Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-128
123. országos ül^á május 19.1879. 253 tornája fog lenni. Ez azonban csak némileg és bizonyos mértékben áll. Ugyanis az előttem szólt t. képviselőtársam Lickteusteiu ur érintette már a pozsonyi Dunapartra vivő lóvonatú vasútnak gőzerőre kiépítését, értve a Duna-gőzhajózási társulat pozsonyi kikötőjével való közvetlen össze kötetest, a mely, ha kiépíttetik, a vaggonokról könynyen lehet majd a hajókra és viszont rakodni. Es ezzel a magyar dunai kereskedelemnek a zsolna-trencséni vasút kiépítésével áj út fogna nyilni Oderberg felé. A vízen való szállítás mindig jelentékenyen olcsóbb, mint a vasúti szállítás : nem kell tehát félnünk az osztrák állami vaspálya versenyétől, ha mi a Duna-gőzhajózási társulat és a TrencsénZsolna közit is kiépítendő vágvölgyi vasút közt oartell-szerződést létesíthetünk. Hangsúlyozandó továbbá itt nemcsak a Dunáról jövő gabonaforgalom, hanem a Mátyusföldének és Nagyszombat vidékének gabonában és egyéb terményekben való gazdagsága is; úgy, hogy e vidékek terményei, a melyek ma a vágvölgyi vasútnak csakis pozsonyi csatlakozása következtében Bécs felé vitetnek; ha azonban ezen vasút a zsolna-trencséni összeköttetést elnyeri : emez •és az alföldről Dunán jövő gabona-termékek nem lesznek kizárólag a pécsi piaczra utalva, liánéin versenyre kelhetnek majd a boroszlói, hamburgi és egyéb észak-német piaczokon is. Némileg aggodalmasak e vételnél még a vágvölgyi vasuttársulatnak mai pénzügyi viszonyai. Igaz, hogy a szerződés megkötésénél lehetőleg gond fordíttatott arra, hogy ha e vasút államivá leszen, a magyar állam ellen a hitelezők részéről .-a jövőben igények támaszthatók ne legyenek, mivel az eladó fél e tekintetben szavatosságot vállalt. Nézetem szerint azonban épen azért, mert az említett társulat pénzügyei annyira bonyolultak, soha elég óvatosságot tanúsítani nem lehet; a miért is nagyon helyesnek tartom a pénzügyi bizottság által e tekintetben ajánlott határozati javaslatot, a melyet készséggel elfogadok. Én azonban és pártom még ennél is tovább szeretnénk menni. Ugyanis a közlekedésügyi minister úrral szemben jogos várakozást vélek kifejezni arra nézve, hogy ha e vasútvonal az állam tulajdonába menend át, annak kezelésében a minister ur a lehető legnagyobb takarékosságra fog törekedni; nevezetesen a külön igazgatóság megszüntetésével,e vasutat is a magyar államvasutak igazgatósága alá fogja rendelni, és a kezelésben létesíthető másnemű meggazdálkodások által is mindenképen oda igyekezeud, hogy e vasútvonal szükségleteit maga fedezhesse, a mire azon vidékeknek, melyeket átszel, gazdagsága, ha nem is rögtön, de a közel jövőben, okszerű kezelés mellett biztos kilátást nyújt. Végre nem hagyhatom említés nélkül a sszerződés 6. pontjának harmadik bekezdését, a mely igy szól : „Ellenben a magyar állam a jelen szerződés alapján az első osztrák takarékpénztárnak jogot ad, hogy a 2. a) pontban megjelölt követelését és annak 67»%rát, az első részletfizetés levonásával, a pozsony-trencséni fővonalra és annak récse-prácsai és nagyszombatszeredi mellékvonalaira, első ketyen, a kormánynak minden további megkérdeztetése nélkül, jelzálogilag a fentebbi telekkönyvekbe bekebeleztethesse." T. ház! Én ezen pontot a magyar állam hitelére nézve sérelmesnek, sőt mintegy lealázónak tartom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Már anynyira jutottunk volna tehát, hogy nem is egészen 7 milliónyi összeget, midőn a magyar állam ama vasutat részlet-fizetésekre megveszi, telekkönyvi bekebelezés nélkül ne kaphasson; és az osztrák takarékpénztár csak oly módon adhasson hitelt a magyar államnak, ha eme követelését bekebelezheti? Ez pénzügyi viszonyainkra valóban igen szomorú jelenség volna; és azért részemről azt hiszem, hogy legczélszerübben cselekednék a t. ház, ha ezen pontot a szerződésből egyenesen kihagyná. Elég biztosítéka lesz az osztrák takarékpénztárnak követelésére nézve a nélkül is a magyar állammal kötött vételszerződésben. Midőn a fentebbiekben bővebben kifejtett indokaimnál fogva a vágvölgyi vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadnám: egyúttal van szerencsém az annyiszor hangsúlyozott és ezen vasútnak életkérdését képező trencsén-zsolnai összeköttetés mielébbi valósítása tárgyában, magam és elvtársaim nevében a következő határozati javaslatot benyújtani: „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az állam tulajdonába átmenő vágvölgyi vasútvonal trencsénzsolnai pályarészének kiépítése iránt minél előbb terjeszszen törvényjavaslatot a ház elé." Ajánlom elfogadásra. (Helyeslések.) Baross Gábor jegyző (olvassa Thaly Kálmán módosítványát). Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: A vágvölgyi vasút, ugy a mint jelenleg áll, azaz csonkán, nem volna oly elsőrendű fontosságú, hogy azt a magyar állam érdekében mindenesetre meg kellene venni. E részben főleg egy érdek lehetne és ez az, hogy — a mi köztudomású — ezen vasút pénzügyi viszonyai rendezetlenek lévén, nem kívánatos az állam hitelének és egyáltalában forgalmi intézeteink hitelének érdekében, hogy a vágvölgyi vasút pénzügyi viszonyainál fogva esetleg még kedvezőtlenebb körülmények közé jusson, vagy épen a csőd esélyeinek kitétessék. Mellőzve a most említett hitelbeli kérdést, még azon szempontból is veszedelmessé válhatnék az ügyeknek ilyetén alakulása, mert a csődből való kibontakozás esetében nem lehetne tudni, hogy a pálya kinek
