Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

80 «7. »r*äeág#» filé* •árwiis S«f. 1«ÍS. magyar nemzet politikai öntudata, politikai eszméje ebben a kérdésben, Hogy a mi kormányunk a nemzeti érzület hatalmas áramlatával szemben állott, hogy nem ezen az utón járt eddig, abból a t. képviselő ur se ezen kormány örökkévalóságát, se hatalmának véghetetlenségét ne várja. {Tetszés a szélső balon.) Majd be fog következni az az időpont, mikor önnek, t. képviselő ur, faj- és nyelvtársai, habár bizonyos tekintetben és egy kis részben más irányban is, de egykor mégis összhangban fognak gondolkozni, vélekedni és törekedni a magyar nemzettel. Mi jól látjuk azt, hogy Európa keletén vannak más nemzetiségek, van 40—50 millió, a mely részben fajbeli existentiáját, részben állami önállóságát, részben szabadságát félti Oroszországtól akkor, ha Oroszországnak a maga hatalmi állását meggyökereztetni sikerülne a Balkán-félszigeten egészen az Adriáig. A t. képviselő ur épen ugy tudja, mint én, hogy a lengyel nemzet, a mely iránt való rokonszenvünket ma is büszkén, bátran és kötelességszerűleg hangsúlyozzuk, {Éljenzés a szélső balról) hogy a lengyel nemzet a maga faj-individualitását és szabadságát, hogy a román nemzet a maga alkotmányát és szabadságát, hogy a hellén faj a maga önállóságát és szabadságát félti az orosztól, épugy mint mi gyanakodva és bizalmatlanul nézünk azon kormánynak kezére, a mely karon fogva jár már három év óta Oroszországgal. {Tetszés a szélső baloldalon.) És a t. képviselő ur ép ugy, tudja, mint mi, hogy igenis a szerbek, a bolgárok és a horvátok — többet mondok, még a csehek is akkor, mikor az általuk ugy vélt osztrák és magyar hegemóniáról van szó, akkor, mikor tőlünk és az osztrákoktól több szabadságot remélnek kicsikarni, — noha szükségtelenül — mert annyi van nekik, mint nekünk, legalább Horvátországnak — hogy akkor ezen nemzetiségek igenis ijesztgetnek minket azzal, hogy ők Oroszországtól várják ezt a szabadulást, és hogy nekik Oroszország szövetségesük mi ellenünk. De én nem csalódom, ha azt hiszem a t. képviselő úrról, és ha azt hiszem Szerbiáról és Montenegróról és azt hiszem Horvátország népéről is, hogy azok a népek, nem mondom, hogy hazafiasabbak, mint politikusaik, de azok a népek mélyen érzik azon érdekek fontosságát, a melyek őket arra indítják, hogy szabadságukat, külön faji egycniségöket s a jövendőre vonatkozó külön önállósági törekvéseiket magasabbaknak, szentebbeknek tartsák azon hatalomba való beolvadásnál, a mely ma, és még igen sokáig nem jelent egyebet, mint a megkülönböztetés nélkül való szolgaságot. {Helyeslés a balon és szélső balon.) Ön, t. képviselő ur, be fogja látni, talán megérjük még mi is, hogy az Európa keletén lakó nemzeteknek, ezen általam felsorolt nemzeteknek, kik részint állami önállásukat és egyúttal fajindividualitásukat, részint nemzetiségöket, részint pedig mindakettőt féltik az orosztól, hogy ezen nemzetek megértik egymást. De migez az idő bekövetkezik, — pedig talán nincs már messze — addig t. képviselő ur, nekünk igenis kötelességünk mindent elkövetni, hogy Oroszország előbb be ne tegye oda a lábát, és lábával együtt hatalmát és hatalmával együtt a rabszolgaságot, mintsem az az idő bekövetkezzék. Ha majd ez bekövetkezik: akkor itt Európa keletén 40—50 millió külön fajokat képező, de egymással szövetségben levő és egymást megértő nemzetek fognak az oroszszal szemben állani. Igenis, t. képviselő ur, a mi politikánk keleten és a délszláv népek ellenében; nem azelnyomatás politikája. Azért hangsúlyoztam én az általam beadott határozati javaslatban, hogy egyik főelv, a mely miatt a berlini szerződést I elvetni törekszünk, az: mert Bosznia és Herczegoi vina népeit, és a Balkán félszigeten levő többi ! népeket, mint lelketlen tárgyakat osztotta fel a | diplomatia, mely a népeknek önrendelkezési jogát ; nem tiszteli. Azért hangsúlyozom én azt, hogy ! azzal, hogy magyar fegyverrel és részben a j magyar kormány nevében véres erőhatalommal foglalták el Boszniát és Herczegovinát, azzal 1 megbecstelenítették a magyar nemzetnek és népnek a szabadság iránt eddig oly gyakran tanúsított közérzületét. Ez volt egyik főindok. Nem, t. képviselő ur, ne higyje ön azt, hogy a magyar nemzet ellensége azon népek szabadságának; hanem ellensége igenis annak, I hogy azon népek szabadságának elenyésztével ! közelebb jöjjön hozzánk is az az orosz hatalom, í mely a mi szabadságunkat is fenyegeti. {Ugy S van ! balfelőL) Mi azokban, mint szabad népekben szövetségeseket keresünk és a jövőben fogunk is találni. {Tetszés balfelŐl.) Az a mámor, a a mely most még azokat Zágrábban, Belgrádban és Czettinjében eltölti, az orosz nagyhatalom verőfényében és rubeleiben való melegedés mámora, el fog tűnni, t. képviselő ur; de azon népek önállósága és szabadságra törekvése — pedig a délszlávokban meg vau a szabadságra törekvés — meg fog maradni, s egykor azok bennünk fel fogják ismerni, s találni azt a fajt és nemzetet, a mely évszázadokon keresztül itt keleten, igazán becsületes és igen gyakran nagy áldozatokat viselő és hü őre volt a szabadságnak. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ez, nézetem szerint, a magyar nemzet keleti politikája. S mert e politikával homlokegyenest ellenkezik a berlini szerződés és az occupatio, mely arra van alapítva és azon enunciatiók^