Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-97
97. or. íSiígcs ülés márezlm 26. ISTI). 75 megbízottja egész világrészek felett disponál, '• ezek az újabb századok találmánya, a régibb időkben nem volt ilyesmire szükség; sem az ókor theokraticus, sem az ókor respublicai államai ilyesmivel nem léptek fel. Elmondatott az már ma is, hogy a 30 éves háború után látjuk az első kísérleteit az európai eongressusnak életbe lépni, azon időben t. i., a midőn az uralkodók és népeik élesebben kezdenek egymásba ütközni, egymással szembeállani, azon időben, mikor még az ököljog uralkodik, leginkább akkor lép előtérbe és mi a legvadabb, legdurvább háborúviselést látjuk. Akkor létrehozatnak a eongressusok, a melyeket az emberek | békekongressusoknak alkalmasint csak iróniából neveztek el, mert azt veszszük észre, hogy csak | akkor ültek össze ezen béke-congressusok, mikor már az óriás vérengzés elkövettetett, a mikor már ezen vérben áztatott konczokat elosztasd kellett; ugy kellett a borravalót kiosztani, hogy az az által tönkrejuíott népnek semmise jusson, akkor ültek össze ezen emberek és azt mondták, hogy ők békecongressus. Nem az öldöklés elfojtása, vagy csökkentése, nem a kapzsiság és a telhetetlenség elmulta az, a mely össze szokta vinni a békecougressust, hanem az, hogy vagy az egyiknek, vagy a másiknak trónja, saját visszaélései következtében ingadozni kezdett, vagy ha a háború folytatására az erő hiányzott. (Ugy van! a szélső bal- I oldalon.) T. ház! A berlini eongressus is sok részben magán viseli azon jelleget, a melyet Európa béke-congressusairól általánosságban elmondani bátor valék. Hiszen itt is a török birodalom feldúlásáról volt szó, itt is arról volt szó, hogy oly határozmányokat hozzon a eongressus, a | melyeknek meghozatalára tulajdonkép feljogosítva nem volt. Ott voltak ugyan a török szultán I képviselői is, de ezek épen azon intézkedéseket, melyek a képviselőház ezen oldaláról annyiszor ostoroztattak, ellenezték, az illető népeket pedig senki nem kérdezte, daczára annak, hogy a tegnap, vagy tegnapelőtt felemlített Nizza és Szavoja példája is bizonyíthatta, hogy ha az ember lelketlenül akar bánni a sufrage universelíel és ily plebiscitum mellett lehet boldogulni. Hisz tudjuk, hogy az akkori szavazatokat Napóleon meghamisította. T. ház! Nézzük, hogy a berlini szerződés törvénybe igtatása mit fog eredményezni? Hogy a berlini szerződés törvénybe igtattatik, fel fogja magát a magyar kormány jogosítva érezni, tovább haladni azon az utón, a melyen eddig halad és a boszniai és herczegovinai expeditió után fog következni a novi-bazári. 1848-ban láttuk, hogy midőn a kormány Bécsből az ottan állomásozó ezredek egy részét útnak akarta indítani Magyarország ellen, akkor a bécsiek felszedték a hidat és a vasúti síneket. Ily kétségbeesett lépések utánzására késztik most a magyar nemzetet. Hiszen önök törvényhozók. A magyar országgyűlés törvényes utón megakadályozhatja azt, hogy Novi-Bazár előtt ismét magyar vér folyjon, hogy a magyar nép a legvégsőre szorittassék. T. ház! Mindenki előtt ismeretes, hogy kik azok, a kik a berlini szerződésnek törvénybe igtatását, mint a kormány által követett egész politikát mintegy zárkövét óhajtják. Ezek a kamarilla és a bécsi katonai párt óhajtásai; azon pártnak kezei működnek erre, a melylyel a magyar történelemben annyiszor találkozunk. Nem fogok visszamenni arra, hogy Caraífa történetét említsem, nem fogom felhányni a magyar történelem régibb idejének lapjait; méltóztatnak visszaemlékezni a legújabb időben egy Mettern'ch idejére, és az 50-es évek szomorú élményeire és látni fogják önök, hogy ugyanazon kezekkel találkozunk, a melyek most is működnek, a melyek most is igazgatják kívülről a magyar kormány-férfiakat s vezetik tényeiket, ugyanaz<>ti kezekkel találkozunk mindig azon időben, a melyek reánk nézve a legszomorúbb emlékekkel vannak összekötve. (Igaz! bgy van! a szélső baloldalról) Emberek, a kik a magyarnak soha barátjai nem voltak, a kik a magyar alkotmá nyon kivül állanak, már magas katonai rangjuknál fogva, részint családi összeköttetésüknél, születésüknél fogva, nem fogok én itt sem nevet említeni, sem azt megmondani, hogy mily magas azon katonai rang, a melyet érintettem, sem azt megemlíteni, hogy melyik nőnek kezei működtek végzetesen az 50-es években is. T. ház! Azon feltevésemhez képest, hogy csak röviden fogok a tárgyhoz szólani, hogy csak röviden fogom álláspontomat jelezni, én a berlini szerződés taglalásába nem bocsátkozom. De mégis, mielőtt ezen igénytelen felszólalásomat bevégezném, nem tehetem, hogy a ministerelnök ur szájából tegnapelőtt hallott egynémely mondásra ne reflectáljak. A ministerelnök ur az ellenzéknek másik része, az egyesült ellenzék ellen már annyiszor használt lövegét tegnapelőtt ismét elsütötte és azt mondta, hogy azok az urak csak azért csinálnak ellenzéki politikát, mert ők követik ama franczia mondást: „öte toi, que je m'y mette." Hogy ők nem azért csinálnak ellenzéki politikát, mintha jobban tudnák az országot kormányozni; hanem azért, hogy a ministeri helyeket elfoglalják. Én elvi álláspontomra nézve az egyesült ellenzéktől ép oly messze állok, mint a t. túloldaltól, de mégis eonstatálni kívánom azt, hogy ha talán máskor lehetett ezt némi jogosultsággal az egyesült ellenzék szemére vetni, ez alkalom10*
