Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

128. országos ülés májas 16. 1S79. 199 gyűlés együttlétében, törvény által kell intézkedni, s ez esetben a ministerium azért, hogy a honvédség az ország határain kivül alkalmaztatott, a törvény engedvén azt meg, nem felelős, és az esetben a felsőház hozájárulása is szükséges ; tekintve azt, hogy az említett törvény és szakasznak második bekezdése azt rendeli, hogy: „csak az országgyűlés együtt nem létében, s ha a halasztásból veszély származhatnék, rendelheti ő Felsége, az ország összes ministeriumának felelőssége, s az ország képviseletének utólagos jóváhagyása mellett, a honvédséget az ország hatáTain kivül is". — Világos tehát, hogy mert e tényért az ország összes ministeriuma felelős, erre nézve az utólagos jóváhagyás, a törvényhozásnak csakis azon testületétől kérhető és adható, vagy tagadható meg, a mely hivatva van arra, hogy a miuisteriumot felelősségre vonja, és ha a ministerium tényét utólagosan jóvá nem hagyná, •kimondja rosszalását, vagy esetleg a ministeriumnak vád alá helyezését; tekintve azt

v hogy abból, miszerint az említett törvény szakaszának első bekezdésében törvényhozási intézkedés kívántatik, annak második bekezdésében pedig az ország képviselete említtetik, nem csak nem következtethető az, hogy mert az országgyűlés együttlétében, midőn törvényhozási intézkedés kívántatik, a felsőházat is megilleti a határozati jog, megilletné e jog a felső házat akkor is — midőn az országgyűlés együtt nem létében az ország összes ministeriumának felelőssége mellett elkövetett tény utólagos jóváhagyásáról van szó: de világos az, hogy azon kifejezés alatt „az ország képviselete" értetlietik, és értetik egyedül az ország képviselőháza, az alsó tábla; mert a ministerium felelősége iránti intézkedési, határozati, esetleg vád alá helyezési jog egyedül és kizárólag az ország képviselőházát illeti, miként ezt az 1848: III. törvényczikk 33-ik §-a rendeli; tekintve azt, hogy mindazon esetekben, melyekben a ministerek feleletre vonatnak, s ennek következtében netalán vád alá helyeztetnek az 1848: Ill-ik törvényczikk 34-ik §-a a felső táblát eljáró s itélő biróvá rendeli, tehát már maga azon felfogás is, hogy a ministerekT nek s a jelen esetben az ország összes ministeriumának felelősége mellett elkövetett tények utólagos jóváhagyásánál, vagy illetve a jóváhagyás megtagadásánál a felsőházat, a bírói jog s kötelesség mellett, határozhatási, jóváhagyhatási, vagy illetve megtagadási jog is illethetné, ,-az alkotmányosság alapelveivel is összeütközik; tekintve végre azt is, hogy ha a jelen esetben, az alkotmányos elveknek, a parlamenti kormányrendszer követelményeinek, és az 1868: XLI-ik törvény 3-ik §-a, továbbá az 1848 : III. törvény 33-ik és 34-ik szakaszainak világos rendeletei ellenére, a képviselőháznak e részben hozott határozata, a felsőházhoz tárgyalás, illetőleg hozzájárulás végett átküldetnék, ez által a legfontosabbak egyikéről, — az ez esetbeni véráldozatról szóló ministeri felelősség semmisittetnék meg : Alólirt képviselők indítványozzák, határozza el a ház, hogy a képviselőháznak múlt évi deczemberhó í8-kán hozott azon határozatával, mely szerint, az ország összes ministeriumának felelőssége mellett, a honvédségnek az országhatárain kivül alkalmazását utólagosan jóvá hagyta, a tárgyat befejezettnek tekinti. Madarász József, Simonyi Ernő, László Imre, Mocsáry Lajos, Turgonyi Lajos, Hevessy Bertalan, Szongoth Jakab, Thaly Kálmán, Szeremí Odescalchy Arthur, Madarász Jenő". T. ház! Még csak néhány szót leszek bátor megjegyezni. Én iparkodtam azon elveket, a melyeket érzek, határozati javaslatomban szabatosan előadni. Mig tehát támadás nem intéztetik az általam mélyen érzett, értett és elfogadott elvek ellen, a mely támadásra csak utóbb leszek bátor megtenni észrevételeimet, csak kettőt vagyok bátor megjegyezni. Egyik az, jól tudom, hogy a ministerelnök ur e tekintetben határozott álláspontot még nem foglalt el és hogy csak annyit mondott, hogy nagyon fontos ez a tárgy, adjunk határidőt annak megfontolására. Másik, hogy a ministerelnök ur egy érvet hozott fel, a mely szerint azt kellene hinnem, hogy azt óhajtja, hogy e határozat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldessék, és ez az, hogy „két izben kijelentette, hogy ha az volna a második bekezdésben mondva: „képviselőház", akkor nem is lehetne tovább beszélni, de mert az mondatik ott: „ország képviselete", igy az ő véleménye szerint az, hogy a határozat a felsőházhoz is átküldendő, nincs kizárva, mert nézete szerint, a ki jogosítva van előleges véleményadásra, annak jogosítva kell lennie az utólagos helybenhagyásra is." A ministerelnök urnak ez állításából azt gyanítom, miként azt óhajtja, r

hogy a határozat a felsőházhoz küldessék át. Én azonban kérem mind a minister urat, mind pedig a képviselőház tagjait, gondolják meg, hogy igaza van-e a ministerelnök urnak, hogy ugyanazon természetű tény-e ez, a mely az 1868 : XLL t. ez. 3. §-ának első és második bekezdésében van, mert szerintem más természetű tény mindakettő. Az első tény az, midőn az országgyűlés együtt ül, valamely törvényhozási intézkedésről, tehát törvényhozatalról van szó és azért, mert