hogy érdekében volt, mert hiszen mindenkinek érdekében van, hogy a maga papírjainak árfolyamát emelje; de nézetem szerint, t. ház, az országra nézve csak az lehet döntő, hogy vájjon abból a magyarországi közlekedési politikára nem származik-e hátrányos következés. És az én meggyőződésem szerint nem származik. Ez a vasút a maga helyzeténél fogva a magyarországi forgalmat nem fogja elterelni az ő hosszúsága által, mert a valóságos magyar forgalomnak ezen vonalra eső része oly csekély, hogy az az általános közlekedés-politikai viszonyokra döntő befolyással nincsen. Ha e vasút Odessától Danzigig szerezhetne magának befolyást, azt hiszem, ez a magyar közlekedésre nézve sem káros, sem veszélyes nem lesz, hanem a mennyiben ezen vasúti társulat jövedelmét fokozza, és igy a kamatgarantiát lejebb szállítja, és a mennyiben minden transito-forgalom az illető vidéknek, tehát ez esetben felső Magyarország városainak, bizonyos tekintetben módot nyújt arra, hogy kereskedelmüket mindkét irányban folytathassák, ebben veszélyt nem látok, mert azon 3 millió frtnyi részvénynyel, a mely ezen társulat kezében van, szemben az állam 5 millió frtnyi részvényével, e vállalat domináló befolyást a társulat ügyére nézve nem gyakorolhat. Ezek az okok, a melyeknél fogva e három ügyet összecsatolva, kérem a t. házat, hogy e törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Még csak egy-két állításra vonatkozólag kívánok megjegyzést tenni. Az egyik vonatkozik arra, hogy ez tulajdonképen oly vasút, a mely nem az 1867-iki kiegyezés után, hanem azelőtt létesíttetett, hogy ez tulajdonképen közös teher, és hogy ezt ugy kellene tekinteni, mint a közös államadósságokat. Bocsánatot kérek, de e felfogást egyáltalán nem tartom helyesnek. Egészen más dolog az, mikor a régi időkben az egységes Ausztria által kölcsönök vétettek fel, a melyekre nézve bizonyos megegyezés jött létre, a melynél fogva ugy Ausztriára, mint Magyarországra esett bizonyos rész és egészen más az, ha egy [vaspálya létesíttetik, a mely csak azon országnak szolgál előnyére, a melynek területén az keresztül vonul ; mert azt csak nem lehet mondani, hogy e vasút, a mely a mi területünkön épült, az egységes Ausztriának válnék előnyére. Én tehát ezt a két dolgot egyenlőnek nem tekinthetem, mert azt kívánni, hogy ezen okoskodás szerint Ausztria a kamatgarantiának oly részét viselje, a mely megfelel az általa viselt és május 21. 1879. államadósági résznek, teljes lehetetlennek tartom, mert akkor Ausztria kétharmadát viselné e vasút kamatgarantiájának. Igen csodálkozom, hogy ezt Lichtenstein képviselő ur hosszasan fejtegette, és hogy ezt alaposnak tartotta. A mi az 5 millió frtra tett észrevételt illeti, melyek az összállam tulajdonát képezik, e tekintetben azon meggyőződésben vagyok, hogy e kérdést, e vasút szempontjából elbírálni nem lehet. Ezt csak akkor lehet elintézni, ha majd a két állam köztt a közös activákat illetőleg valami megállapodás jön létre. Mindezeknél fogva, t. ház, tekintettel arra, hogy a ház előtt fekvő tüzetes előterjesztésekben, a melyek számos ivekre terjednek, e kérdésre vonatkozólag meg van adva a tájékozás, de tekintettel arra is, hogy a mint Helfy képviselő ur is mondotta, a t. ház minden tagja minden oldalról képes magát tájékozni a nyomtatványokból, nem fárasztom tovább a ház türelmét, hanem kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés jobbJelöl.) BorOSS Béni : T. ház! (Felkiáltások: Holnap! Holnap ! Szavazzunk!) Elnök: T. ház! Ma interpellátió előterjesztésének napja van, s közeledik az ideje, hogy az interpellatiók előterjesztessenek. Azt a kérdést vagyok bátor ennélfogva a szólani kivánó képviselő úrhoz intézni, hogy hosszasabban kíván-e szólni, mert ez esetben kérném, hogy a közelebbi ülésre méltóztassék halasztani beszédét. Boross Béni : Miután hosszasabban kívánok a kérdéshez szólani, arra akartam kérni s most kérem is a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a közelebbi ülésen szólhassak. (Helyeslés.) Elnök: Következik az interpellatiók előterjesztése. Gr. Somssich Iván: T. ház! Horváth Lajos, komarom megyei koltai községbeli lakos, jelenleg O-Gradiskán lévő katona szabadságolása érdekében van szerencsém egy interpellatiót intézni a t. honvédelmi minister úrhoz. Minthogy a tárgy az interpellatióban magában eléggé kimerítőleg elő van adva, én ennélfogva az idő kímélése szempontjából azoknak paraphrasisától, melyek az interpellatióban foglaltatnak, ezennel elállók, csak azt kérem, hogy az interpellátió felolvastassák. (Helyeslés.) Antal Gyula jegyző (olvassa az interpellatiót, mely következőleg hangzik) : „Interpellátió a honvédelmi minister úrhoz. Horváth Lajos komárommegyei koltai községbeli lakos, 1874-ben besorozott hidász múlt évi június 19-én ezredéhez, mely r szintén mozgósítva lett, behivatott s mai napig O-Grradiskán visszatar tátik.