Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

Zh ÍW>. országos ülés jaárczins 25. 1879. E tekintetben közttem és Eötvös képviselő ur köztt csak azon csekély különbség van, hogy míg én állításaim igazolására, melyeknél fogva a képviselőháznak bizonyos jogot vindicáltam, a törvény határozott intézkedésére hivatkoztam, addig a tiszt, képviselő ur egyszerűen dogmákul állítja fel nézeteit. (Igazi jobhjelöl.) Meglehet, t. ház, hogy én is tévedek ; de esetleges tévedé­semet mentheti a törvénynek talán nem egészen világos szerkezete, de Eötvös Károly ur tévedé­sét e mentség egyáltalában nem igazolhatja. Továbbá Eötvös képviselő ur az országgyű­lésnek azon jogát, melynél fogva ez a nemzet­közi szerződések érvényességét esetleg kétségessé telteti, nem a paritásban, hanem az ország egyéb törvényeiben találja. E részben közttem és Eötvös képviselő ur köztt igen csekély különbség vau. A különbség mindössze abban áll, hogy a tiszt, képviselő ur az általa meg nem nevezett, az általa nem jelzett törvényekből a képviselőháznak oly jogot vindicál, mely azt szerintem fennálló tör­vényeink értelmében meg nem illeti. Továbbá azt mondja t. Eötvös képviselő ur, hogy a központi bizottság előadója az osztrák kormánynyal együtt azt állítja, hogy a koroná­nak joga nemzetközi szerződések tekintetében absolut. Hogy a központi bizottság előadója a koro­nának e részbeni jogára nézve mi véleményben van, azt nem tudom; de annyit tudok, hogy sem én, sem velem együtt a többség, a koronának e részbeni jogát absolutnak nem tartotta soha; azt legalább rólam azok után, miket e részben kifej­teni szerencsés voltam, állítani nem lehet. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur „ín der Hiíze des Gefechtes" nem fontolta meg, hogy a kormánynak oly bizonyítványt állított ki, melyet kiállítani szándéka nem volt. Ugyanis mit mon­dott? azt, hogy a törvénynek a nemzetközi szer­ződésekre vonatkozó intézkedéseit elemezve, meg­engedi, hogy a berlini szerződés a kormány bele­egyezésével jött létre. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha a berlini szerződés a kormány beleegye­zésével jött létre, és ha azt az ellenzék consía­tálja, ezzel csak azt igazolja, hogy a magyar kormány az 1867: XII. törvényczikk által reá rótt kötelességet teljesítette, mert a nemzetközi szerződés létrejötténél gyakorolta alkotmányos befolyását. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal­oldalon.) A t. képviselő ur különösen hangsúlyozta azt, hogy ő nem mint kato.ia (Halljuk! Halljuk!) szól az occupatio stratégiai előnyeiről, vagy hát­rányairól. Azt hiszem, a t. képviselő urnak nem volt szüksége arra, hogy ezt különösen hang­súlyozza. De ha az volt szándéka, hogy ben­nünket meggyőzzön arról, hogy nem mint katona szól a kérdéshez, nézetem szerint ez teljesen sikerült neki (Élénk derültség a jobboldalon) és azt hiszem, hogy a sikert illetőleg, ez képezi beszédének fénypontját. (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Veuio uunc ad fortissimum virum. (Halljuk! Halljuk!) Ha nem ismertem volna Cassiodor azon mondatának súlyát, a mely szerint „magna ara est contra artifices loqui," érezném azt a jelen pillanatban f Szilágyi Dezső t. képviselő úrral szemben. Erezném azt annál inkább, mert ő rá a szó teljes értelmében illik az, a mit Plinius mond: „Multa dico, non quia mihi piacent, sed quia dicentibus piacitura sünt." (Derültség a jobb­oldalon.) Ha mindamellett vállalkozom arra, hogy az általa mondottakra röviden reflectáljak, 7 könnyen tehetem ezt azért, mert azok után, miket a t. képviselő ur tegnap a ministerelnök úrtól válaszként kapott, nekem igen kevés mon­dani valóm van. Azt mondja Szilágyi t. képviselő ur, hogy a paritásról szóló 1867: XII. t.-cz. 8. és 28. §-ai­nak alkalmazásánál nem lát paritást abban, hogy midőn az egyik fél törvényei szerinr a szerző­dés érvényessége a jóváhagvástól függ, akkor a másik fél törvényei szerint a szerződés beczik­k élvezése csak „czélszerú'nek" látszik. Hogy e tekintetben t. képviselőtársammal nem vagyok egy véleményen, azokból, a miket e tárgyra vonatkozólag már szerencsém volt kifejteni, min­den kétségen felül áll. Erre tehát nem szándé­kozom reflectálni. De reflectálnom keli arra, a mit a t. képviselő ur a szerződés beczikkelye­zésére és ennek következményeire nézve mondott. Azt mondja t. képviselőtársam: „mit jelent a beczikkelyezés? Azt, hogy szentesitterik az államjog! kapcsolat Bosznia és Magyarország' köztt. Ennek az a következménye, hogy a kor­mány jövőre törvény alapján fogj;., követelhetni azon költségeket, a melyeket az administratio igényel és hogy törvény alapján most már Novi­bazárt is elfoglalhatja. Megvallom, t. képviselő­ház, hogy Szilágyi t. képviselő ur ezen nyilat­kozata engem meglepett. (Halljuk! Halljuk!) En Szilágyi t. képviselő úrtól, mint az ellenzék egyik kitűnő tagjától, mint jogásztól, épen az­ellenkezőt vártam. En azt vártam volna, hogy dialectikájának egész erejével tiltakozni fog ezen következtetéseknek még lehetősége ellen is; hogy tiltakozni fog az ellen, hogy azért, mert a ber­lini szerződés beczikkelyezése által egy forma­szertíség teljesíttetett, abból a kormány oly jogokat vonhasson le a maga számára, melyek szerinte ezen beczikkelyezésből nem folynak. (Tetszés a jobboldalon.) Ezt azonban t. képviselő­társam nem tette, hanem a beczikkelyezéssel oly következményeket hozott kapcsolatba, a mely következményekre maga a kormányelnök sem gondolt, (Helyeslés jobbfelöl) mikép azt tegnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom