Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.

Ülésnapok - 1878-123

12S. országos ülés május 13. 1879. J \ j[ Bosságban a tárgyalás alapjául elfogadom, de fenntartva az egyes pontokra netáni észrevételeim esetleges megtételét, — ajánlom a t. háznak beterjesztett hat. javaslatomat. {Helyeslések.) Baross Gábor jegyző {olvassa a határozati javaslatot): „A képviselőház teljesen méltányolván a vizek szabályozásának, az árterek mentésének fontos kérdését: kijelenti, hogy ezen ezélra, a teljes bélyeg-, illeték- és adómentességet biztosítja; az ily természetű kölcsönkötvényeknek biztosítékképen elfogadását megadja; s a mennyiben az ily kölcsön évjáradékait illetőleg az érdekeltek az állam garantiáját elnyerni kívánnák: kötelesek a kölcsön iránt beterjesztendő törvényjavaslatban oly intézkedéseket felvenni, melyek az évjáradékok pontos befolyását kétségtelenné teo-yék, — továbbá kötelesek egy, a czélnak megfelelő' tartalék-alap alkotását is biztosítani. Midőn a képviselőház a 8 millió előlegiránti törvényjavaslatot megszavazza, egyszersmind kifejezi azon kivánatát, hogy a tiszai kölcsön kedvező feltételek mellett mielőbb megköttessék, s ezen előlegek lehető rövid idő alatt visszafizettessenek, végre kijelenti a képviselőház, hogy a kölcsön formájára nézve a szerződő felek azon módot választhassák, mely mellett a kölcsön lehetőleg jutányosán megköthető." Lónyay Menyhért, Jenéi József, Ugron Ákos, Bittó István, Szájbély Gyula, Fröhlich Gusztáv, Szily László, G-aál Jenő pécskai, Gyurgyik Gyula, Bereczky Sándor, Dessewffy Aurél. Gr. Szapáry Gyula pénziigyminister: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a t. ház észrevette az ellentétet, mely Simonyi Ernő képviselő urnak tegnapi és gr. Lónyay Menyhért képviselő ur mai felszólalása köztt van. Nevezetesen Simonyi Ernő képviselő ur különösen hangsúlyozta azt, hogy az állandó, törlesztési kölcsönről e törvényjavaslatban még csak szó se legyen, hogy az itt meg se említtessék; ellenben Lónyay Menyhért gr. képviselő ur tisztán és kizárólag az állandó, a törlesztési kölcsönre fektette a fősúlyt, roszalván a kormány eljárását, hog^y e részben most nem tett tüzetes előterjesztést. Épen e két ellentét bizonyítja előttem még inkább azt, hogy helyesen jár el a kormány akkor, midőn most gondoskodik a legszükségesebbek fedezéséről ; az állandó kölcsön eszméjét el nem ejtvén, mert ez kilátásba van helyezve és a kormány keresztül is akarja vinni, midőn ez majd a dolog természetes lefolyása és a tények megállapítása szerint lehetséges lesz. A kormány előtt most két ut állott: vagy azt fogadni el, mebyet Lónyay képviselő ur ajánlott, vagy azt, mely a kormány előterjesztésében foglaltatik. Az állandó kölcsön iránti előterjesztést most megtenni, nézetünk szerint nem lett volna időszerű. Altalánosságban megállapítani a fölveendő kölcsönösszeget, miként ezt gr. Lónyay tette, most is lehetséges ; és erre nézve éa is feltettem volna általános hozzávető számítást; ilyen számítás azonban a kölcsön összegének megállapításánál biztos alapul nem szolgálhat. Gr. Lónyay Menyhért azt mondotta, hogy könnyen megállapítható a kölcsön összege most is; 20—25 millió lehet az, ennél nem igen lehet sokkal több, sem sokkal kevesebb. Hogy ezen számítás nem a legbiztosabb, méltóztassék megengedni, hogy erre nézve megtegyem észrevételeimet. {Halljuk !) Először is a tiszavölgyi társulatok központi bizottsága a múlt évben a tiszaszabályozási munkálatok teljes befejezésére szükséges összeget általánosságban, tehát nem részletes számítás alapján, 20 millióban állapította meg. Azóta a tiszavölgyi társulatokat sok baj érte és az idei árviz folytán mindenesetre több költség lesz szükséges ezen munkálatokra; s kétségtelen, hogy az akkor megállapított 20 millió nem lesz elégséges. Azonkívül ezen összegben nem foglaltatott a régi tartozás törlesztése és eonversiója^ mert csakis a temes-bégavölgyi társulat egy kölcsöne volt ezen 20 millióba befoglalva. Ezzel szemben gróf Lónyay most mégis 25 milliót állapít meg. Ha azonban a tiszavölgyi társulatok központi bizottsága által kiszámított összeghez hozzászámítjuk a régi adósságok törlesztését, azután a bekövetkezett károk helyreállításának költségeit, kitűnik, hogy a 25 millió csak általánosságban, megközelítőleg van felvéve, és hogy ennél jóval több is lesz a költség. De hivatkozik és mint fis-tételt állítja oda gr. Lónyay azon 8 milliót, mely a gátak helyreállítására lesz szükséges és azt mondja, hogy hisz ezen összegnek biztosnak és alaposnak kell lenni, mert maga a kormány is azt mondja előterjesztése indokolásában, hogy erre 8 millió szükséges. Engedelmet kérek, a kormány nem azt mondja, hogy erre szükséges 8 millió, hanem azt mondja, hogy ezen munkálatok helyreállítására 1879—81. években elég lesz 8 millió. Vájjon ezen összeggel a munkálatok teljesen be lesznek-e fejezhetők? Erre a kormány nem terjeszthette ki figyelmét, mert ezen munkálatok befejezése függ attól, hogy mily munkálatok fognak szükségessé válni, hogy a Tisza-szabályozásnak szakértők által eszközlendő revisiója mily teendők szükségét fogja kimutatni. Szintúgy nem áll, és csak általánosságban odavetett összeg az a 6 millió, melyet gr. Lónyay a belvizek levezetésére vesz fel. E tekintetben még sehol sem történt biztos számítás s igy a közlekedési ministerium közegei sem képesek