Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-124
•\QQ 124. országos Hl tartom, melyeket e §-ban megtartani nem lehet és talán azért tétetett zárjelbe, hogy annál könyi)3'ebben kihagyható legyen. Ugyanis a jogtalan elsajátítás criminalisticai szempontból egészen mást jelent és e §-ban foglalt cselekvényekre egyáltalán nem alkalmazható. Büntető törvénykönyvünk szerint jogtalan elsajátítást képez, ha valaki idegen dolgot talál és azt nyolcz nap alatt a hatóságnak, vagy annak, a ki azt elvesztette, át nem adja. A 366. §. szerint jogtalan elsajátítás, ha valaki régi kincset talál és a hatóságnak fel nem jelenti, a 376. §. szerint jogtalan elsajátítás, ha másnak tulajdonát képező ingó dolog véletlenségből, vagy tévedésből jutott birtokomba és azt az illető tulajdonosnak vissza nem adom. Ezek mind más momentumok és egyáltalán nem illenek arra, a miről a 92. §-ban intézkedés van, t. i. ha valaki élőfa ágait, gályáit letöri, levágja és elviszi. Ez minden körülmények köztt lopás fog maradni, kisebb nagyobb betudás alá eső lopás, de mindenesetre lopás, semmi esetre sem elsajátítás. Ezen indokból indítványozom, hogy a zárjelben levő szavak egyszerűen kihagyassanak. Hg. Odescalchy Arthur: Bátor vagyok a t. előttem szólott nyilatkozatára megjegyezni, hogy mint az erdőügyi bizottság tagja, igen jól emlékszem, hogy ezen kérdés felmerült a bizottság kebelében, és ha jól emlékszem, Szontágh t. barátom tett ez iránt indítványt. Azon szempontból indultunk ki, hogy ha ily csekély tárgyakat involváló lopást oly tiszteletre méltó egyének követnek el, kik véletlenül az erdőben megfordulnak, nem is azzal a szándékkal, hogy valamit elsajátítsanak, ne sújtassanak azzal a megszégyenítő kitétellel, hogy lopást követtek el. Ezért vétetett fel ez a kitétel, mely, ha nem csalódom, több izben is előfordul. Ha tehát mint Jogász méltóztatik arra más ildomosbb kitételt ajánlani, mi azt mindenesetre el fogjuk fogadni. Szontágh Pál (gömöri): Teleszky t. képviselőtársam előadására és pótlólag azokhoz, miket herczeg Odescalchy képviselő ur mondott, bátor vagyok még a következőket megjegyezni: Én megengedem, hogy azon kifejezés, mely itt a zárjelek köztt foglaltatik, nem tökéletesen helyes, correct; hogy az ellen lehet kifogást tenni, ámbár sok szó fér ahhoz is, a mit Teleszky t. barátom, hivatkozva a büntető törvénykönyvre, mondott. Mert ott az elsajátítás fogalmával nincsen válhatatlan kapcsolatban az a fogalom, hogy valaki azt csakugyan elveszítette legyen, hanem azért szükséges volt még más esetet is a büntetőtörvénykönyvbe felvenni. E felett tehát nem akarok vele vitatkozni, hanem csak azt mondom, hogy igen szívesen vettem volna felszólalását, ha ezen szó helyett és május 21. 1S79. egy correctebb kifejezést javasolt volna; de miután ő azt nem tette, én kénytelen vagyok az; ellen felszólalni és megjegyezni, hogy habár elméletben talán tökéletesen igaza volna is, der meglehet, hogy a gyakorlati életet még sem: vette figyelembe, s különösen nem volt tekintettel azon indokolásra sem, a melyből a javaslatnak ide vonatkozó szakaszai kiindulnak, s a mely indokolás a mult évben csatoltatott hozzá ezen javaslathoz. Ezen indokolás különösen azt mondja, hogy az erdőtörvény ugyanazon főelven alapszik, hogy az erdő-tulajdon szentsége olyan mint más tulajdon szentsége. De mindamellett kénytelen bizonyos fokig enyhébb mérvet alkalmazni azért,, mert e tekintetben a népnek nézetei, fogalmai, hogy egy szóval mondjam, nem eléggé tisztultak. Sokszor még némi közös vagyonnak tekintetik az erdő, a mely a múltban csakugyan olyan is volt. Hát ha ebből kifolyólag t. képviselőtársam beleegyezett abba, hogy a mit a büntetőtörvény vétségnek mond, azt az erdőtörvény egyszerű kihágásnak minősítse, ha ezen sokkal fontosabb eltérésbe beleegyezett; akkor nem látom át annak okát, hogy ezen csekély megkülönböztetés ellen kifogást tegyen, mert ha az általam mondott indokolásnak valahol van helye, akkor bizonyosan itt van helye, hogy figyelembe vétessék azon igen csekély kihágásoknál, mint pl. a gomba, eper, mogyoró stb. szedésénél. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy ezen törvény határozatai kiterjednek nemcsak a községi erdőkre, a községi tagokra, hanem a közbirtokossági erdőkre, a közbirtokosság tagjaira is; pedig az ilyen erdőkben az ilyen csekély tárgyak szedése, mint például a gomba, eper, mogyoró stb. nem is tiltatott eddig. Az még a műveltebb polgárok, még a közbirtokosok által sem tekintetett tiltott cselekménynek, hogy ők az erdőbe mulatság kedvéért kimenjenek és ott eprészszenek vagy gombát szedjenek. Ha már most a törvény megalkottatik és egy tisztességes család az erdőbe kimenvén, ott eprész és a községi biró esetleg nem barátja; meglehet, hogy el fogja marasztalni egy pár kr. fizetésében, de azon indokolással, hogy lopott. Vagy nem fordult-e elő azon eset, hogy az erdőbe mentünk mi is, hogy gyalog sétautat tettünk abban és ott egy sétabotot vágtunk ki, vagy egy száraz ágat felemeltünk, hogy azt sétabotnak használjunk? Ez is lopásnak lenne könnyen bélyegezhető. Az ilyen cselekményt elkövető azután nem azt fogja zokon venni, hogy egy pár krajezárt kell fizetnie, hanem azt, hogy az indokolás az lesz, hogy ő lopott. Az erdőügyi bizottság azért azt tartotta szükségesnek, hogy mint Vészter Imre képviselő ur is kivánja s
