Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

97. owzáges ülés SÉIrefcrns 28. 1879. 79 politikát űzni, akkor meg kell jegyeznem, hogy az egész keleti kérdés nem más, mint szláv kérdés. (Ellenmondás. Mozgás. Zaj jobbfel b'l.) T. ház! Jelenleg igaz, Ausztria keleti politikája szlávellenes, az egész occupatió szlávellenes és épen azért, mert jelenleg — nem mondom, hogy jövőre, — mert jelenleg Ausztria politikája és az egész occupatió szlávellenes: én a magam részéről az oecnpatiót nem helyeselhetem és a berlini szerződést nem fogadhatom el; nem azért, mert az a szerződés talán nem volna érvényes, hanem azért, mert én a t. kormány javaslatában egyúttal bizalmi kérdés felvetését is látom, én pedig ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Felkiáltások jobbfelöl: Jól van!) Elnök: Szólásra senki sem lévén már feljegyezve, az általános vitát bezártnak jelentem ki. Szó illeti még az előadó urat (Eláll!) és a határozati javaslatok beadóit. (Eláll!) Előadó ur szólási jogával élni nem kivan, következik Eötvös Károly képviselő ur. Eötvös Károly: (Eláll!) T. ház! Ha ezen, harmadnap óta folyó vitában azon álláspont ellenében, melyet én hangsúlyozni kötelességemnek tartottam, csak olyan ellenvetések emeltettek volna, minőket Apáthy t. képviselőtársamtól, vagy többet mondok, csak olyanok emeltettek volna, minőket a t. ministerelnök úrtól hallottam, én is követném a t. központi előadó urnak tiszteletreméltó példáját és elállanék a szótól. De midőn a mi álláspontunk alapelvei ellenében olyan ellenvetések támasztatnak, minőket Polit t. képviselőtársam felhozni jónak látott; midőn ngy látszik, hogy a kormány politikája iránti ellenzésben nekünk olyan szövetségesünk is akad, mint Polit képviselő ur, (Derültség jobbfelöl) akkor nekem a szótól elállani nem szabad. Nemcsak nekem, de a t. ház egyetlen tagjának sem szabad megengedni, hogy olyan nyilatkozatok, minőket Polit képviselőtársam — elismerem az ő álláspontjánál fogva jogosultan — e házban tett, — e házban, Magyarországképviselete részéről észrevétel nélkül hangozzanak el. (Helyeslés.) Bátran és őszintén megmondom, hogy Polit t. képviselőtársammal sok tekintetben egyetértek. Egyetértek vele abban, hogy én mindig a magyar politikai körök bizonyos szédelgésének tartottam azt, midőn a magyar és a közös kormáiry, az 8 sajtójuk, s az általok befolyásolt publieistika részéről mindig az hangsúlyoztatott, hogy ime, a san-stefanói szerződést mi reducáltuk; ime az oroszokat hazájukba visszamenni mi kény szeri tettük; ime Törökország, a mennyire fennáll, fennállását nekünk köszönheti; ime Boszniát és Herezegovinát m csak azért és egyedül csak azért foglaltuk el, hogy ez által Törökországot erősítsük! A miként ezen eljárást Polit t. képviselőt írsam jellemezte, akként én vele teljesen e^vetértek. De a miben vele nem érthetek egyet, az igen sok. Abban is egyetértek vele, hogy Ausztriának nem volt, nem lesz és nem lehet — hozzáteszem, a jelenlegihez hasonló vezetés alatt — nemzeti politikája. De figyelmébe ajánlom t. képviselőtársamnak azt, hogy mi e teremben nem Ausztria nevében beszélünk (ügy van! a szélső balon) és mi e teremben uem Ausztria részére űzünk politikát, (ügy va/n! Ugy van! a szélső balon.) Csernátonv Lajos: Kérdés! Eötvös Károly: Mi ezen az oldalon bizonyosan nem. (Elénk tetszés a szélső" balon.) Csernátony Lajos: Épen Eötvös Károly ur! Eötvös Károly: Mi beszélünk a magyar nemzet nevében és akarunk csinálni politikát Magyarország részére, (ügy van! a, szélső' balon.) S én megjegyzem a t. képviselő urnak azt, hogy megfogja látni, hogy olyan szomorúan nem alakulhatnak Magyarországnak még Ausztriával kapcsolatban állása alatt is viszonyai, hogy mig Magyarország áll, a magyar nemzet nemzeti politikát ne követhessen a jövőben. (Tetszés a szélső balon.) A mi politikánk — ismétlem — a nemzeté, de e tekintetben egy pillanatra abstrahálja a t. képviselő ur a nemzetet a kormánytól. A nemzetnek a keleti kérdésben is megvan a maga öntudatos politikája; meg van a maga politikája, melyet átgondolt nemcsak évekkel ezelőtt, hanem átgondolt évtizedekkel ezelőtt. A magyar nemzetnak valódi politikusai, a kik a nemzet érzületének igazi kifejezői voltak, a kik a nemzeti eszme világának e téren helyes kifejezést adtak, már b. Wesselényi Miklóstól kezdve mindenkor tisztán láttak a keleti kérdésben. A politika, melynek a nemzet többségét igen, de kormányát megiryernibk nem sikerült, a politika öntudatos volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S megmondom t. képviselőtársamnak röviden, hogy miből áll az. Igenis, mi is akként láttuk a keleti kérdést, a mint — gondolom —a t. képviselő ur is látta, hogy az ma, Európának mai viszonyai közt valóban nem egyéb, mint orosz hatalmi politika, és igenis mi mindaddig, mig Európa keletén, a Balkán-félszigeten lakó keresztény nemzetiségek a maguk jövendőjét, a maguk üdvösségét egyedül Oroszország segélyétől, Oroszország hatalmi szavától, Oroszország szabadságellenes törekvéseivel szövetkezve várják: addig igenis, mi minden erőnket megfeszíteni törekszünk, bogy mi az orosz hatalmi érdeket azon dél-szláv nemzetek szabadsági én önállóság;! törekvéseitől elkülönítsük. Ez volt a