Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-128

128. országos ülés május 19. 1879. 257 ratióját egyáltalán nem vagyok képes felfogni. Mert a vágvölgyi vasút nem olyan, melynek életképessége kizárólag attól függne, hogy vájjon mily kegyben kívánja azt részesíteni a kassa©derbergi vasút. De eltekintve attól, nem foghatom fel az ő okoskodását, hogy ha azok után, a miket a vasút nagy jelentőségének kiemelése végett felhozott, azt mondja: lesz egy vasutunk, melynek hasznát nem fogjuk venni; nem kell félni a vágvölgyi vasúttól, mert annak lejárt a concessiója, és ha megtagadjuk a továbbépítést, az a magyar államvasutnak verseny-pályájává válhatni nem fog. Ezen állításban én logikai összefüggést és következetességet nem tudok felfedezni. Mert mig egyrészt kiemeli ezen vasútnak rendkívüli fontosságát, sőt életkérdéssé állítja fel dunai gabonatermelés és kereskedésünk szempontjából, másrészt azt mondja, ha lesz is vasút, minek lesz, nem vesszük annak hasznát, ha nem akarjuk, nem fogjuk kiépíteni. Irányi képviselő ur mindenek felett pénzügyi szempontból vonakodik és tartózkodik attól, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadja; még pedig azért, mert az előreláthatólag reánk bizonyos terheket fog hárítani. Én, í. ház, tökéletesen méltánylom az ő aggodalmát, de pénzügyi politikáját e téren nem oszthatom. Nem oszthatom pedig azért, mert az a ráfizetés, melybe ezen vasút esetleg nekünk kerülni fog, oly csekély, hogy ez a vasutpolitikának következetes, tervszerű keresztülvitelénél akadályul nem szolgálhat. Nem fogadhatom el továbbá azért, mert elfelejteni méltóztatik azt, hogy ez a vasút ma csakugyan zsákutczába szorult csonka pálya és a forgalmi kimutatásból mégis az tűnik ki, hogy a jövedelmezőség évről évre növekszik s aránytalanul nagyobb mérvben, mint bármely más vasutaknál, melyek régebben fennállanak és teljes egészet képeznek. De nem oszthatom nézetét azért sem, mert a helyes fmánczpolitika nem azt hozza magával, hogy irtózzunk ama bizonyosan csekély kiadásoktól és e mellett feledkezzünk meg a jövőről. Hogy ha ezt a kedvező alkalmat, mely most kínálkozik, elszalasztjuk, idővel roppant kárt fogunk szenvedni az által, hogy ezen vasút a magyar államvasutak északi vonalán mint versenypálya fog szerepelni. Ez tehát első sorban az, a mit Irányi képviselő urnak válaszolni kívántam. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy e vasút vagy megbukik és csődöt mond, vagy megveszi az osztrák államvaspálya; tiltakozik azonban azon felfogás ellenében, hogy ez által a magyar állam hitele csorbát szenvedne. Én nem osztom ezen nézetét és e kérdésnél a magyar állam hitelét egészen más szempontból ítélem meg, KÉPVH NAPLÓ 1878 — 81. VI. KÖTET. még pedig abból, hogy a magyar állam hitelére nézve és annak kormányára nem szép világot vetne az a tény, hogy nem tudta előteremteni azt a csekély pénzt, melyet egy nagy értékű pálya megvételére kellene fordítani azért, hogy a közforgalom legfontosabb érdekeit ez által biztosítsa ; hogy nem tudta előteremteni azt a pénzt akkor, midőn egy pálya felállhatásáról van szó, midőn megakadályozhatta volna azt, hogy ez a vasút csődbe ne essék és hogy ennek következtén maholnap fű nőj jön Magyarországnak egy virágzó — kereskedelmileg és iparilag fontos vidékéD épült vasútvonalon. (Helyeslés.) Végül azt mondja a t. képviselő ur, a mit Lichtenstein József képviselő ur is hangsúlyozott, hogy, hisz tőlünk függ megadása a concessiónak a továbbépítésre. Igen; ez áll, ámde már a pénzügyminister ur is általánosságban hangsúlyozta azon szempontokat, a melyek lehetetlenné tennék azt, hogy ezen vasútnak a tovább építését a törvényhozás megakadályozza, főként pedig akkor, midőn oly vasútról van szó, mely kamatbiztosítás nélkül épült eddig és igy fog épülni tovább is. Ezen indokokhoz én a magam részéről még csak azt kívánom megjegyezni, hogy igaz, meghatározhatnék azt, ha az osztrák államvasut-társulat, vagy más társaság venné meg a pályát, hogy milyen feltételek alatt folytattassék a tovább építés; sőt talán a tarifa megállapítására is gyakorolhatnánk némi pressiót, de nem a kellő mértékben; semmi esetre pedig aként, hogy ez által versenyképtelenné tegyük e pályát a magyar államvasutak északi vonalaira nézve. Ezen indokok bírnak engem arra, hogy e törvényjavaslatot a magam részéről is a t. háznak elfogadásra ajánljam. {Elénk helyeslés.) Bujanovics Sándor: T. ház! A t. pénzügyminister ur azon felszólalásában, melylyel a vágvölgyi vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot a háznak elfogadásra ajánlotta, kifejtette azt, hogy nem helyes egyes vasúti kérdéseket az általános közlekedési politika keretéből kivonni, azokat önállóan, függetlenül az egész közlekedési politikától megbírálni. Én a magam részéről nemcsak szóval mondom, hanem meggyőződésemre nézve irányt adónak ismerem e szempontot, és ép azért, mert a vágvölgyi vasútról szóló törvényjavaslatot egy fontos közlekedés politikai kérdésnek tekintettem, a mely szükségkép összefüggésben van hazánk északi és északnyugoti közlekedési rendszerével; ép azért, mert én nem egyes kérdéseknek a közlekedési politika keretéből kivonását és ezektől függetlenül eldöntését, hanem az egész kö/iekedési rendszer feletti bírálatot és ennek alapján tartom csak lehetségesnek és helyesnek a határozathozatalt : ép azért indítványoz33