Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

SS. országos ülés »árezins 25. 1879. 3.9 i.cen világosan kifejtette (Közbekiáltás a szélső halon: Növi-Bazárnál meglátja!) Azt mondja továbbá Szilágyi t képviselő nr, hogy a jóváhagyási jog nem az 1867 : XII. és XVI. t.-ez. alapján — mert különben az utóbbi t.-czikk alapján csak 10 évre lehetne szerződést kötni; hanem azt mondja, hogy ezen jog még megilleti ezen országgyűlést egyenesen törvények alapján, megilleti a közjog elvei szerint. (Szilágyi Dezsb' tagadólag int) Meglehet, roszul jegyeztem fel tegnap, tessék azután helyreigazítani. Legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem, hogy abból, mert a kereskedelem- és vámszerződés Ausztriával csak 10 évre köttetett, egyáltalán nem következik az, hogy a küláliamokkal csak ezen időre lehetne szerződést kötni. De nem ez a kérdés Én azt vártam volna Szilágyi t. képviselő úrtól, hogy ő hivatkozni fog és ki fogja mutatni azon törvényeket, melyek szerinte ezen kérdésre irányadóul szolgálnak. Az általa felhozott példák ép oly kevéssé bizonyítanak állításának helyessége mellett, a mint nem bizonyítanak a bécsi és linczi békekötések, a mi Corpus jurisunkban foglalt intézkedései; ezek ép ugy, mint a pragmatica ssnctio, közjogi természetű szerződések és nem & szó teljes értelmében nemzetközi szerződések. Hogy e közjogi szerződések érvényességéhez a magyar országgyűlés jóváhagyása mindig megkívántatott, azt senki kétségbe nem voüja. (Helyeslés a középen.) Szilágyi t. képviselő ur az ellenzéknek mulattatására felhozta a Gergelyféle naptár elfogadásáról szóló törvényes intézkedést. Szerinte ezen törvénynek, a mely az 1588: XVIII. t. cz.-et képezi, az volt a tenorja, hogy ha általában véve az ország a julianusi — de nem a júliusi (Derültség) — naptárt helyesebbnek tartja, mégis enged az ő Felsége e részbeni óhajtásának. T. ház! A Corpus juris kérdéses törvényezikkében egészen más foglaltatik. Az foglaltatik ugyanis, — miután előrebocsáttatott az, hogy habár a régi naptárt mindenki jobban ismeri, „valentes — status — tamen se piae et Clementi suae Majestatis admonitioni accommodare", a mi nyilván nem azt jelenti, a mi a t. ellenzéket oly jóizü nevetésre indította. Egyébiránt ez az érintett korban mindössze stylus dolga. Ha a t. képviselő ur a Corpus jurisban néhány lapra visszament volna, találhatott volna akárhány törvényjavaslatot, melynek bevezetése stylus tekintetében még ennél is különösebb. így pl. ugyanezen évről a XII. t.-cz. igy kezdődik: „Attamen ne suae Majestati Caesareae clementi postulationi hac iure status deesse videantur". Ez t. ház, mindössze stylus dolga, s ebből oly következményeket, miket Szilágyi képviselő urnak levonni tetszett, egyáltalán nem lehet levonni. Végre legyen szabad még megjegyeznem, hogy azon apostrophatióra, melyben Szilágyi képviselő ur a többség eljárását részesíteni szíveskedett, azt hiszem, ugy saját magam, mint a többség nevében azt válaszolhatom neki Pliniussal: „Vera magnitúdó animi omnia ad conscientiam refert, reeteque faeti mercedem ex ipso faeto petit". Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobbfel Öl.) Elnök: A főrendiháztól izenet érkezett, méltóztassanak azt meghallgatni. B. Nyáry Jenő a főrendiház jegyzője: Mélóságos elnök ur, t. képviselőház! Tiszteletteljesen jelentem, hogy a főrendek a Parisban 1878. évi június 1-én kötött általános postaegyesületi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot változatlanul elfogadják. Az illető jegyzőkönyvi kivonatot van szerencsém a tisztelt képviselőház asztalára letenni. Baross Gábor jegyző (olvassa a jegyzökö nyvi kivonatot). Elnök: A Parisban 1878. évi június 1-én kötött általános postaegyesületi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat az országgyűlés mindkét háza által elfogadva levén, legfelsőbb szentesítés végett ő Felségéhez fog küldetni. Most folytatjuk a tárgyalást, Joannovics György: T. ház! (Halljuk/) Megvallom, hogy némi nyugtalansággal szólalok fel; mert én a most Apáthy István képviselőtársam részéről mondottak megezáfolását avatottabb kezekre bizván, magát a berlini szerződésnek egyik pontjában foglalt mandátum kérdését kívánom tárgyalni. (Halljuk!) Tudom a kifogást, a melyet ez ellen tenni lehet; azt mondhatják, hogy hisz a berlini szerződést, az occupatiot tárgyaltuk már: tárgyalták a delegatiókban, tárgyalták a költségvetési vita alkalmával; most e kérdés elintézése, szabatos formájának megállapításáról van szó. Érzem e kifogás súlyát, és mégis kérem a t. házat, méltóztassék béketűréssel lenni, hadd fejtsem ki nézeteimet a kérdés azon oldaláról, mely mondhatom, nem örömömre okozta azt, hogy politikai pályámnak előrehaladott stádiumában forduló pont állott be. A múlt országgyűlésen azok közé tartoztam, a kik a külügyi kormánynak és hazai kormányunknak a keleti kérdésben követett politikáját helyeselték. Én e politikában, mely távol tartotta a monarchiától és hazánktól a háború veszélyeit, az óvatosság politikáját láttam; a mely természeténél fogva kizárja a terjeszkedés, a hódítás irányát. Biztam a kormányban, mint bizik a hajó kormányosában az egyszerű evezős, a ki látja ugyan a kormányosnak mozdulatait, de nem láthatja a hajózás irányának végczélját, hiszen