Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-128

128. orsságos ülés május 19. 1879. 2'6í zavarainknak. (Felkiáltások a szélsőbal felöl: Soha! Zaj.) Én pedig remélem, hogy igen rövid idő anuiva, mert én nem azt értem e^ alatt, hogy Magyarországnak terhei nem lesznek, hanem •értem azt, hogy olyanok nem lesznek, melyek veszélyesek az államra nézve, hanem hogy hitelünk olyan lesz, milyen minden civilisált államnak van, mely a maga kötelezettségeinek eleget tenni akar is, képes is eleget tenni. Tehát ha említett helyzet beáll, akkor majd kell és lehet is azon kérdésekkel tüzetesen foglalkozni. r Es ennélfogva azon nézetben vagyok, hogy ma s ily elvi határozatokkal a kérdéseket megoldani tanácsos nem lévén, ily elvi határozatok hozatala nem ezélszerű, nem tanácsos. Ezért a magam részéről ezen határozathoz nem járulhatok : hanem kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot a határozati javaslat mellőzésével általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elfogadjuk!) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! (Eláll!) Nem tartom szükségesnek tüzetes észrevételeket tenni azok után, a miket a közlekedési minister nr elmondott, de két megjegyzést mégis kénytelen vagyok tenni, egyiket Liehtenstein, másikat Thaly képviselő urak előadására. Liehtenstein képviselő ur a pénzügyi bizottság jelentését támadta meg, azt mondván, hogy abban azon elv van kifejezve, hogy ha bármely vállalat pénzzavarba jut, az állam mindjárt jöjjön segítségére. Már t. ház, a pénzügyi bizottság jelentésében sem általában, sem egyáltalán fogva nincs ezen elv kimondva, hanem abban röviden az van, a mi a hitelviszonyok és tulajdonjognak érdekében indieálva van speeialiter a jelen kérdés kivitelére nézve. Itt csakis ezen pályáról van szó és semmiféle más vállalatokról itt nem beszélünk. A másik, a mit megjegyezni kivánok, Thaly t képviselő urnak szól. Thaly t. képviselő ur általánosságban igen melegen és határozottan pártolta a javaslatot, azonban sértve látja a magyar állam hitelét a szerződés egyik pontja által. Ez ugyan a részletekhez tartozik, de miután a t. képviselő ur az általános vita folyamán tette meg észrevételét, bátor leszek én is arra itt reflectálni. Azon megjegyzése a szerződés 6. pontjára vonatkozik, a melyben a vételárnak a vasútra való betáblázásáról van szó. Eltekintve, hogy itt nem egy régi, de egy most megszerzett vasútról van szó, — az osztrák takarékpénztár, melylyel a szerződés köttetett, statútumainál fogva kötelezve van bárkivel szemben követeléseit betáblázhatni. Tehát, ha a szerződés érvényesítését elérni akarjuk, ezen pont felvétele szükséges volt. Ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. Elnök: A vita be lévén fejezve, felteszem a kérdést: Elfogadja-e a t. ház a vágvölgyi vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? A kik elfogadják, azokat kérem, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, 1. és 2. %-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Továbbá olvassa, a szerződés czimét 1., 2., 3., 4., 5.pontjait, melyek szintén észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa-, a 6. pontot). Thaly Kálmán: T. ház! Ezen pontra vonatkozólag én már az általános tárgyalás alkalmával felszólaltam, a mennyiben ezen meghatározás által a magyar állam hitelét mintegy csorbítva látom, midőn nem is egészen 7 millió frtnyi összegért bekebelezést követel a bécsi osztrák takarékpénztár. A t. előadó ur azon felvilágosítást méltóztatott erre vonatkozólag adni, hogy az osztrák takarékpénztár alapszabályaiban bennfoglaltatik, hogy csakis betáblázás, betelekkönyvezés mellett adhat kölcsönöket, és igy e tekintetben a magyar államra nézve sem térhet el. Azonban bátorkodom megjegyezni, hogy legalább az én szerény nézetem szerint az osztrák takarékpénztár alapszabályai a magyar képviselőházra nem kötelezők, s a magyar állam méltósága megköveteli azt, hogy ha az osztrák takarékpénztárnak ilyen alapszabályai vannak magán szerződőkre nézve : mikor a niagyar állammal szerződik, és pénzének részletekben annak idején való megkapására nézve kellő garantiákkal bir, tegyen kivételt, ha máskép nem lehet, változtassa meg alapszabályait. Ez az állam hitelének emelésére vezet. Azért bátorkodom azon elleuindítványt beadni hogy a vételszerződés 6. pontjának harmadik bekezdése hagyassék ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor jegyző (olvassa Thaly Kálmán mődosítványát). Gr. Szapáry Gyula pénzügy minister: T. ház! Az előttem szóló képviselő urnak kétségkívül igazsága van abban, hogy egy intézet alapszabályai nem lehetnek mérvadók a magyar törvényhozásra. Ezt nem is vonja kétségbe senki. Hanem itt egy üzletről van szó, s az üzlet feltételeihez bizonyosan hozzászólhat a másik szerződő fél is. Ez volt az eset itt is. Hogy pedig a magyar kormány helyesebbnek látta, hogy a vasútra betáblázott adósság maradjon meg ezen a vasúton, s ezen tartozást vegye át az államkincstár a vasúttal együtt: ennek oka az, hogy a meglevő tartozás kikeblezése, és egy új felveendő kölcsön bekeblezése nagyobb nehézséggel járt volna, és a kibocsátott értékek kicserélése