Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-128

$56 128. országos ülés május 19. 1879. mezőgazdaságra nézve félelmessé ne legyen; különösen oly befolyást kellene biztosítanunk az államnak a tarifára, mely a versenyt ártalmatlanná tenné. Thaly tiszt, képviselőtársam egy határozati javaslatot méltóztatott előterjeszteni, mely szerint ő és barátai — kik közé egyébiránt én is számítom magamat, — csak az esetre hajlandók megszavazni ezen törvényjavaslatot, ha a képviselőház egyúttal a trencsén-zsolnai szakasz kiépítését is elrendeli. Én is azt gondidom, hogy azon esetben a vágvölgyi vasút csakugyan nagyobb jövedelmet fogna hajtani, ha Trencséntől tovább folytattatik, jelesül, ha az oderbergi pályával összeköttetik. De hogy még az esetben sem fogja legalább sok évig magát kifizetni, arról az eddig a többi vasutaknál szerzett tapasztalatok után szintén meg vagyok győződve. Minthogy pedig én első fontosságú feladatnak látom Magyarország pénzügyeinek rendezését, és annálfogva kerülni akarok minden vételt, mely e czéltól még inkább eltávolítana: nem fogadom el sem a határozati, sem a törvényjavaslatot. (Helyeslések a szélső halónk) Marsovszky Jenő: T. ház! Mielőtt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra vonatkozólag rövid észrevételeimet megtenni bátor lennék, legyen szabad mindenekelőtt egész őszinteséggel és nyíltsággal kijelentenem azt, hogy e törvényjavaslat mellett szót emelve, bár én a rágvölgyből való képviselő vagyok, pro domo nem beszélek. Sőt ellenkezőleg: a vágvölgy érdeke mindenek felett az, hogy e vasút Trencséntől Zsolnáig mielőbb kiépíttessék, már pedig ki fogná tagadásba venni azon állításom valóságát, hogy ezen érdek kielégítését, s gyors kiépítéshez kötött reményeink valósulását kevésbé várhatjuk akkor, ha e vasút nem az osztrák állam, vagy más vasúttársaság, hanem a magyar állam birtokába jut? A vágvölgyi vasút kérdése nem először fordul elő a törvényhozás termében. Nagy jelentőségűnek ismerte azt el a kormány ép ugy, mint a törvényhozás 1872-ben, a mit eléggé bizonyít az azon évi XXIX. törvényczikk alkotása. Nagy jelentőségű e vasút nemcsak azért, mert a vágvölgyet, az országnak ezen meglehetősen kifejlett iparral, élénk kereskedelemmel, virágzó gazdasági és erdészeti viszonyokkal biró vidékét a világkereskedelemmel összeköttetésbe hozza; hanem főleg azért — és ezt hangsúlyozni kívánom leginkább azokkal szemben, a miket igen t. képviselőtársam Irányi Dániel most elmondott, —• hogy ezen vasút összekötő kapcsát képezi az eddig oly nagyon nélkülözött összeköttetéseknek — mondhatnám — a világ fő vasutvonalaival. Feladata e vasútnak : könnyű és rövid utat nyitni a be- és kivitelnek; feladata közvetíteni Magyarország cserekereskedelmét a vele szomszédosCseh- és Morvaországgal, Sziléziával. Ha ezen szempontokat mind figyelembe veszszük, épen nem kell csodálkoznunk azon, hogy ezen vasút építése 1872-ben kamatbiztosítás nélkül vette kezdetét; oly időben tehát, midőn az általános pénz- és hitelválság csakugyan bénítólag hatott minden vállalatra, sőt az életreképes vállalatokat is az örvény szélére juttatta; oly időben, midőn az általános forgalmi pangás még a már régebben fennálló és consolidált vasutakra is nehezen súlyosodott. (ügy van!) Én azt hiszem, oly fontos szempontok ezek, melyeket a törvényhozásnak ma sem szabad szem elől téveszteni. A kérdés szerintem az: először megvan-e még ma ezen vasútnak azon jelentősén-e, melvlvel az 1872-ben bírt; másodszor ha vájjon ezen vasút jövedelmezőségéhez kötött reményeink teljesülhetnek-e ? Talán egy általános felvilágosítással szolgálhatnék ezen kérdésre nézve, felemlítvén csupán azt, hogy ezen vasutat ma az osztrák államvasuttársaság hajlandó megvenni nagyobb áron, mint azt a magyar kormány e szerződés és törvényjavaslat értelmében megvenni szándékozik. Már pedig tudjuk, hogy az osztrák államvaspályatársulat egyátalán csak a legkörültekintőbb combinatiók után és akkor is csak olcsón szeret vásárolni. Ezek azon indokok, melyek kétségtelenül arra bírhattak mindenkit, sőt bennünket vágvölgyieket is, hogy speciális vidéki érdekeink háttérbeszorításával kivarrjuk ezen törvényjavaslatelfogadását országos szempontokból. A második kérdés az, hogy a vasútnak azon nagy jelentősége még ma is megvan-e? Erre szintén igen egyszerű a válasz. Megvan, sőt még nagyobb mértékben, mint 1872-ben; mert akkor még a magyar államvasutak északi vonala Ruttkáig kiépítve nem volt. Azon indokokat, melyek a kormányt e szempontból arra birták, hogy e törvényjavaslatot betérj eszsze; azon indokokat, melyek a szakbizottságokat arra indították, hogy e törvényjavaslatot e háznak elfogadásra ajánlják, a pénzügyminister ur és a bizottság előadója előterjesztették. Csak röviden azon megjegyzésekre szorítkozom válaszképen, a miket az ezen törvényjavaslat elfogadását ellenző t. képviselőtársaim imént elmondottak. Lichtenstein t. képviselőtársam nagy bölcsen és fontossággal kiemelve ezen vasút horderejét, jelentőségét gabona-kereskedésünkre nézve, kimondja azt, hogy ezt minden áron, minden körülmények köztt építenünk kell. De mily következményre jut? azt mondja, míg meg nem vesszük a kassá-oderbergi vasutat — mert ettől teszi függővé ezen vasút megvételét — addig nekünk arra nincs szükségünk. Én egyáltalán az ő vasutpolitikáját e téren nem oszthatom, sőt annak