Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-126

200 126. országos ülés májns 16. 1879. törvényhozatalról van szó, ahoz ngy a képviselőmint a felsőháznak hozzá kell járulnia. Egészen másképen áll a dolog a második bekezdéssel, vagyis a szőnyegen lévő kérdéssel, mert itt az országgyűlés együtt nem létében a minister felelősségével együtt járó tényről van szó. Ha tehát a t. ház az 1878-ki törvények ellenére akar határozni, akkor előbb a felett kell határozni, melyik ház legyen hivatva a ministert felelősségre vonni; van-e hivatva a képviselőház, van-e hivatva a felsőház? Ha csak a képviselőház van hivatva, akkor, mert ez tény, a ministerium felelősségére nézve csakis a képviselőház határozhat és jogérvényes a határozat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hä pedig önök ennek ellenére átküldik a határozatot a felsőházhoz : akkor azt mondom, megsemmisítnék a ministeri felelősséget. Megsemmisítenék először azért, mert azon testülethez tétetnék át, a mely meggyőződésem szerint nincs hivatva intézkedni a ministeri felelősség érdekében. Másodszor azon testülethez, mely a törvényekben biróvá van rendelve, nem is említve meg azt, hogy e ház nagy részben a kormány kinevezésétől függő hivatalnokokból áll. Nem indokolom most hosszasabban indítványomat, hanem kérem a t. házat az alkotmányos, ismétlem az alkotmányos fogalmaknál fogva, hogy a ki biróvá lenni van kijelölve a törvényben, azt ne méltóztassanak bevonni ugyanazon ügy tárgyalásába ; és kérem a parlamenti kormány és ministeri felelősség okvetlen következményeiért, hogy ha ez által elvonnák önök a képviselőháznak egyedüli illetékességét, higyjék meg önök, megsértenék e tekintetben a ministeri felelősséget. Nem akarom ezt elhinni a t. ház egyetlen tagjáról sem és kérem, méltóztassék a törvénynek ezen általam ígyen érzett és máskép nem is magyarázható értelmét, s igy a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Annyival inkább kötelességemnek tartom e tárgyban nyilatkozni, mert az előttem szólott t. képviselő ur — bár azt hiszem, nem helyesen emlékezve vissza az előzményekre, •— azt mondotta, hogy e tekintetben még magam sem nyilatkoztam ugy, mintha határozott álláspontot foglalnék el. Engedelmet kérek, én eleitől fogva, de különösen, midőn az utolsó alkalommal e kérdést szóba hoztam, saját nézetemet ez irányban igen határozottan kimondottam; kimondottam azon nézetemet, melyben ma is vagyok és melyet az előttem szólott t. képviselő ur érvelésével szemben igazolni fogok, hogy meggyőződésem szerint ezen határozatnak a főrendiházhoz tárgyalás és határozathozatal végett át kell tétetnie. Még pedig szükségesnek tartom ezt mindazon szempontokból, a melyeknél fogva Madarász József képviselő ur ezt mellőzendőnek tartja. Mert — és ebben fekszik köztünk az eltérés, — az ém meggyőződésem szerint a ministeri felelősség kérdését a vád alá helyezés kérdésével ugy összezavarni, egyértelművé tenni, mint a tisztelt képviselő ur tette, — nem lehet. Minden parlamentáris fogalom szerint ugyanis a ministeriumofr felelősségre vonni mind a két háznak teljesen egyenlő joga van. (Helyeslés a jobboldalon.) Esnem is gyöngítése a felelősségnek, de erősbítése, midőn, még ha a képviselőház fölmentette is a felelősség alól, a másik háznak joga van a felelősség alól föl nem menteni, az az a követetteljárást helyteleníteni, mert a feleletre vonásnak nem egyedüli következménye a vád alá helyezés és számtalan eset lehet, midőn valamely kormánynak eljárása helytelenittetik és életbelép számára a politikai felelősségnek következménye ;; de a vád alá helyezésnek indokát még maguk is,. kik feleletre akarták vonni, nem látván, a vád alá helyezést nem követelik. S épen mindezen esetekben, minthogy ezen eseteket illetőleg bíráskodási eljárás nincs, tehát nem lehet szó arról, hogy a törvényhozás másik háza mint biró volna hivatva a dologhoz hozzászólni: a dolog természeténél fogva a feleletrevonásnak joga megilleti a másik házat is. Ezt csak a felelősség szempontjából. Abban tökéletesen igazat adok a t. képviselő urnak, hogy ha valamely kormányra nézve a képviselőház a vád alá helyezést kimondotta, ezen határozathoz a főrendiház hozzájárulása nem szükséges; ezen határozat már magában érvényes, mert itt megmondja a törvény, hogy ezzel szemben jogát a felsőház mint biró gyakorolja, kimondván a vád alá helyezési indítvány folytán, hogy van-e alapja az elitéltetésnek, vagy van-e alapja a felmentésnek. Én épen azt hiszem, hogy a tisztelt képviselő urnak ez iránvba egész ellenzése a felelősség különböző nemeinek összezav árasából és abból ered, hogy a feleletre vonást ő a vád alá helyezéssel egyértelműnek tekinti, mintha másféle felelőssége egy parlamenti kormánynak: nem lehetne. Én tehát, t. képviselőház, nem térve vissza azokra, a miket már a múltkor előadni szerencsém volt, épen azon szempontból, mert egyfelől a ministeri felelősség eszméjét és hatályát nem gyöngíti, de erősíti, ha azzal a törvényhozásnak mindkét háza bir; mert ezen joggal minden parlamentaris országban bir mind a két ház, mert mindegyiknek joga van a ministernek bármely eljárását helyeselni vagy helyteleníteni; és végezetül, mert ez nem zavarandó össze a vád alá helyezéssel, és mert nem zavarható és nem zavarandó össze, nem áll, hogy a főrendiháznak ez:-