Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-130
284 130. országos ülés május 21. 1879. voltak a bűnösök, akkor ott kell vala üldözni, mert csalók, sikkasztok, tolvajok egyetlen államban sincsenek a bűnhődés alól kivonva. De mindezt kormányunk jónak látta nem bolygatni, s az egész ügyet a vasút rögtönzött megvételével simította el. A kassa-oderbergi vasút a botrányok terén nem sokat enged a keleti vasútnak. Még élénk emlékezetében lehetnek a t. ház tagjainak a pár év előtt felmerült szomorú események, a midőn a magyar gőzhajótársulat hordár-temetésének mintájára {Derültség a szélső baloldalon) szavaztattak le a megkárosított részvényesek; emlékezhetnek azon műfogásokra, a melyekkel e vasút szédelgői a részvényesek érdekeit kijátszották. Ez oly mérvű volt, t. ház, hogy némelyek egyszerű átruházási műveletekkel mesés nyereményekre tettek szert; a közönség ujjal mutatja ezeket, mindenki tudja, hogy ennek 1 millió, amannak fél millió, másoknak száz ezrekre menő rebachja volt a kassa-oderbergi vasútnál folytatott amerikai modorú gesckäftelésnél. A hírlapok akkortájt tüzetesen foglalkoztak e vasút botrányaival, a közönség lázas izgatottságban tartatott az e vasút körül felmerült botrányos üzelmek által, melyek a veto-joggal felruházott kormánybiztos hallgatag beleegyezésével történtek ; s ki azok ellen óvást nem tett, daczára annak, hogy az állam is érzékenyen károsittatott. Az érdekeikben sértett külföldi részvényesek tele lármázták a világot, becsmérelték államunkat, pellengére állították igazságszolgáltatásunkat, bűnpalástoló kormányunkat; élesen megtámadták nemzeti becsületünket. Erre aztán hosszabb szélcsend következett, s most előáll a kormány s az egész skandalum árát hazánk által akarja megfizettetni. T. ház! Én megvallom, hogy nagyon furcsának és igen jellemzőnek találom, miszerint kormányunk az ilyen kényes természetű ügyeket mindig az országgyűlési türelmetlenkedés korszakában, a szétoszlást megelőzőleg szokta előtérbe rángatni; midőn a képviselők nagy része már haza oszlott, itt levő része pedig oszló félben van, s nem bir sem érzékkel, sem kellő higgadtsággal, az ily nagy horderejű fontos ügyek beható tárgyalására. Ez, t. ház, nem esetlegesség, hanem egész rendszert képez nálunk. Emlékezhetnek a t. képviselőház tagjai, hogy a legéletbevágóbb, úgynevezett kényes kérdéseket a kormány mindig ilyenkor tárgyaltatta le; a keleti vasút végmegoldása is ily időben hajszoltatott át. Ha a kormány a kassa-oderbergi vasút botrányait is e vasút megszerzésével akarná elenyésztetni, még meg tudnék a helyzettel barátkozni; mert ezen fátyolborításnak még lenne némi nemzetgazdászati haszna, inig a mások által elkezelt pénzeknek az állam által megtérítéséből csak új teher háramlik már is teher alatt roskadozó államunkra. A megvétel lenne jelen viszonyok köztt az államra nézve az egyedül előnyös megoldási mód — a mint az előttem szólott t. barátom, és a különvélemény is szakavatottan kifejtette —- mivel ily módon állami birtokba és kezelés alá jönne egy, országunkat egész hosszában átszelő vasút, mely kivitelünknek a tarifa szabályozása által nagy lendületet adhatna; de a megvétel módozatát alkalmazzák ott, a hol káros volt, mellőzik itt, hol előnyös lenne. E vasútnak megvétele indikálva s nagy mérvben könnyítve is van az által, hogy a részvények mintegy harmada ugy is államunk birtokában van; az elsőségi kötvények kamatjait már is az állam fizeti, ezen felül 13 millió subventiót előlegezett, s nagy beruházási függő kölcsönben részesíté az állam ezen vasutat. Mindezek levonásával alig kell vala az államnak 7—8 milliót ráfizetni, hogy ezen fontos, de a szédelgők kezében veszélyeztetett vasút államunk birtokába jöjjön át; tehát nem sokkal többet mint a vágvölgyi zsákvasut megvételére tegnap megszavaztak. Erre kell vala mulhatlanul a kormánynak törekednie, mert csak ezen utón biztosíthatta volna az állam veszélyeztetett igényeit és érdekeit csak ily móclon fedezhette volna az állam veszélyeztetett követeléseit, és egyszersmind tehetett volna egy fontos lépést a vasutak csoportosítása, s ez által a kamatbiztosíték költségeinek enyhítésére. De az államférfiúi eszély parancsolta ezen egyedül előnyös megoldási mód helyett, a kormány törvényjavaslatot terjeszt élőnkbe, melynek értelmében 3 milliónyi kárpótlási összeget akar a kassa-oderbergi vasúttársulatnak kifizettetni oly pótépítkezésekért és átigazításokért, a melyeket szerződésszerüleg voltak kötelezve minden felülfizetés nélkül teljesíteni a válalkozók, s mely pótépítkezések leginkább e vasútnak osztrák részén történtek. E mellett elfogadtatni akarnak egy oly elintézést, mely szerint hazánk tizenegyszer annyi kamatgarantiát vállalna el, mint az osztrákok, holott a mi pályarészünk csak ötször hosszabb az osztrák pályarésznél. Tehát egy oly igazságtalan tehert vállalnánk át hosszú időre, a mely elégséges lenne a kassaoderbergi vasút megvételére szükségelt összeg kamatozása és törlesztésére. A kormány előterjesztése és a pénzügyi, bizottság indokolása elejétől végig szépíteni igyekezik ezen reánk nézve minden tekintetben hátrányos egyezményt; azok a szóvirágok csalékony számcsoportosítások és phrázisok tömkelegébe akarják bonyolítani a kérdést, s a tisztán-