Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-128

254 128. országos ülés május 19. 1879. birtokába jut, és ha más társulat kezébe megye át, nem válnék-e ez kárára a magyar állam for­galmi érdekeinek és egyáltalában vasúti poli­tikájának. Kétséget nem szenved — a mint a kép­viselőházban is történt erre hivatkozás, — hogy \zen pályának Treneséntől Zsolnáig való kiépí­tésére adott concessió lejárt és arra, hogy akár ezen vasútnak, akár más társulatnak az engedély megadassék, szükséges volna újabb concessió. De méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezen rövid vonalrész oly termékeny völgyre terjedne, mely nemcsak gazdasági viszonyainál fogva van kedvező helyzetben, de gyáriparral is bir. Ily völgyben ily rövid vonalnak két vasút végpont­jával való kiépítését megakadályozni lehet-e akkor, midőn erre kamatbiztosítás nélkül, tehát az állam megterheltetése nélkül is tétethetnek ajánlatok ? Ezen vonalrész kiépítése nagyon valószínű. Ezen esetben pedig bizonyos, hogy a magyar állam északi vonalai, melyek most már nagy lendületet vettek és évenként több millió jövedelmet hoznak, rendkívüli mérvben volnának koczkáztatva; mert ezen versenyvonallal, mely nemcsak igen csekély távolságra terjed, de völgy­ben menvén, egyenes téren vonul végig és igy forgalmi viszonyai igen kedvezők, cartel-szerző­dést kellene kötni, vagy pedig concurrens-vonallá válnék, ez pedig nagy veszedelmére lenne a magyar állampályák északi vonalainak jövedel­mezőségére nézve. Ez azon főszempont, t. ház, mely a kormányt arra birta, hogy ezen vonalat épen az állampályák északi vonalainak jövedel­mezősége érdekéből, megvételre és az állam bir­tokába vonására ajánlja a képviselőháznak. A vételár, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik, magasnak nem mondható, mert igen csekély részét teszi ez azon összegnek, a mibe a pálya kiépítése került. De ha még magasnak méltóz­tatnék is mondani annyiban, hogy mindjárt jelen­leg, addig is, a mig ezen vonal csonka marad, a magyar államnak esetleg némi terheltetésébe fog kerülni annak folytán, hogy a jövedelem a kamatot teljesen nem fedezi: ezen esetleges különbözet mégis sokkal csekélyebb, mint a milyen lenne a veszteség, mely a verseny-vonal megnyitása által, a magyar államvasút északi vonalait érné. Ez azon főszempont, melynél fogva ezen vonal megvételét kívánatosnak tartottuk. Az említtetett több oldalról, és ez képezte alapját azon határozati javaslatnak is, a mely a pénzügyi bizottság által ajánltatik, hogy az itt szóban levő társaság pénzviszonyai oly bonyolul­tak, hogy abból az államkincstárra kár származ­hatik s hogy ennélfogva a pálya megvétele vagy elhalasztandó, vagy épen egészen abba hagyandó. Mellőzve azt, hogy épen a pénzviszonyok bonyo­lult volta teszi egyrészt szükségessé, hogy a vasút pénzügyi bajainak vége vettessék és ez által a pálya életképessé tétessék, magára a bonyolult viszonyokra nézve kifejezést kell adnom abbeli nézetemnek, hogy azokból az államkincs­tárra semmi kár nem háramolhatik. Nem hára­molhatik pedig először azért, mert a vételár és szerződés, mely február 27-én köttetett, a vágvölgyi vasút telekkönyvében már márczius 10-én be lett kebelezve s igy a szerződés keresz­tül vitele biztosítva van. De ezen kivül, a mi azt illeti, hogy esetleg követelésekkel léphetné­nek fel az állam ellenében, mondhatom, hogy a mai napig semmiféle követeléssel sem léptek föl és jövőre sem fognak fölléphetni, mert ha van­nak is ily követelések, azok csupán a fennálló vasut-társulattal szemben érvényesíthetők, mely azon esetre, ha az állam veszi át a vonalat, liquidálni fog a kereskedelmi törvény értelmé­ben és minden követelés a társulat ellen lesz intézendő. Hogy azonban az államkincstár a szerző­désben kikötött szabatosságon kivül is teljesen biztosítva van, erre nézve kijelenthetem, hogy épen a felmerült aggályok következtében, miszerint a t. háznak e tekintetben teljes megnyugvása legyen akkor, midőn a törvényjavaslatot meg­szavazza, egy utólagos pótszerződést is kötöttem az illető érdeklettekkel, illetőleg a főhitelezőkkeí,. — kik e törvényjavaslatban szavatosságot vál­laltak magokra, hogy a mennyiben bármely, ezen szerződésben nem említett követelés támasz­tatnék a vágvölgyi vasút ellen, ennek ellenében teljesen biztosítva legyen az államkincstár az által, hogy jogosítottnak jelentetik ki, ha szük­ségesnek mutatkoznék, a vételár részleteit vissza­tartani, esetleg a vételár részleteit bírói kézhez letenni és igy teljes biztosságot szerezni magá­nak arra nézve, hogy e részben az államkincs­tárra tenni hátrány ne származzék. (Tetszés.) Minthogy ennek folytán azaz aggály, a mely fennállhatott akkor, midőn a pénzügyi bizottság tárgyalta ezen ügyet, el van oszlatva, habár a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó határozati javaslata nem áll szemben azzal, a mit a kor­mány saját kötelessége és felelőssége érdekében tenni ugy is szándékozik, de mivel az általam elébb felhozott körülmény következtében e hatá­rozati javaslat felfogásom szerint fölöslegessé vált: azt hiszem, hogy a t. ház azt már most teljes megnyugvással mellőzheti. Thaly Kálmán képviselő ur kívánatosnak mondotta, hogy a külön igazgató szűnjék meg, s hogy egyáltalában a kormány a kezelésnél a lehető legnagyobb takarékosságot hozza be„ Mint mindenütt egyebütt, ugy itt is, természete­sen kötelessége a kormánynak a takarékosságot szem elől nem téveszteni; de, hogy e rövid vonalra nézve nem is lehet szándéka a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom