Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-98
:-'':: 98. országos ülés márcrius 27. 1879. gesen legalább rögtön, vagy mások meggyőződése szerint, később sem lehet megváltoztatni. (Ügy van! balfelöl.) De kérdem, ha élesen azzal gyanusittatunk, hogy ez eljárásunknak, mely nézetem szerint teljesen jogos, csak az lehet a czélja, hogy kormányra jussunk: mi volt a t. ministerelnök urnak ezéíja akkor, midőn ezen a helyen 8 esztendeig követelt olyan dolgokat, melyeknek, mihelyt arra a helyre jutott, megcsinálta épen az ellenkezőjét? (Tetszés balfelöli) Mi volt czélja akkor, midőn a Bittó István és Ghyczy Kálmán ministeriumát megbuktatta, megtagadván azok adójavaslatainak szükségét; midőn azt vitatta, hogy adóemelésnek nem szabad addig előlépni, míg az ország gazdasági erejének emeíe'sére intézkede'sek nem tétetnek? {Ugy van! balfelöl) Ez volt a főok, a miért a budgetet, el nem fogadta; és az ő erélyes ellenzése és ellenszegülése eltávolította azon urakat a kormányról. Azután odaült azokra a székekre. És mi volt első tette? Csaknem változatlanul behozta ugyanazon javaslatokat. (Élénk tetsiés balfelöl.) Mi volt czélja akkor, midőn a kormányra jutás időpontjában óriási ígéreteket tett? rM Tisza Kálmán ministerelnök: Nem tettem! Szilágyi Dezső: Kijelentette, hogy csak olyan vámszövetségről lehet szó, mely Magyarországnak a fogyasztási adókban való károsodását megorvosolja és szabad kereskedelmi irányt követ; kijelentette, hogy minden körülmények köztt és minden esetben, csak egy valóban független nemzeti bank elégítheti ki az országot. És azután, midőn kormányra lépett, akkor megköttetett egy ellenkező irányú vámszerződés. És később lemondott a miatt, mert a törvényhozás másik tényezőjének a független bank felállítása iránti aggodalmait nem lehetett megnyugtatnia. Tisza Kálmán ministerelnök: Az sem igy van! Szilágyi Dezső: Én midőn vádolok, lelkiismeretesen óvakodni akarok hamis adatok felhozásától. De azt állítom, s ha tagadtatik, rögtön bebizonyítom a ház naplóival, hogy a ministerelnök ur nem ezen az országgyűlésen, hanem még a kiegyezési tárgyalások folyama alatt, lemondásakor utólag igy nyilatkozott: „Én iryen körülmények köztt a független magyar bank felállítására nézve azt gondoltam, azt meg kell tenni, de a fejedelem aggodalmait eloszlatni nem bírván, lemondottam". Ezek voltak akkori nyilatkozatai. És 1878, Julius 16-án Debreczenben hosszasan bizonyítja, hogy nem lehetett független nemzeti bankot felállítani és a végén azt mondja: „Mindezen bajok előállottak volna, ezen bajoktól azonban a kereskedelmet és ipart megóvni, azt hiszem, határozottan kötelességem volt". Ivánka Imre (közbeszól): Igaza volt! Szilágyi Dezső': „Igaza volt", azt mondja Ivánka képviselő ur, de én azt kérdem: hát a fejedelem közbeavatkozására volt szükség, hogy Magyarország ministerelnöke ezt a kötelességet teljesítse, ő neki kellett ellentállani, hogy ezen bajokba ne sodorja belé az országot? A kettő közül az egyik áll : vagy e nélkül a bajok nélkül felállíthatónak tartotta a független bankot és ha annak tartotta, akkor nem volt szabad Debreczenben azzal dicsekedni, hogy a független bank felállításának kimaradásával nagy bajok hárittattak el; —- vagy pedig ha nem tartotta felállithatónak, szabad volt-e annak felállítására egyenesen az engedélyt kérni ? És mi volt czélja ezen eljárásnak, a mely lemond a bank felállításának kérdésében, azután visszamegy és minden lényeges különbség nélkül fölállítja ugyanazon bankot, a mely miatt előbb lemondott. (Elénk helyeslés balfelöl.) En nem szaporítom ezeknek sorát, csak azt mondom, midőn a ministerelnök ur találgatja a mi ellenzésünknek czéljait, — pedig már — erőseket, vagy gyengéket — de érveket szoktunk felhozni álláspontunk mellett — midőn találgatja és azt mondja: csak az vezet bennünket, hogy kormányra akarunk lépni: akkor o, ha gyanúsít, gyanúsít czélzatainkban, jól van, tegye, joga van hozzá. De én nem gyanúsítok, én az idézett tények alapján állítom, hogy midőn a ministerelnök ur hét esztendeig itt és azután négy esztendeig ott működött, azon sok ellenmondás kimagyarázását, a mibe magát sodorta; annak kimagyarázását, hogy egész pályája abból állott, hogy mint gigás ígért és követelt és mint törpe cselekedett: (Élénk tetszés balfelöl) annak magyarázatát egyébben nem találom, mint hogy elébb azon kormányra akart jutni, később pedig a kormányon meg akart maradni. (Elénk helyeslés balfelöl.) És most, t. ház, bevégzem beszédemet (Halljuk! Halljuk! balfelöl) és épen ezért a lehető legrövidebbre szorítom azt, a mit Polit képviselő urnak tegnap elmondott beszédjére meg akarok jegyezni. Csak két észrevételt teszek: Az egyik az, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy az egész keleti kérdés csak szláv kérdés. A másik nyilatkozata az, hogy azért nem pártolja ezen törvényjavaslat beczikkelyezését, mert a monarchia külügyministere, mert a magyar ministerelnök szlávellenes politikát űznek. Gondolom, ee volt nyilatkozata. A mi az elsőt illeti, t. ház, én a z t teljesen tévesnek tartom, mert akár a népeket vesszük, kiknek sorsa a török uralom megrendülésével eldől — a hol mégis, gondolom, hogy a görögök,