Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-127
234 127. országos ttlés májas 17. 1879. észrevétel, (Felkiáltások: Elfogadjuk!) azt elfogadottnak nyilvánítom. Antal Gyula jegyző {olvassa a 31. %-t.) Teleszky István: Ezen törvényjavaslat nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy a felebbezés mily határidőben és hogyan jelentendő be, és minthogy nincs is általános rendőri jogszabályunk e tekintetben, a melyet itt alkalmazni lehetne; minthogy másfelől a közönséges közigazgatási felebbezési határidő, t. i. 15 nap, nézetem szerint, e kérdésben hosszú: bátor vagyok indítványozni, hogy a 21. §-hoz, mint új első bekezdés, a következő szöveg tétessék: „A határozat ellen a felebbezés, annak meghirdetésétől vagy kézbesítésétől számított három nap alatt szóval vagy Írásban jeleutendő be." A szakasz többi része azután képezné a második bekezdést. Ajánlom módosítványomat a t ház figyelmébe. {Helyeslés.) Antal Gyula jegyző (olvassa Teleszky István indítványát). Pulay Kornél: Minthogy ez indítvány hiányt pótol, én részemről azt elfogadom. Elnök: Elfogadja-e a t. ház a 21. §-t a Teleszky István képviselő ur módosításával? {Elfogadjuk!) A 21. §. Teleszky István képviselő ur módosításával elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa a 22. %-t). Kerntler Ferencz: T. képviselőház! A 22. §-ban ezen kifejezés fordul elő: „büntető eljárás". Büntető eljárás alatt eriminális eljárás értetik, a mi itt bizonyára nem czéloztatott. Bátor vagyok tehát a következő módosítványt a t. háznak elfogadásra ajánlani: „A 22. §-ban e szó: „büntető" hagyassák el". (Helyeslés.) Antal Gyula jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Méltóztatnak elfogadni Kerntíer Ferencz képviselő ur módosítványát ? (Elfogadjuk!) E szerint a 22. §. Kerntíer Ferencz képviselő ur módosítása szerint elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa a 23. %-t). Mukics Ernő: T. ház! Én ezt a §-t nem fogadom el, és kérem a t. házat, hogy azt egyszerűen elvetni méltóztassék. Nem fogadom el e §-t pedig azért, mert az oly intézkedéseket foglal magában, melyeket alkotmányos szempontból helyeselni nem lehet. Én nem kívánom a t. minister ur intézkedési jogkörét egyáltalán tőle megvonni; de másrészt azt sem akarom és nem is akarhatom alkotmányos szempontból, hogy a ministernek jogköre az alkotmányosság határán lúl terjesztessék ki. A kérdéses szakasz azt mondja ugyanis* hogy a t. minister ur ezt a törvényt rendeleti utón, kénye kedve szerint kiterjesztheti egyéb városokra is és még hozzá még nem is az országgyűlésnek utólagos jóváhagyása reményében; hanem csak egyszeri! jelentés mellett. Ez más szóval nem jelent egyebet, mint azt, hogy a belügyminister felhatalmaztatik a törvényhatóságokra rendeleti utón törvényt octroyalni. Ennek más értelme nincs és nem is lehet. Lehet, hogy azok, kik ezen szakaszt elfogadják, azt mondhatnák, hogy a t. belügyminister ur nem kíván egyebet, mint a mír elfogadott törvényt — ha ez t. i. elfogadtatik —- mis városokra is kiterjeszteni. De az én véleményem szerint, valamely törvény szükségességének megítélése — s ez áll ezen szakaszra is — nem t. minister ur, hanem egyenesen a törvényhozás dolga. Valamely törvény lehet jó, mint talán némelyek jónak találják ezt a törvén3 r t Budapest fővárosra nézve; de meglehet, hogy ugyanazt a törvényt, a törvényhozás többsége nem tartaná jónak más városokban. Ez tehát, felfogásom szerint, nem ugyanegyet jelent és nem igazolt eljárás. De sőt a t. minister ur sem vindicálta magának azt a jogot, hogy pl. a kisajátítási törvényt, mely csak is a fővárosra vonatkozik, Szeged városára is önhatalmilag kitérjeszsze, midőn külön javaslatot terjesztett be ez iránt. De továbbá ezen törvény sérelmes az egyes törvényhatóságokra is; mert azt mondja, e szakasz — továbbá — hogy azon esetre, ha a belügyminister ur jónak találja ezt a törvényt más városokra is kiterjeszteni, a költséget az illető város viseli és a tisztviselőket a főispán nevezi ki. Már engedjen meg a t. belügyminister ur, ez ellenkezik az önkormányzati fogalommal; mert, hogy ha a törvényhatóság fizeti a tisztviselőt, akkor megilleti őt az a jog is, hogy a tisztviselőit választhassa. Röviden összafoglalva indokolásomat, bátor vagyok — s ezt minden személyes vonatkozás nélkül mondom — kijelenteni, hogy noha tisztelek minden egyéni meggyőződést, de azok, kik a törvényjavaslatnak ezen szakaszát pártolják, a ministeri omnipotentiát, a törvényhozási intézkedések fölé teszik. Máskülönben nem is látom, mivel van indokolva az, hogy a t. belügyminister ur, ezen szakasz által a törvényhozás előleges beleegyezését mintegy praeveniálni kívánja. Hiszen, ha szükségét látja a t. minister ur e törvénynek más városokra való kiterjesztését, azt alkalmilag mindig teheti; de a törvényhozásnak beleegyezését mintegy előre : kierőszakolni, sem az alkotmányosság, sem a ' méltányosság szempontjából helyesnek nem tar, tom. Ennélfogva ezen szakasznak egyszerű ki( hagyását indítványozom (Élénk helyeslés balfelöl.)
