Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-128

260 128, országos ülés május 19. 1879. lehetetlen. Méltóztassék csak felvenni, hogy van egy vidéknek egy darab vasútja, mely zsákvasut, de a mely egy rövid vonallal összeköthető egy világforgalmi vasúttal. Ezzel megszűnt ez a vasút zsákvasut lenni, sőt egy jelentékeny részére nézve átviteli forgalmú vasuttá válik; és ezt vállalkozik valaki kiépíteni az országnak minden garantiája nélkül; kérdem ily körülmények között a t. képviselő urat, vájjon lehetne-e ezt sokáig megtagadni ? (Felkiáltások a baloldalon: Feltételekhez k'őtni!) Azt méltóztatnak mondani, feltételekhez kell kötni; de minőkhöz? (Tarifa-feltételekhez !) Tarifa-feltételekhez ? hisz az a tarifa, a mely egy darab vasúton létezik, nem árt a magyar állami vaspályának, mivel az a tarifa árt, a meiy a nagy vasútnak van kezében. Az, hogy pi. Prácsától milyen a tarifa, nem döntő, mert ezt el is lehetne engedni, mert az állam csak a Prácsától haladó részt veszi tekintetbe, mert az csinál concurrentiát. Ezt tessék venni, mert ez okoz jelentékeny kárt a magyar állam azon vonalának, a mely az egyetlen hasznos vonal a magyar állam összes vonalai közt. Én tehát azt hiszem, hogy azon bajnak kitenni az országot, hogy ez bekövetkezzék, már magában véve is hiba volna, különösen mikor ez nagy áldozatokkal jár. Igaz, hogy ma ez, mint zsákpálya nem hozza be a 6.900,000 frt kamatját, melyet érte adunk; de jelentékeny részét ma is behozza. És ha egyáltalában van Magyarországon pálya, melynek jövedelmezősége magában e helyzetben rejlik, ugy ez ezen pályánál van meg. Irányi képviselő ur azt mondta, hogy más pályák is mennek keresztül termékeny talajú vidékeken, még' sem hozzák be a kamatot. Nem csodálkozom, hogy a múlt tapasztalatai után, nehéz az effélékbe bizni; de méltóztassanak figyelembe venni azt is, hogy minő áron épültek azon pályák, melyeket felhozni méltóztatott; drágábban, mint a hogy most megvétetik. Tehát ha nem hozzák is be a kamatot, kérdés, nem hoznák-e be, ha ily kevésbe kerülnének. Azon pályák, melyeket említeni méltóztatott, ha talajuk gazdag is, nem hasonlíthatók ehhez, mely egyszersmind industriosus vidéken megy át és azon kivül igen virágzó mezőgazdaságnak örvendő vidéken is, s végül nem szabad elfeledni, hogy azon pályák egyikének mentében sincs oly jó talaj, mint itt. Az a vidék, a melyen Pozsonytól Trencsénig méltóztatik menni, igen kedvező fekvésű építészeti tekintetben is; tehát a pálya fentartása is igen kevésbé kerülne, főkép mivel a kőanyag is ott fekszik. Azon kivül a climája is igen jó és nem veszélyes, mig ellenben más vasutainknál a klima vagy szélsőségekben mozog, vagy pedig a vasút vizáradásoknak van kitéve. Itt mindez nem fordul elő. Én azon hitben vagyok, hogy ha ezen vasút olcsó módon folytattatik annak idejében és kiépíttetik Zsolnáig, meg fogja hozni annak idejében a kamatot, melybe a kiépítés és a vétel kerül; ha nem is fogja meghozni a kamatot azonnal az első egy két évben, mert ez új vasutaknál igen nehéz, de később meg fogja hozni bizonyosan, ha egyáltalában van Magyarországon vasút, mely a kamatot fedezni képes. Ezen számításaimon alapuló meggyőződésem folytán terjesztettem a törvényjavaslatot a t. ház elé. A mondottak után, azt hiszem, igen rövid lehetek; annál is inkább, mert a kérdés érdemére nyilatkozott már Thaly képviselő ur, a pénz ügy minister ur és az előadó ur is. Csak Thaly képviselő ur határozati javaslatára vonatkozólag kell még nyilatkoznom. A t. képviselő ur nem kötötte feltételkép a határozati javaslat elfogadásához a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. Mert azt mondta, hogy elfogadjaa törvényjavaslatot határozati javaslat nélkül is. A mi azonban a határozati javaslatot illeti, én nem tartom czélszerünek általában véve, hogy ily elvileges határozat hozassék. Bujanovics képviselő ur azt mondó ta, hogy a közlekedési politika iránya tekintetében szükséges a háznak megállapodásra jutnia. Igazsága van Bujanovics képviselő urnak, annyiban, hogy akkor, a mikor majd az alkalom és az idő elérkezik, a háznak közlekedési politika tekintetében megállapodásra kell jutnia; de ily elvileges határozatok nem alkalmasak arra, hogy a közlekedési politikára czélszeríí és jó befolyásúak legyenek. Ezek tulajdonképen elvi kijelentések; bizonytalanok a kivitelben és bizonytalanok az időre nézve, melyben keresztülvitetni fognak s ennél fogva már előre is bizonyos calculusokra nyújtanak anyagot és tápot; nem mondom ezen egy esetben , de mondom általában véve. Már pedig, a mint méltóztatnak is tudni, nagyobbszerű közlekedés-politikai kérdéseket pénz nélkül keresztül vinni képesek nem vagyunk. Ha én közlekedési politikai tekintetből megmaradnék a déli vasút megvételénél, ez pénzkérdés és nem közlekedésügyi kérdés lenne s majd akkor, a mikor a pénzügyi helyzet olyan lesz, hogy azon kérdés megoldathatik, megoldható lesz a közlekedési politikai kérdés is, akkor kell a fölött a háznak dönteni. De most, mikor mi még épen csak a pénzzavarokból való kibonyolódás stádiumában vagyunk, hála istennek — nagy részben pénzzavarainkból kibonyolódni kezdünk, — most mindjárt nagy közlekedési vásárlásokat és építkezéseket kilátásba helyezni, megvallom, ezt czélszerű politikának nem tartom. (Helyeslés jobbfelöl) Méltóztassanak bevárni, majd vége lesz pénz-