Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

130. országos ülés május 2l. 1879. 289 társulatra nézve, minthogy a 4.600,000 frt nem volt tisztázható, mindig függőben voltak. Ezen kárpótlási összeg, mely igy származott, mint ezt szerencsém lesz tüzetesebben felolvasni, az állam által 2 millióra szállíttatott le. Ugyanis ilyen módon történt az e részbeni eljárás : „A kárpótlást, melyért az építési válla­lat a 4,600,000 frtot kapta a társulattól, szár­mazott a következő tételekből: Először a zsolnai és budetini Vághidak építéséből, mint, a melyek az eredeti vonal meghagyása esetén mellőzhetők lettek volna. Tudniillik azon eset állt elő, hogy midőn a magyar államvasutnak beágazása már kilátásba volt helyezve és hadászati tekintetek­ből is szükséges volt azt a vonalat, mely erede­tileg a Vág jobb partján volt tervezve, bizonyos darabon áthozni a balparton is ; ebből az szár­mazott, hogy két hid lett szükséges, melyek az eredeti tervezetben nem voltak és igy azt mond­ták az építők, hogy ha ők fölvállalták is ezen vasút kiépítését, de azt azon tervek szerint vál­lalták el, melyek nekik bemutattattak, de azok­ban nem volt két Vág-hid; ők tehát méltán köve­telhetik, hogy ezen két hid költségei nekik meg­téríttessenek. Meg kell vallani, bir plausibilitással. A privát életben is, ha valaki építtet és az ere­deti terveken változtatásokat tesz, a mi költség­szaporulatot von maga után, ezt meg kell térí­tenie. A vállalkozó nem tartozik magát minden szeszélynek alávetni és nem tartozik előre nem látott objectumok építését minden megtérítés nél­kül eszközölni. Ez az egyik pont és ezért a vállalkozók 360,000 frtot követelnek. A második a tervek jóváhagyásánál történt késedelem. Ezen késedelem •— be kell vallani — megtörtént, mert a tervek jóváhagyása huza­mosabb időt vett igénybe. Ennek némileg oka volt az, a mit Lichtenstein t. képviselő ur mel­lesleg említett, hogy a vasutak kérdésébe több ministerium szól bele. Igenis, minden, főképen nemzetközi fontosságú vasútnál több ministerium foly be, mert megbírálandó az pénzügyi-, köz­lekedési- és hadászati szempontból is. S igy a mig az ügy egyik bureauból a másikba téte­tett át megbirálás végett, megtörtént, hogy ha bár az illetők a legnagyobb mértékben teljesí­tették is kötelességüket, a dolog természetesen nem ment oly gyorsan, mintha csak egy minis­teriumban fordult volna meg. A tervek jóvá­hagyása tehát huzamosabb időt vett igénybe. Ha pedig a vállalkozónak az van mondva, hogy bizonyos idő alatt tartozik valamit elkészíteni, természetes, hogy a terveket is idejében rendel­kezésére kell bocsátani, mert különben a kése­delem következtében túlságos gyorsan kénytelen építeni, a mi köztudomás szerint mindig áldoza­tokkal jár. KÉPYH. NAPLÓ. 1878—81. VI. KÖTET. Nem akarom mondani, hogy az említett igé­nyek mind indokolva vannak, hanem csak fel­sorolom, hogy mily czímen támasztatnak a köve­telések. Az utóbbi czímen 2.257,601 forintnyi követelés formáltatott a társulat- illetőleg az állam irányában. A harmadik a mosztyi alagutnál beállott vis major czímen követelt 1.399,354 frt. Lich­tenstein t képviselő ur, midőn azt mondta, hogy az első magyar gácsországi vasútnak hasonló esetben kárpótlást adott az állam, kiemelte, hogy annak milyen nagy és nehéz kivitelű tunnerje volt: a lupkovi. Hát hiszen itt ép olyan nagy habár nem oly nagy költségű tunnel volt, mely szintén a Kárpátokon megy keresztül; a mosztyi, ez ép olyan és ép oly nehéz tunnel és szintén nagy költséggel volt helyre állítva, a mennyiben a Kárpátokban még eddig mindig oly nehéz ter­rénummal találkoztunk, a mely csúszásoknak van kitéve. Ezen csúszások pedig oly különös dolog ily nagy tunneleknél, hogy azoknak költségelő­irányzatát előre megállapítani nem lehet. Mert ha már előre akarná valaki megszabni azt, hogy a vállalkozó fedezve legyen minden ily eshetőség ellen, akkor annyival többet kell esetleg fizet­nünk, mint a mennyit a valóságos költség kitesz. Ha pedig ezt nem teszszük előre, akkor aztán, ha ily csúszások következnek be, s az előirány­zott költség meg nem felel, akkor igen termé­szetes dolog, hogy ilyen differencziáknak fel kell merülniök. Mert ha az állam nem akarja azt figyelembe venni, akkor — mondom — nem marad más hátra, mint oly magasra tenni az előirányzatot, hogy már a netalán bekövetkezhető csúszások is fedezve legyenek. Ezen czímen, t. i. csúszások czímen köve­teltetik tehát ez alagutnál 1.399.354 frt. Azután követelést formáltak a német-franczia háború által okozott károkért. Na, ez is egyik neme a vis majornak, mely gyakran előfordul a vasutak építésénél háború esetében, mert eféle dolgoknál nemcsak az a körülmény szolgáltat okot a kártérítésre, hogy a háború általában bonyolultabbá teszi az egész ügyet, hanem az is, hogy a napibérek fel szoktak ilyenkor emelkedni s ennek következtében differentia áll elő a nor­mál időben tervezett és kiépíttetni rendelt- vagy pedig az efféle időben tervelt vasúti építkezés közt, eltekintve attól, hogy ezen esetben még hadi szempontból is kívántatott az építkezésnek gyorsítása, mert ez nagy stratégiai fontossággal biró vonal és ezen háború következtében a kor­mány azon óhajtását is tudtul adta a vállalko­zóknak, hogy ezt a vasutat előbbre építse ki, mint a hogy eredetileg kiépíttetni szándékolták a háború előtt; tehát ők az államnak ezen meg­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom