Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-124

124. országos ülés májas 11. 1879. 141 Beőthy Algernon jegyző (olvassa). Elnök: Azon kérdést intézem a t. házhoz, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot végleg elfogadni, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) A ház a törvényjavaslatot végleg elfogadja és az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a méltóságos főrendekhez fog átküldetni. Hogy a végleg elfogadott törvényjavaslatokat és a kihirdetett törve vyczikket a méltóságos főrendekhez minél hamar íbb átküldethessük, méltóztassanak a jegyzőkö ívv idevonatkozó pontját hitelesítés végett meghallgatui. Molnár Aladár jegyző (olvassa). Elnök: A jegyzőkönyv ezen pontja ellen nem" lévén észrevétel, az hitelesíttetik. Következik a megállapított napirend szerint az erjiatöxxényjavaslat tárgyal ísának folytatása. A tárgyalás tegnap a 62. §-nál szakadt meg. Baross Gábor előadó: T. képviselőház! Az erdőtörvényjavaslat 62. §-ának tárgyalása tegnap félbeszakadt azon okból, hogy t képviselőtársam Molnár Aladár egy módosítványt nyújtott be, mely szerint ezen 62. §. az igazságügyi bizottsághoz volna visszautasítandó, azon utasítással, hogy az erdőbirtokosok lehetőleg kiméivé legyenek haragból, vagy magánboszúból származó háborgatástól s az ily feljelentő viselje tetteinek következményét. T. ház! Ha a múlt alkalommal nem méltóztatott volna aként intézkedni, hogy a törvényjavaslatnak egész, az áthágásokat illető része a képviselőházban tárgyaltassék, a nélkül, hogy az előzetes átdolgozás és összehasonlítás végett az igazságügyi bizottsághoz visszaküldessék, magam sem találnék érdemleges kifogást ezen indítvány ellen. Midőn azonban a t. ház már egyszer határozott és itt kívánja tárgyalni e törvényjavaslatot, s midőn másfelől módot lehet találni arra, hogy az ilyen haragból történő vagy egyéb zaklatáson alapuló feljelentések ellen az illetők megóva legyenek, — megvallom, nem tartom szükségesnek , már időkímélés szempontjából sem, hogy a törvényjavaslatnak ezen §. nagy része újabb átdolgozás végett a gazdasági bizottsághoz utasittassék vissza. Én, t. ház, szintén azon meggyőződésben vagyok, hogy a törvényjavaslat 5, fejezete általában nincs oly szabatosan fogalmazva, s nem tartalmaz oly szabatos intézkedéseket, hogy az erdőknél elkövethető áthágások ellen és azoknak megbüntetésére vonatkozólag, kellően alkalmazható szabályokat tartalmazna. Az én felfogásom szerint, ha általában véve van egyszerű eljárás, ugy annak valóban az erdei áthágások körül lehet helye. Minden complicatiótól, minden nehézségtől tartózkodni kell. Már én pl. nagy nehézségnek tartom azt, hogy a feljelentés intéztessék a községbiróhoz, a községbirótól a szolgabíróhoz, a szolgabirótól végül az erdőfelügyelőhöz és végül az eljáró közigazgatási bizottsághoz, holott magában véve, ha elfogadjuk az álláspontot, hogy az erdőnél elkövethető áthágások külön hatósághoz utasíttassanak, mindenesetre egyszerűbb utat lehetne választani, mint a melyet a törvényjavaslat tartalmaz. De továbbá nincsen benne, hogy a megjelenés megtagadása, vagy a meghatalmazott kinevezésének elmulasztása, mily következménynyel jár; vájjon a feljelentett meddig hátráltathatja megjelenésének megtagadását, vagy meghatalmazottnak ki nem rendelésével az eljárást. Vannak ezen fejezetben intézkedések, melyek nem teljesen összeegyezők az eljárás egyszerűségének követebnényeivel. De speoialiter a 62. §-ra vonatkozólag vannak nekem észrevételeim, melyekkel kimutathatom, hogy annak oly fenntartása, mint a javaslat tartalmazza, nem volna ezélirányos. Egyfelől az mondatik, hogy az eljárás hivatalból megindítandó. Mit jelent az a hivatalbóli megindítás? Azt, hogy az erdei áthágások közül bármily útonmódon a hatóság tudomására jutott, va*y személyes meggyőződés után tudomására jutott áthágás esetén, az illető eljáró közeg hivatalból indítja meg az eljárást. S mégis egy másik, utána következő mondatban az van mondva, hogy „e végből a tudomására jutott áthágásokat bárki is feljelentheti". Szerény nézetem szerint ezen kitétel felvétele teljesen felesleges, mert ezt már magában foglalja ezen kifejezés, hogy „az eljárás hivatalból megindítandó"; de másfelől a községi előljáró és egyéb hivatalos személyekre vonatkozólag nincsen szabályozva az eljárás. Hogyan méltóztatik tehát gondolni, hogy a csőszök és pásztorok a szolgabíróhoz intézik a feljelentést, midőn egyfelől talán el sem fognak távozhatni hivatási köreikből, másfelől a ki tudja a csőszök, pásztorok személyi viszonyait, azokról nagyon könnyen lehet feltenni, hogy ily feljelentéseket távol vidékre juttatni képtelenek lesznek, mikor meg van helyben az illetékes községi elöljáróság. De, t. ház, itt van például egy kitétel, melyet nem tartok helyesnek: „a törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitánynál, rendezett tanácsú városok a kapitánynál, vagy hol ily állomás nincsen, a tanácsnak e részben megbízott tanácsnok-tagjánál stb. bejelenteni kötelesek." Az 1871: XVIII. t. ez. 64. §-ában, a rendezett tanácsú városok elöljáróságának tagjait a következőkép állapítja meg: „a polgármester, rendőr-kapitány, tanácsnokok stb." Azt tehát előzetesen feltenni sem szabad, hogy a rendezett tanácsú városokban ily lényeges tiszti közeg mellőztetett volna. De megtörténhetik és itt ismét más kifejezésért ütközketem. meg, hogy a ren-