Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-97

9Í. •nus&g'** *1** *áresí!w» gtí. 1S7#. 7S érdekeivel, melyet Törökország beleegyezése, vagy ellenzése el nem háríthat. Én ellene vagyok Bosznia occupatiójának azért, mert annak akár Magyarországhoz, akár az osztrák tartományokhoz járulása a mi állami érdekeinkre káros és veszélyes. Hivatkozott a ministerelnök ur beszéde folyamán arra, hogy az 1809-ben kötött sehönbrunni szerződés az 1811-iki országgyűlés által be nem czikkelyeztetett, pedig ez területátengedést is involvál. Ez igaz, hanem a t. minister ur az alkotmányos jog kérdésében ezzel igen szerencsétlen példát választott, mert hiszen épen ez az epocha az, melyben a reaetiónak azon győzelme kezdődött, mely cuiminált abban, mit Hegedüs képviselőtársain felemlített, hogy a fejedelem néhány évi önkényes kormányzás után kénytelen volt kijelenteni: „doluit paterno cordinostro," hogy az alkotmány meg nem tartatott. Ilyen példára hivatkozva, a ministerelnök ur talán belső hajlamait elárulhatta, de alkotmányos érzületének nagy tanúságát nem adta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezután a ministerelnök ur hasonlatot von Bosznia elfoglalása s az angolok által végrehajtott Cyprus elfoglalása köztt. Csakhogy Cyprus külön conventió alapján foglaltatott el, és nem a berlini szerződés következtében. Nem a külföld adta Angliának a mandátumot, hogy foglalja el Cyprust, hanem ő maga kötött Törökországgal egy conventiót a végett, hogy azt engedje át neki. És a parlament ezt is csak azon feltétellel helyeselte, ha az országnak terhére nem fog válni. Es, a mint látszik, már az első évben kifizeti magát. E köztt és Bosznia elfoglalása közt igen nagy a különbség. Ha a ministerelnök urnak — mint mondta — mindig ez volt meggyőződése e tekintetben, és ha ez eljárását meggyőződése parancsolta, akkor én nem értem, hogy ezt kinyilvánítani miért nem merte. Hiszen a ministerelnök ur sohasem fejtette ki nekünk ezen politikáját. Misidig ámított bennünket, s mindig tagadta, hogy Boszniába akarna menni. Ugy ő, mint Andrássy gr. azzal ámították a törvényhozást és a delegatiót, hogy a 60 milliót nem Bosznia occupatiójára, hanem — ugy insinuálva, mellékesen mondották — Erdély és Galliczia megerősítésére kívánják megszavaztatni. Erdélyt és Gallicziát pedig nem a török, csak az orosz ellen lehet erősíteni; de tudták, hogy ez a visszhangja a magyar nemzet rokonszenvének, sőt a mi több, a lajthántúli népek rokonszenvével is találkozik. Most azt mondják, hogy a magyar nemzet rokonszenve három évvel ezelőtt hangosabban nyilatkozott, mint jelenleg. Ez azért van, mert belátták, hogy minden felszólalásuk haszontalan és megunták azt a mulatKÉPYH. NAPLÓ. 1878 — 81. V. KÖTET. ságot, melyre az olasz azt mondja, hogy „lyukat fúrni a, vizbe", a magyar pedig azt mondja: „borsót hányni a falra"; {Ugy van! a szélső balon) de hogy e hallgatás a megelégedés jele volna, azt kétségbe vonom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ha valamely nemzet parlamentjének megTolna a joga, hogy a nemzetközi szerződésektől a helybenhagyást megtagadja, azzal a nemzettel seiki sem szerződnék. Engedelmet kérek, az is igen problematikus dolog, hogy egyáltalában hasznosak-e a nemzetközi szerződések? Vájjon nem volna-e sokkal előnyösebb az államra nézve, ha az egészen a maga érdekeinek szempontjából kiindulva, csakis ezek szerint intézkednék a nélkül, hogy figyelemben lenne kénytelen tartani nemzetközi szerződéseket. De eltekintve ettől, ugyan miért szerződnek Amerikával? Hisz ott semminemű szerződés nem érvényes, ha csak az elnök ratificátiója után a senatus helyben nem hagyja. Pedig a senatus és a mi felsőházunk köztt az a különbség is van, hogy ez részint örökös, részint kinevezett tagokból áll, a senatus pedig választott tagokból összeállítva. De ha a kormány azt vitatja, hogy szabad a kormánynak szerződést kötni a parlament helyeslése nélkül, már ez is mutatja azt, hogy itt oly szerződés köttetett, mely a nemzet meggyőződésével ellenkezik. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Mihelyt oly szerződést köt a kormány, mely a nemzet rokonszenvét birja, mely a nemzet érdekében van, biztos lehet, hogy a parlament szívesen hozzájárul. Hogy van-e az országgyűlésnek joga elfogadni, jóváhagyni, vagy beczikkelyezni valamely szerződést és különösen a berlini szerződést, a felett nem vitatkozom. Hiszen a három nap óta folyó tárgyalás épen a í körül forog, hogy beczikkelyeztessék-e a berlini szerződés, vagy ne. Mert ha jogunk van azt mondani: igen, vagy nem, természetesen van jogunk azt beczikkelj'ezni, vagy nem. Ha van jogunk kimondani azt, hogy helyesnek tartjuk ; vagy nem tartjuk, természetes jogunk van azt i helyeselni vagy nem helyeselni. Hogy aztán érvényes lesz-e ezen szerződés, hogy ha a magyar parlament kimondja^ annak roszszalását, ez egészen más kérdés. Érvényes lesz azon hatalmasságokra nézve, melyek azt elfogadják, nem lesz érvényes reánk nézve, kik azt nem fogadjak el. S azt kérdezi Hodossy képviselő ur, hogy azon esetre, ha a mi pártunk jönne kormányra, hogy eszközölné azt, hogy az oocupatió rögtön megszűnnék ? Hát egyszerűen azon az utón, a melyet kijelöl a berlini szerződés. Conventiót kötnénk a török kormánynyal és azt mondanók neki, a rend helyreállíttatott, már most vedd át, én ki10