Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-127

127. országos ülés május 17. 1879. 235 Molnár Aladár jegyző (olvas): „A 23. §. kihagyandó." Tisza Kálmán ministerelnök: Egyszerűen és röviden óhajtok szólni azokra, a miket az előttem szólott t. képviselő ur felhozott. A t. képviselő ur alkotmányos szempontból tesz kifogást ezen javaslat ellen, s azt mondja, hogy ez a ministeri omnipotentiának az alkotmányosság felébe helyezése s hivatkozik arra, hogy magam sem tartottam ezt lehetőnek, mert hisz nem a fővárosi kisajátítási törvényt alkalmaztam Szegedre, hanem Szegedet illetőleg egy külön javaslatot terjesztettem be. Engedelmet kérek, t. ház, először is az alkotmányosságot és a törvényhozás tekintélyét egyáltalában nem vitiálja, nem sérti, ha bizonyos meghatározott törvénynek alkalmazására a ministerinmot a törvényhozás felhatalmazza ; és épen mert a kisajátítási törvényben, a mely a fővárosra alkottatott, ezen meghatalmazás nem volt benn, azt külön törvény nélkül Szegedre alkalmazni, igenis, az alkotmányosság elleni sérelem és vétség lett volna. Az analógia a kettő köztt tehát épugy nem áll, mint nem áll az alkotmányosságon ejthető sérelem. Én, t. ház, a mi gyakorlatunk szerint azt, hogy egyszerűen megálíapittatván a törvénynek elvei, azután ezen elveknek a körülmények szerinti alkalmazása iránt minden egyes városra külön törvényt kelljen hozni, keresztülviketetlennek, lehetetlennek és indokolatlannak tartom. Nem arról van szó, hogy a törvény megalkottassék, hanem csak arról, hogy az elveiben megállapított törvény a szükséghez képest applicältassék. A t. képviselő ur azt mondja — erre kívánok felelni — hogy az is alkotmány elleni sérelem s nem is tudom hamarjában, miféle kifejezéssel tetszett élni, gondolom azzal, hogy kizár minden alkotmányos fogalmat, azon eljárás, melynél fogva az illető közegeket a főispán nevezze ki, a város pedig fizesse. Kérem t. képviselő ur és t. ház, ezen alkotmányos fogalom a megyéket illetőleg, legalább hazánkban nemcsak 1848. vagy 1867. óta, hanem az az előtti időben is mindig fennállott, mert a megyéknek 1848. előtt épugy saját domesticájuk volt, mint ma a városoknak, de azért ép a rendőri közegeket, a persecutorokat, a hadnagyokat nem választották, hanem azokat a különböző gyakorlat szerint legtöbb helyen a főispán, néha az alispán nevezte ki. Ez tehát nemcsak theoria, nem valami megtagadása az alkotmányos fogalmaknak, hanem oly valami, a mi Magyarország megyéiben még az 1848. előtti időben is határozottan érvényben állt; sőt ha még kissé tovább megyüuk, látjuk, hogy habár a megye saját domesticájából fizette tisztviselőit, még a jelen század elején is sok helyütt a főjegyzőt az alispán nevezte ki. (Mozgás balfelül.) Tessék kissé tanulmányozni a megyék fejleményét és idevonatkozó történeti adatokat. Itt tehát alkotmánysértésről, alkotmány elleni vétségről szó nem lehet. De mi a dolognak gyakorlati része ? Én azt hiszem, hogy senki nem vonja kétségbe, hogy lehetnek az országban még oly városok, melyekben ezen intézmény életbeléptetése szükséges. Ha tehát lehetnek ilyen városok, és itten csak a meglevő törvény applicatiójáról van szó, helyesen azt kívánni, hogy minden egyes esetre a törvényhozás külön intézkedjék, az én, meggyőződésem szerint nem lehet; a miért is kérem a t. házat, méltóztassék ezen szakaszt is elfogadni. Mukics Ernő: Félremagyarázott szavaimnak helyreigazítása végett legyen szabad röviden felszólalnom. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy az alkotmányos fogalommal nem tudom összeegyeztetni azt, hogy a hatósági tisztviselők kineveztessenek. Nem azt állítottam, hanem azt mondtam, hogy az önkormányzati fogalommal nem tudom megegyeztetni, miszerint azon tisztviselőket, a kiket a törvényhatóság fizet, a főispán nevezze ki. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én valóban nem csodálkozom azon, hogy a nagy zajban a t. képviselő urnak szavait talán nem értettem meg egészen: de viszont azon sem csodálkozom, hogy — a mint válaszából hallottam — ő sem értett meg engem egészen, mert olyan a zaj, hogy mintegy méhkasban tanácskozunk. (Igaz!) 0 ugyanis azt mondja most, hogy nem az alkotmány, hanem az önkormányzat fogalmával nem tudja e szakaszt összeegyeztetni. De én ezzel szemben is csak azt mondhatom, a mit az imént mondottam, hogy legalább 1848 előtt — pedig akkor talán volt fogalmuk az embereknek az önkormányzatról — mondom, hogy épen 1848 előtt a megye a domesticából fizette a rendőri közegeket, de a kinevezést a főispán, sok helyen pedig az alispán eszközölte, Sőt ha csak pár évtizeddel megyünk is vissza, látni fogjuk, hogy volt nem egy vármegye a hol a főjegyzőt a domesticából fizették a megyék, s kínevezte a főispán. Helfy Ignácz: T. ház! Én ezen §-t sokkal fontosabbnak tartom, sem hogy azt hallgatással mellőzhetném. Én teljesen osztozom azon nézetben, a melyet Mukics Ernő t. barátom itt az imént tolmácsolt, de azon okokon és érveken kívül a melyeket ő az önkormányzat köréből merítve felhozott, vannak még más indokaim is, a melyek előttem a szőnyegen levő §-t per absolute elfogad^hatlannak tüntetik fel. Én megvallom, az egész 30*