Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

210 126. országos ülés május 16. 1879. mentum ez, hogy a municipium maga azt kívánja, hogy a megye székhelye Diesö-Szent-Mártonba helyeztessék át. Minthogy én a municipiumoknak nagy barátja vagyok, és ezen kérdésnek eldöntésére, főkép a municipiumot tartanám illetékesnek: azért én részemről a székhelynek Dicső-Szent-Mártonba leendő áttételét pártolom. Gyurgyik Gyula : T. ház ! Én az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása ellen fogok szavazni s kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy szavazatomat, bár röviden, indokolhassam. {Halljuk!) Rám nézve nem irányadó az, vájjon a kisküküllőmegyei képviselőknek kényelmesebben esik-e Dieső-Szeiit-Mártonba, vagy Erzsébetvárosba utazni; az sem irányadó reám nézve, vájjon jobb lakást kaptak-e Dicső-Szent-Mártonban mint Erzsébetvárosban; az sem irányadó rám nézve, hogy Erzsébetvárosban ez idő szerint már királyi törvényszék, adóhivatal s nem tudom, mi minden van és Dicső-Szent-Mártonban nincs; az sem irányadó rám nézve, hogy a kükülló'i járásban nem tudom, hány ezerrel többen laknak: de igenis irányadó rám nézve az, vájjon az ország érdekére nézve czélszerübb-e, ha a megyei kormányzat központja Erzsébetvárosban, vagy ha Dicső-Szent-Mártonbau van. Erre nézve feleletet egyedül a tapasztalat ad. S hogy szól ez ? Hogy eddig nem tapasztaltunk oly valamit, a mi minket arra indíthatna, hogy a megye székhelye ne Erzsébetvárosban, hanem Dicső-SzentMártonban legyen. S miért nincs ily tapasztalatom? Mert az 1876: XXXIII. t.-czikket a t. kormánynak mai napig nem tetszett végrehajtani s ez az indok, mely engem arra késztet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása ellen szavazzak; mert ha a t. ház a törvényjavaslatot törvényerőre emeli, akkor igen veszedelmes praecedenst fog alkotni a jövőre nézve. Mi oka annak, hogy az 1876 : XXXIII. tezikket a t. kormány mai napig, tehát három éven belől végre nem hajtotta? Az, mert KüküllŐmegye közönsége felirt, hogy kéri a kormányt, maradjon a megye székhelye Dicső-Szent-Mártonban, azután meg azt kérte, hogy halasztassék az átköltözködés tavaszra, mig majd az országgyűlési képviselők részéről indítványok adattak be. Kérdem, t. ház, mindezen indok elégséges-e arra nézve, hogy egy országos, hitelesített törvény három évig végre ne hajtassék? Azt tartom, t. ház, hogy ez absolute nem indok. Én igen kivánesi voltam a t. kormányelnök úrtól hallani annak indokolását, hogy vájjon ő országászati, kormányzati szempontból miért tartja czélszerűbbnek Dicső-Szent-Mártont Erzsébetvárosnál s megvallom, habár különben tisztelettel vagyok országászati tehetségei iránt, sem az indokolásban, sem mostani előterjesztésében egy betűből sem voltam képes felfedezni azt, hogy ilynemű tapasztalatot egyáltalában szereztek. Ennélfogva, nehogy ezentúl is akárminemíí törvényjavaslat, a mely a törvényhozás mindkét háza által meghozatott, s ő felsége által szentesittetett, az egyes megyékben túlsúlyra vergődő elemek által a végrehajtásban megakadályoztassák, ez indokból én a ^törvényjavaslat elfogadása ellen szavazok. (Elénk helyeslés balfeWl.) Tisza Lajos: T. ház! (Halljuk!) Én sem akarok abba bocsátkozni, hogy itt akár az egyik, akár a másik város előnyeiről vagy hátrányairól, akár geographiai helyzetéről beszéljek, volt szerencsém azt már előadni itt ezelőtt két évvel, mikor ez a kérdés fennforgott. Azt hiszem, r tájékozva lehet iránta a háznak minden tagja. Én inkább csak czáfolni akarom azokat, a melyek itt talán nem helyesen mondattak, legalább nem helyesen, az én nézetem szerint. Különösen bátor vagyok Bereczky Sándor képviselő ur előadására megjegyezni azt: hogy én igenis értem, miszerint egyedül azok, kik a helyi viszonyokkal ismerősek, óhajtották volna ketté osztani Kis-Küküllőmegyét. Különösen tudom ezt méltányolni azok részéről, kik KisKüküllőmegyének épen értékesebb részét szerették volna a maguk törvényhatóságához húzni. Ezt értem bizonyos fokig még közigazgatási szempontból is, de különösen értem emberi szempontból. Hanem, hogy helyes lett volna-e Kis-Küküllőmegyét igy megosztani, arról nem akarok itt bővebben szólani, mert e kérdés most nem forog a szőnyegen, és azt hiszem, hogy a most fennforgó kérdés nem is lenne ezzel megoldva. Helyes lenne-e egy oly törvényhatóságot megosztani Erdélyben, mely századok óta zászlóvivője volt a szabad eszméknek Magyarországon; a mely ugy van felosztva, hogy midőn fel lett vetve azon kérdés, hogy mely törvényhatóságok képesek a rendelkezésükre bocsátott adóalappal fedezni a közigazgatás költségeit, akkor, ha nem csalatkozom, a 6-ik helyen állott és bőven fedezni képes azon százalékból, a mely neki adatik. Vájjon — mondom — helyes lett-e volna egy törvényhatóságot csupán csak azért feloszlatni, mert csiuosabban lehetett volna egyik vagy másik megyét kikerekíteni — ezt nem akarom most vitatni. De egy más dolgot mondott, a t. képviselő ur, a mely sokkal fontosabb dolog előttem azoknál, a mit a t. képviselő ur különben mondott és ez a törvényhozás méltóságának megőrzésére való hivatkozás. Elhiheti a t. ház, hogy senki a házban a törvényhozás méltóságának megóvására nálamnál nagyobb súlyt nem fektet, azonban ezen méltóság megóvásának egyik feltétele a tekintély, és ezen tekintélyt szerintem csak