Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-117
398 117. országos ülés májas G. 1879. ilyen tanító van mintegy 8—900. Ugy azon 1200—1300 tanító nagyobb része, kik oklevél nélkül működnek, valamint ezen utóbb említett 8-—900 tanító számának nagyobb része is épen azon községek iskoláiban működik, a melyekre nézve a törvényjavaslat 3-ik szakasza intézkedni akar. Már most, t. ház, ha az 1868-iki törvény fennállása óta, t. i. 11 év óta, a fennálló törvény daczára el kell tűrnünk, — mert kényszerülve vagyunk rá, — hogy ezen iskolákban csaknem 1200—1300 tanító működik tanítói oklevél nélkül: most az ekként eltűrt tanítók számát ismét növelni és igy az irott törvényt szaporítani, vagyis oly törvényt hozni, mely az életben végre nem hajtható, — én sem kívánatosnak, sem czélszerűnek nem tartom. Hanem részemről elfogadom ezen pontra nézve az eredeti szerkezetet, t. i. a négy év fenntartását, azonban Molnár Aladár t. képviselő ur módosítványával, t. i. hogy mindazon községekben, hol az illetők által kívánva lesz, azon tanítók mellé, a kik akár koruknál, akár képzettségi fokuknál fogva nem képesek elsajátítani a magyar nyelvet, segédtanító alkalmaztassák a magyar nyelv tanítására. Hozzon ezen ezélra az állam pénzbeli áldozatot, mert csakis a segédtanító adása által éretik el a czél, hogy mind az illető, már éltes és tanulásra nem alkalmas tanítókon segítve legyen, mind a törvény végrehajtassák. Ezen módosítással az eredeti szerkezetet elfogadom. {Helyeslés.) Madarász József: Nem kívántam volna szólni, ha Molnár Aladár t. barátom nem pártolta volna Irányi Dániel t. képviselőtársunk azon módosítványát, melyet ő a vegyes községekre nézve bizonyos számhoz köt. Ezen módosítvány veszélyességére hivom fel nemcsak a képviselőház tagjainak, hanem a t. indítványozónak és Molnár Aladár t. barátomnak is figyelmét. Mert én azt állítom, hogy ha a t. ház netalán ezen módosítványt, mely szerint 1883-tól kezdve a vegyesajkú községek csak ott legyenek kötelesek alkalmazni oly tanítót, ki magyarul tud, nem hogy magyarul tanítson minden tantárgyat, de hogy magyarul tudjon, ha ez elfogadtatik : akkor a magyar nyelvet beszélő és igy a magyar állam politikai nemzeti nyelvéhez tartozó egyének egy bizonyos számarány alatt megfosztatnának azon jótéteménytől, melyet az 18{j8-ki törvény minden kétségen kivül nyújt. (Ellenmondás.) Igen! megfosztatnának, mert ez később hozott törvény lenne amannál. Epén azért akarom kifejteni; tessék megfontolni, hogy ezen jelenlegi törvény ellenkezésbe jönne a 68-ki törvény nyel. Hiszen ha marad az, hogy minden gyermek a maga anyanyelvén oktatandó, miért akarják önök kitétetni ezen népoktatási törvénybe, a magyar nyelv tanításáról szóló ezen törvénybe, hogy a hol legalább V 5-öá magyar, ott, 1883. évtől fogva, tehát nem is mostantól, hanem 1883-tól fogva, az illető község csak akkor köteles alkalmazni oly tanítót,, ki magyarul is tud, ha a községnek legalább V 5-öd része magyar. Vegyünk pl. egy ezer lakossal biró községet ; ennek Vs-öd része 200. Ha már most csak 160 vagy 100 magyar van, akkor 1883-tól kezdve sem lenne ezen törvény szerint kötelezve a község oly tanító tartására, a ki nem hogy magyarul tanítson, de hogy magyarul tudjon, és a magyar nyelvet, mint kötelezett tárgyat tanítsa. Meglehet, hogy hibázom. De én, miután, megnéztem a 4. §-t, mely összevág a 3. §-sal csak ezt magyarázhatom ki belőle. A 4. §. 3-ik bekezdése ugyanis megállapítja, hogy mikor kell a magyarul tudó tanítók kinevezésének megkezdődnie. Azt mondja: „Minden oly elemi népiskolában, melynek tannyelve nem a magyar, de oly tanító van alkalmazva, ki annak tanítására képes, a magyar nyelv, mint köteles tantárgy, már a jelen törvény hatályba léptét követő tanévben, — ha pedig nincs oly tanító, akkor a 2-ik és 3-ik §. rendelete szerint fognak magyarul tudó tanítók alkalmaztatni; — tehát alkalmazandó lesz magyarul tudó tanító és akkor a , magyar nyelv tanítandó is lesz mindenesetre | 1883 után, ha bele nem lesz téve az egyötöd szám, minthogy 1883-tól fogva minden vegyes ajkú községben oly tanító lesz alkalmazandó, a ki magyarul is képes tanítani. A módosítás elfogadtatása esetére e jótéteményben azon magyar gyermekek nem részesülnek, a kik nem ütik meg az egy-ötöd-részszámot. Mert ha ezen egy-ötöd rész itt kitétetik, akkor a 4-ik §. 3-ik bekezdése szerint azt fogják mondani, hiszen itt a magyar ajkúak nem ütik meg az egy-ötödrészszámot, mi nem vagyunk kötelesek 1883-tol fogva sem alkalmazni az oly tanítót, a ki magyarul tud. 1883-ban és utána is tehát megtörténnék az, a mi megtörténik most, hogy a hol kevesebb számmal vannak a magyarok, kénytelenek a tót, vagy oláh nyelven tanulni, és nem lesz módjuk, hogy magyarul tanuljanak. Én ismétlem azt, a mit az általános tárgyalásnál is mondtam, hogy nincs most arról szó, hogy az a szász, sváb, oláh, vagy rácz fiu, a ki nem tud mást, mint anyanyelvét, ne tanittassék anyanyelvén; de ha beletesszük az egy-ötöd rész számot, akkor pl. az 5000 lakossal biró községekben 800, 700, 600, vagy 500 magyarajka szülék gyermekeinek nem lenne alkalmuk 1883-tol magyarul tanulni, s hogy ez megtörténhessék, ezt nem akarom és azért ismételve kérem, és kötelességemnek tartom figyelmeztetni önöket,, hogy ne tegyék ki azt a számot, melyet az
