Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-128

12S. országos ülés május 19. 1879. 259 Az én meggyőződésem szerint, ha ez a vasút •nem feküdt volna épen azon a helyen, a melyen fekszik; és ha nem lettek volna a viszonyok ezen vasútnak eladására nézve olyanok, a minők: semmiféle esetben, én részemről ezen vasút megvételéhez nem járultam volna és azt a képviselőháznak elfogadás végett nem ajánlottam volna. De megvallom, épen közlekedés - politikai tekintetekből, és különösen pénzügyi tekintetekből lehetetlennek tartottam azt, hogy ez a vasút, ugy, a mint van, ezen zavarokban hagyatva, sorsára bízatva, abból az államra bekövetkező kár csak akkor orvosoltassék majd, mikor a baj már meg van, nem pedig a minek elejét lehetne venni. Irányi Dániel t. barátom azt mondja, hogy megbírálandó egy vételár abból, vájjon azon kamatot behozza-e azon tőke, melyet azon általunk megvett tárgyra fordítunk, vagy nem. Elvileg ez tökéletesen áll, de ez nem egyedüli factora a megbirálásnak. Méltóztassanak tekintetbe venni, minő viszonyok között áll jelenleg ez a vasút, és minő viszonyok voltak elébb, a melyeket tekintetbe kell venni. T. barátom azt mondja, hogy nem árt az állam hitelének az, ha egy vagy más társulat az állam területén megbukik, habár ezen bukás általában véve mindig sajnos eset is. Igazsága van, ha ezen bukásnál az államnak bizonyos szerep nem jut; de midőn ezt a bukást az államnak vagy akképen lehetne megelőzni, hogy önmaga nyúljon bele, vagy pedig, hogy magára nézve káros coneessiókat tegyen, különben a bukás mindenesetre be fog következni: akkor ez a bukás az államra nézve káros. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy áll jelenleg a vágvölgyi vasút ügye. Ez most jelenleg igen nagy pénzzavarokba került. Ezen zavarokból, ha az állam megengedi azt, hogy a vasút eladassék és kiépítése biztosittassék, állami beavatkozás nélkül kibonyolódhatik, de ebben az esetben az állam maga magának concurrenst szerez. Már azt kérdem a t. képviselő úrtól, vajon lehetséges-e az államnak azt mondani, hogy nem veszem meg azt, de nem is engedem meg annak, a ki e vasutat meg akarja venni, hogy azt tovább építhesse, habár ez hasznos volna is azon vidéknek, hanem maradjon zsákpályának? Hiszen ezzel oly feltételt kötnénk hozzá, hogy nem veheti meg senki, de maga az állam sem veszi meg. Bem maradna tehát más hátra, mint az, hogy a kik ezen vasutat jóhiszeműleg építették, a kik vagyonuk nagy részét belefektették; minthogy azt sem állam nem veszi meg, sem nem engedi meg, hogy azt másnak eladhassák, mondom, nem marad hátra más, minthogy ezek csődbe kerüljenek. Kérdem a t. képviselő úrtól, a vállalatokra nézve, melyek Magyarországon támadnak, czélszeru-e ily eljárást követni? Hitem szerint nem. Vagy segítsen az a társulat magán azon a módon, a mint tud, vagy az államnak kell belenyúlni ügyeibe, hogy eként a jóhiszemű vállalkozókat Magyarországnak megnyerjük, a mi a hitelre nézve főfontosságií; és hogy ne hozzuk azon helyzetbe őket, hogy pusztán jóakaratunk hiánya miatt pénzüket elveszítsék. A vételár nézetem szerint nemcsak akként Ítélendő meg, hogy a kamatot behozza-e, hanem akként is, hogy minő kárt okozhat esetleg ez az államnak; mert az által északi vasut-vonalainknak egy concurrenst szerzünk, a mely a forgalomnak igen jelentékeny részét vagy elveszi, vagy abból bizonyos leengedést alkuszik ki a magyar állam-vasutak kárára. A vételár tehát ebben a kárban is nyilvánítja magát, a mely ez által az államnak okoztatik. (Helyeslés jobbfelöl) Például a magyar államnak északi vonala azon számítások szerint, a melyek szakértők által biráltattak meg, 300,000—400,000 közt áll azon összeg, a mely minden valószínűség szerint elvonatik Magyarországnak jelenleg tulajdonát képező legjobb vasúti pályáktól. Ha azonban e vasút nem vétetik meg, hanem más kezébe kerül, akkor, ha e vasút kiépíttetik — a miről később fogok szólani — a magyar állam sokkal többet veszít az által, hogy concurrenst szerzett magának, mint a mennyit ezen vételárnak kamatja tesz. De ha nem is ennyit, hanem félannyit veszít, akkor az a jövedelem, a mely a vasutból származik, nézetem szerint a vételárt okvetlenül képes fedezni. Az mondatott többek részérő!,' hogy a magyar állam kezében van ezen vasút folytatását megakadályozni. Igaz, Bujanovics képviselő ur is kiemelte, hogy a bizottság ezt mondja. Igaz, ez theoretice csakugyan az állam kezében van, miután azonban azon esetben, ha a magyar állam ezt megakadályozza, és igy e pályát a fellépett vevő nem veszi meg, — mert nem veheti meg, mivel csak akkor veszi meg, ha a vasút kiépíthető és magát a kamatok iránt biztosítva érzi, — a vasút csődbe kerül, a magyar állani csőd esetében vevőként nem léphet fel, mert az állam mégis csak oly morális persona, a mely ily csődöt, — a minő egyébiránt még nem is volt, — licitálás által a maga előnyére ki nem zsákmányolhat. Az állam tehát továbbá már csak azért sem léphet fel vevőként, mert a kormánynak erre nincsen engedélye, a minek kinyerése a licitatiót megelőzőleg olyas valami lenne, a mi teljesen lehetetlen és a mi az államra különös világot vethetne. Ha pedig a csőd esetében más venné meg a vasutat, akkor ez csak azért venné meg olcsón, hogy a kiépítést előbb-utóbb keresztül vivén, magának biztosítsa és megszerezhesse azt a vevőt, a mely már most is jelentkezett. A kiépítést tehát hosszabb időre megakadályozni 33*