Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

130. országos ülés május 81.1873. 269 — mondom — ezen ágát a kérdésnek illeti, én részemről bátor vagyok kijelenteni: hogy én a társulat ezen követelésének indokoltságát egyáltalában nem, de semmiesetre ilyea nagy összegben beismerni nem tudom. A kassa-oderbergi vasuttársulatnak 1866. és később 1867-ben felemelt garantiája oly fényes, már magában véve, a minővel Európában •egy vasút sem bir; ezt mutatja azon tény, hogy a kassa-oderbergi vasútnak, a mely egyike az újabb időben épített pályák között azoknak, a mely a legnagyobb forgalommal bir az új pályák között, mégis már ezen társulat Magyarországnak az eddig kapott előlegekért 16 millió frttal tartozik, Ausztriának pedig tartozik 27s millió frttal; származik pedig ez onnan, mert az építésre jutott ugyan az igaz, 36, respective, csak 33 millió forint, de Magyarország és Ausztria 58.000,000 frt után vállalt garantiát és fizeti a kamatot. És itt ismét meg kell jegyeznem a t. előadó urnak, hogy azon számítása sem áll, hogy ezen vasút 600,000 frtba került mértföldenként, mert a társulat részére garantia fizettetik 58.000,000 frt után és ezen kivül a társulat által felvett új beruházási kölcsön 27a millió frt szinte az államok által van garantirozva. A társulatnak, hogy rendbe jöjjön, kell még 6.800,000 frtot garantirozni, ez összesen 67 és fel millió befektetési tőkének felel meg, nem mondom, készpénzben, hanem nominális értékben. Ez azonban mértföldenként 1.400,000 frt. Ennyi terheli az államot a kamatbiztosításban, és igy nem 600,000 forint az, a mibe egy mértföld az államnak van. Megengedem, hogy 600,000 forint maradt csak effectiv építésre, de az ezen felül levő 800,000 frt is a mi terhünket képezi. A különvéleményben mi hivatkozva az okmányok keltére és hivatalos számára, bebizonyítjuk, hogy ezen követelésnek tulajdonkép jogczíme ily összegben semmiesetre sincs, és hogy sem Ausztria, sem Magyarország azt fizetni jogilag nem köteles. [Mozgás. Halljuk!) Midőn a concessio legutolsó aláíratása, illetőleg átruházása történt, midőn a pálya azok kezébe jött, kik megépítették, az akkori kormányok világosan kijelentették, hogy az állam semminemű pótépítkezésekért, semminemű változtatásért kárpótlást fizetni nem fog, s az illető vállalkozók ehhez minden megjegyzés nélkül hozzájárultak, és az erre vonatkozó jegyzőkönyveket aláirtak. Az állam tehát fenntartotta a maga teljes jogát minden utó-követelés ellen. — En azt hiszem, hogy ezen szerződési állapot mellett az állam ellen fordulni nem lehet. Ha "ran követelése az építési vállalatnak, fordulhat az akkori concessarius, az angol-osztrák bank ellen. Maga a törvényjavaslat indokolása főbajként ismeri el azt, hogy a pót-építkezésekre nézve, mielőtt a magyar kormány hozzájárulását kijelentette volna, a társulat rendkívüli közgyűlést tartott, melynek mimódon való megtartását itt nem akarom szellőztetni, ugy is meg volt már említve egy interpellatió alakjában, — mely rendkívüli közgyűlés, mondom, — a 4.600,000 frtot, mint megfizetendő! elvállalta, azon kijelentéssel, hogy ez iránt neki visszkeresete van az államon. Míg a két kormány, a magyar és az osztrák az iránt tárgyalt, hogy tulaj douképen mi illeti az államokat ebből, az alatt a társulat váltóelfogadások által a 4.600,000 frtot biztosította is. {Mozgás balon.) En azt hiszem, hogy a legnagyobb elnézés akkor történt, midőn ezen eljárás ellen kifogás nem tétetett. Én azt hiszem, hogy egy garantirozott vasútnál, melyet az adófillérekből tartunk fenn, melynek az állam ad életet ások éveken keresztül tartott teherviselés, a subventió által, az államnak az ilyen dolgot ellenőriznie kell, és ha látjuk azt, hogy minden ilyen vasúti affaireuél, minden állami vállalkozásnál történnek ily elnézések, és azoknak következését azután mindig és ismét az ország viseli, akkor valóban kérdezhetni: vájjon az az organismus, melyre ezen ügyek vezetése eddig bizva volt, megfelel-e feladatának? Ezen organismus ilyen voltáért én a minister urat nem teszem felelőssé, mert ő azt már ugy találta, mikor ministerré lett. Ha azonban kérdjük, hogy meghagyjuk-e ezen ügyeket, hogy helyes-e meghagynunk azon organismus körében, erre igennel felelni nem tudok; mert nem vagyok megnyugtatva az iránt, hogy ily károsodások a jövőben nem fognak történni. Tapasztaltam, t. ház — minthogy tüzetesebben foglalkoztam e kérdéssel, a melyre vonatkozólag a kormány szives volt az okiratokat a bizottság rendelkezésére bocsátani — mondom, tapasztaltam, hogy e kérdésbe öt hat ministerium szólt bele. Beleszólt a magyar pénzügyi, a magyar közlekedési, a magyar honvédelmi, az osztrák pénzügyi, az osztrák kereskedelmi és a közös hadügyi ministerium. Ha aztán ily divergens beleszólások közt a bajok okának gazdáját megtalálni nem lehet, azon nem lehet csodálkozni. Megemlítendő azonban, hogy az, a kinek leginkább kellene a vasúti kérdésekbe bele szólnia, a mely ressort kezébe kellene az összes közlekedési ügyek vezetését adni, a magyar közgazdasági érdekek képviselőjének, a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnak, semmi beleszólása nincs. S itt újra vissza kell térnem arra, a mit már többször hangoztattam, hogy méltóz-