Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

70 97. orsaágos illéi máreísin* 86. H?». mai, ezen vita folyamában ezt fölötte igazságtalan, helytelen, de észszerütlen is volt felhozni. Mert szemére lehet ugyan vetni azou uraknak, hogy ugyanazon közjogi alapon állva, mégis ellenzik a kormány politikáját, ha oly dolgokról van szó, a melyeket tényleg az 1867: XII. t. ez. alapján máskép csinálni nem lehet; de hogy ha arról van szó, hogy a mag3

r

ar nép képviselője egy része határozott, a külpolitikára vonatkozó irányt Magyarországnak fixirozzák, akkor azt mondani, hogy ezen urak azért teszik ezt, mert a ministeri székekbe akarnak ülni, ebben igazság nincs, de értelem sincs. Még egy tételre leszek szerencsés reflectálni, a melyet Szilágyi Dezső képviselő ur ellen hozott fel a ministerelnök ur; s bár ugy vagyok meggyőződve, hogy Szilágyi Dezső képviselő ur sem nem kíván engem prókátorává tenni, sem rám uem szorult e tekintetben, miután még nem hallottam ezt felemlíteni, utólag refleetálok rá. A ministerelnök ur Szilágyi D. képviselő urnak azt mondotta, bog)' az a tétel, melyre reflectált meg lesz beszédében, és hogy nem hiszi, hogy azt kiigazítani fogja. A parlamenti tisztesség és azon tiszteletnél fogva, a melylyel egymás irányában tartozunk, akár itt, akár ott üljön is valaki, a leghatározottabban visszautasítani kivánom azt, hogy egy minister feljogosítva érezze magát arra, hogy a képviselők közül bárkit is azzal gyanúsítson, hogy azt a mit mondott, beszédéből akár kitörölje, akár pedig kiigazítsa. {Helyeslés a szélső balon.) A polémiára nézve igen röviden nyilatkozhatom, mert azokat, a miket a t. ministerelnök ur mondott és azokat, a miket a szakértők felhoztak, hihetőleg szakértők alatt Jókay t. képviselő ur Apátky t. képviselő urat értette, már többen megezáfolták Jókaival együtt s igy annyival inkább nem szükséges arra refleetálnom, mert meg vagyok győződve, hogv Jókai képviselő urnak mai beszédét az „Üstökös" legközelebbi számában alkalmasint egész terjedelmében fogom találni. (Derültség bal/elöl.) Polit Mihály; T. ház! Midőn Magyarország törvényhozó testülete elé egy nagy fontosságú nemzetközi szerződés terjesztetik, bizonyos, hogy ezen törvényhozó testületnek nemcsak joga, hanem kötelessége is ezen nemzetközi szerződést bírálat alá venni és a felett az ország nevében ítéletet mondani. Tudom, t. ház, hogy ezen egész vitát meddőnek lehet nevezni, mert az mondatik, hogy befej ez ett tényeket megmásítani nem lehet, Bosznia és Herczegovina oecupálása, bevégzett tény, a berlini szerződésben nyert mandátum végrehajtása befejezett tény. Én azonban, t. ház, ezen vitát mégis igen fontosnak tartom, mert ezen vita által kell constatáltatnia annak, hogy Magyarországon fajkülönbség nélkül kárhoztatják az eddig folytatott keleti politikát, és kárhoztatják a berlini szerződés által nyert mandátum folytán Boszni* és Herczegovina elfoglalását. (Felkiáltások jobbfelöl: Igen szép ! Mozgás. Halljuk! Halljuk!) E mandátum következményei kiszámítathatlanok főképen Magyarországra és a magyarságra. A berlini szerződés a keleti kérdést nemcsak nem oldotta meg, hanem még inkább bonyolultabbá tette. Az európai diplomatáiról, a mely közreműködött ezen szerződés létrehozásánál, el lehetett azt mondani, a mi a Bourbonokról mondatott, hogy semmit sem tanult, de semmit sem felejtett. Épen ugy, mint a bécsi congressus, a berlini eongressus is határozott a népek sorsa felett a nélkül, hogy figyelembe vette volna ezen népek akaratát, igényét, szükségleteit és viszonyait. Épen úgy járt el a diplomatia a párisi szerződéssel ; keleten egy állami rendet akart megállapítani, és most, t. ház, ezen egész párisi szerződés, mert a népek viszonyai tekintetbe nem vétettek, nem egyéb, mint egy uagy tévedés. Egy jeles franczia iró : Rolin Jacquemyns azt mondja : kár, hogy ezen nagy tévedésért annyi nemes vér folyt Krämben. És ezen nagy tévedés abban állott, t. ház, hogy Nyugat-Európa azou viszonyokat, melyek Törökország és Oroszország köztt fejlődtek, nem tudta másképen, mint Törökország integritásának fenntartásával substitiiálni. Nagy hiba volt az, hogy Nyugat-Európa negatív állást foglalt el a keleti kérdésben, s ezen álláspont az volt, hogy el kell távolítani Oroszországot a Balkán-félszigetről, de valami positiv eszme arra nézve, hogy mit kelljen hát Törökország helyébe oda tenni, erre nézve positiv eszme Európában nem volt, s úgy látszik, ma sincs. Nem azért nincs, mintha nem volnának elemek, a melyek pótolhatnák Törökországot, hanem nincs azért, mert azon bizalmatlanság, melylyel Európa Oroszország iránt viseltetik, átvitetik a keleti népekre is. T. ház! A párisi szerződés alkotói valószínűleg azt gondolták, hogy új rendszer fog keleten előállani; azt gondolták, hogy Törökország garantirozott épsége semleges területet fog képezni, mely a különféle európai viszonyoknak meg fog felelni, és hogy a török birodalom ne képezzen többé anomáliát az európai államok köztt, Törökországot reformálni, civilisálni kell, hogy, mint a párisi szerződés mondja, az európai concertbe felvétessék. De ez óriási tévedés volt. A szerencsétlen experimentum 20 évig tartott, mig végre Európa meggyőződött arról, hogy Törökországreformokra képtelen. Szomorú, t. ház, de igaz, hogy Oroszországnak azon elégtétele volt, hogy Konstantinápoly falai alá jött, mielőtt kardot rántott, és Európa már régóta meggyőződött volt, hogy Törökország reformokra képtelen, I hogy Törökországnak nincs létezési joga a eivili-