Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

290 ls0 országos ülés májas 21. 1879. sürgetése folytán kénytelenek voltak épen a legnehezebb időszakban gyorsabban építeni, mint a hogy kellett volna és több kiadást tenni, mint nekik különben normál viszonyok közti tenniök kellett volna. Ezért tehát és a munka gyorsításáért nekik 450,000 forint helyeztetett kilátásba és ägy követeltek a háború folytán okozott károkért 430,100 forintot, azonkívül a munka gyorsításáért kilátásba helyezett praerniumot 450,000 forinttal, mert ezzel ők, mint mondották, az eredeti szerződés szerint nem tartoztak, hogy a muukát ennyire gyorsították. Azután követeltetett tőlük a fahidaknál lévő közbenső kőoszlopoknak bizonyos helyesebb alkalmazásáért — a mely eredetileg tervezve nem volt — 96,762 frt. Erről is a vállalkozók azt állították, hogy nem tartoztak azt ugy építeai, a mint az később koveteltetett, a mennyiben ezt sokkal kevesebb teherrel lehetett volna építeni. Az utólagosan kívánt épületekért — melyek szinte csak későbben adattak hozzá a tervhez — követeltek 48,800 frtot, a ruttkai állomás kibővítéseért követeltek 382,000 frtot. A ruttkai állomás eredetileg harmad osztályúnak volt tervezve, a mikor még a magyar államvasút, nem volt kilátásban, és arról még nem volt szó, hogy az beágazzék; időközben azonban a magyar államvasút építése tervbe vétetvén, a ruttkai állomás csatlakozási állomássá vált, és igy az, mint harmadosztályú állomás teljességgel meg nem felelhetett, a miért is ezt első rendűvé kellett tenni, s ez 382,000 frtot tesz az eredeti terv és a tényleg létesített állomás között; azután a csúszásokért, a melyek a Kárpátokon majdnem rendesek, 865,964 frtot kérnek; az árvízkárokért, melyek a felvidéken gyakoriak, 715,409 frtot; azután a müépítmények és épületeknek a tervektől elütőleg jobb és költségesebb minőségben keresztülvitt kiépítéseért 1.281,573 frtot, és más vegyes több munkáért, melyek szintén időszakossá váltak 163,237 fitot; hátralék és kamatokért mindezek után 127,924 frtot; ezen kívül a kassai pályaudvar megépítésére, a mely szintén csatlakozási pályává válván, sokkal nagyobbnak építtetett, 245,924 frtot, összesen tehát követeltek 8.664,727 frt 7 krt, azon kivül a kassai pályaudvar részére 245,924 frtot. Ez volt a követelés jogczíme. Azért hoztam ezt oly részletesen elő, mert nincs az indokolásban felhozva. A társulat ezen összegre per nélkül 4.600,000 írttal kiegyezett, s ez az a kérdéses 4.600,000 frt, mely itt most megoldást nyer. Midőn a kérdés hozzám került, ezeket átbirálva s tüzetesen megvizsgálva, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a 8.900,000 frtnyi követelés túlságos nagy, sőt a 4.600,000 frt is meggyőződésem szerint sok, a mit a társulat ezért adott, hanem vannak ebben mégis oly tételek, jelesen á mi a később a vállalkozóktól utólagosan követelt több-munkát, a mi az újból alkotott állomások megnagyobbítását, a mi az új hidakat, a mi a kilátásba helyezett épületeket, a mi a vis major bizonyos részét — nem az egészet — a mi a csúszásokat s az árvízkárokat illeti, mindezekre igenis van bizonyos igényük a vállalkozóknak, a mit én részemről tüzetes megbirálás után a pénzügyministeriummal egyetértó'leg 2.118,564 frt 80

r krban számítottam ki. Ennyit láttunk is, hogy a bíró is megítélhet a magyar állam ellen, pedig meg kell vallanom, hogy én itt nagyoa bó'kezűleg nem j írtam el. Ezen összeg azután causaliter 2 millió frtra egyenlittetett ki oly formán, hogy kimondatott, hogy e 2 millió frtot s annak időközi kamatait az állam fogja megtéríteni, s ezzel tisztázva lesz minden követelés; a mennyiben azonban a társulat 4.600,000 frtot adott a maga részéről a vállalkozóknak, a többit az fedezze a maga kárára, s ez az, a mi azon 5%-ot, mint a mely a társulati tagoknak jár, 4%-ra devalválja. Ez volt a megoldás. Vezetett bennünket az az elv, hogy a midőn ily bonyolódott régi kérdés, a melyben peccabatur Iliaeos intra muros et extra, csakugyan megoldást nyer: akkor illő, hogy mindazok, a kik e kérdésbe befolytak, viseljék is a terhet, az állam pedig a maga részéről csak azon terhet viselje, a mely reá bíróilag is megitélheto volt. A többi terhet viseljék a részvényesek. így történt a megoldás s én azt hiszem, hogy ez a legigazságosabb eljárás, a mely hasonló esetekben ott, a hol az államnak is csakugyan bizonyos terhekben kell részesülnie, legczéíszerübb az államra nézve is, főleg ha a megoldásnak már bizonyos stádiumában van a dolog és ha a vállalkozót a követeléstől elütni nem lehet, ha már t. i. a kezelés annyira fejlődött, hogy már többé újabb szerződési tárgyalások- és megállapodásoktól nem lehet a dolgot függővé tenni, hanem már váltóval biztosítva volt a társulat, mielőtt a dolgok végmegoldást nyertek. Tehát a kártalanításra nézve ez volt az álláspontom, a melyet elfoglaltam. Az mondatott itt, hogy helytelenül történt az, hogy az ügygyei kapcsolatosan összefoglaltatott két más ügy is, ugy hogy itt tulajdonképen három ügy nyer egyszerre megoldást. Meglehet azonban, hogy ha én egyenként tettem volna a ház elé, akkor azt mondták volna, hogy mért nem jöttem egyszerre e kérdésekkel? És hogy ezek a tárgyak most külön három tárgyalást tesznek szükségessé, a mi temérdek időbe kerül. Ez tehát csak a felfogás dolga és én azt hiszem, hogy leghelyesebb, ha eldöntjük ezen kérdéseket is, a melyek annyi idő multával végre megoldást