Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-130

^70 1*0- országos ülés május 81. 1879. tassanak meggyőződve lenni, hogy addig, mig a ministeriumok munkabeosztásánál reformok nem történnek , dolgaink vasut-téren sem fognak jobban menni. A kártérítési kérdést illetőleg bátor vagyok még a t. ház tájékozására az iránt, hogy mily természetű ezen követelés, hivatkozni azon eljárásra, mely nálunk más társulatoknál hasonló ügyek elintézésénél tapasztalható. Az észak-keleti vasútnak is volt ilyen baja. Megjegyzem azonban, hogy egy vasútnak sem volt oly fényes subventiója, mint ennek. Az északkeleti vasut-társulat ellen huszonkét millió ilyen követelés volt támasztva. Azok, a kik ezen igényt támasztották, később megelégedtek öt és fél millióval, nominális értékű obligatiókban és nagyon örültek, hogy megkapták. Az első magyarországi vasútnál, melynél a lubkovi tunnelt kellett építeni, a mely csakugyan váratlan kiadást idézett elő , a concessionarius osztrák hitelintézet 2.500,000 forintot fizetett a magáéból a vállalkozóknak. A duna-drávai vasútnál egy pár milliót és a cautió visszaadását kérték; az állam azonban tartotta magát és utóbb a vállalkozó, Springer ur Bécsből, örült, hogy a cautióját visszakapta, kárpótlást pedig mitsem kapott és belenyugodott. Az újabb eset az erdélyi vasútnak ügye. Annál is évek óta közel 4 milliót követeltek és ott is megelégszenek 800,000 frttal. Már most méltóztassék az arányt felvenni. A kassaoderbergi, sokkal jobban dotált vasútnál kértek 8 milliót és kaptak másfél milliót arany-kötvényekben. Ebből megítélhetni az ily követelések természetét, prohabilitását. T. ház! Én ugy állítottam fel a kérdést, hogy ezen ügynek második ága az Ausztriával a kamat-garantia után történő rendezés. Erre J nézve az 1867; XV. t. ez. 7-ik §-a nem azt mondja, mit a t. közlekedési bizottság az indokolásban mond, hogy a nem közös vasutak biztosítási terhe a territoriális államkincstárt illeti, hanem a törvényben, t. ház, ez áll: „A mi azon kötelezettségeket illeti, melyek a vasuttársulatokat illető szerződésszerű biztosítékokból támadnak, ezeket azon fél viseli, a melynek területén feküsznek a vasutak." Ezen szakasz azon vasutakról szól, melyek egészben vagy Magyarországban, vagy Ausztriában vannak. Azon vasutakról, melyek Ausztriában és Magyarországon vannak, azokról a következő pont ezt mondja: „A mindkét fél területén átvágó vasutakra, névszerint a déli-, az állam- és az építendő kassa-oderbergi vonalokra, továbbá a dunagőzhajózási társaságra vonatkozólag külön egyezmény fog köttetni." És ezt az eddigi kormányok nagyon helyesen ugy magyarázták, hogy a szóban forgó és a kassa-oderbergi vasútra vonatkozó biztosítási teher lényegileg közös államadósságnak tekintetett, melynek tárgyát csakis az évről-évre mutatkozó tiszta jövedelmi hiánylat képezheti és melynél a hozzájárulás arányának csakis az évről évre változó biztosítási pótlék tekintendő. Ezen felfogás helyessége mellett szól azon körülmény is, hogy midőn 1867-ben már a magyar alkotmányos kormány hozzájárultával az előb-beni 2.600,000 frt 2,900,000-re emeltetett, szó. sem volt arról, hogy az külön arányban Ausztriára és külön arányban Magyarországra emeltetik. Egy összegben lett megállapítva, ugy hogy azon időtől fogva a kassa-oderbergi közös vaspálya kamat-garantiája 2.948,000 frt. Most ha a t. kormány a garantiát pláne 1873-ra visszamenőleg megosztaná — a miből meglehetős pótkövetelések fognak még bekövetkezni — akkor az fog történni, hogy azért, mert az osztrák rész ma már igen jövedelmező s maholnap subventiót sem fog igénybe venni, az egész hiányt, a melyet a kassa-oderbergi közös vaspálya évenként megkíván fizettetni az állam által, Magyarország fogja megfizetni, holott a pálya a régi Ausztria hagyománya, holott azon nagy teher, mely ezen pálya concessiójából származik, nem a magyar törvényhozás actusából származik. Ez a teher egy ép oly természetű közös adósság, mint volt az í 867. előtti egységes Ausztria által létesített többi egységes államadósság. Csupán csak azon tekintet tehát, mely akkor irányadó volt a régi terheknél egy bizonyos quotiens elvállalására, lehet itt is az irányadó és bizonyosan ezen tekintet megóvása szempontjából tették ama hazafiak az 1867 : XVII. t. ez. 7. §-ának 2-ik pontjába, hogy azon régi vaspályák kötelezettsége és az abból származó állami teher nem kötelezi Magyarországot, hanem abból méltányossági szempontból külön kell a monarchia két felének kiegyezni. De, t. ház, különös dolog az is, hogy ha arról van szó, hogy ki fizesse a kassa-oderbergi vasuttársulat pótépítkezéseiért járó milliókat, habár azon pótépítkezések aránylagos túlnagyobb része Ausztriában történt meg, holott már 1869-ben az osztrák kormány csak ugy járult hozzá az engedély cessiójához, hogy az egész, már akkor készen levő osztrák rész újra építtessék, habár ott csak 8 mértföld. itt pedig 40 mértföld van: azt mondják, a pálya közös s akkor a mértföldek számában járulunk hozzá itt is, ots is ezen pótépítkezések költségeihez és erre Ausztria elvállalt 25,000 forinttal nagyobb garantiát, mint előbb; de mikor ott garantia nincs és nem kell fizetni, tulajdonképen semmit sem vállalt el; akkor pedig, a mikor arról van szó, hogy a garantiát miként osszuk meg, elhagyatik ez a kulcs, a basis s az mondatik, itt vissza kell menni az eredeti subventióra és azt magát kell megosztani, mert ez