Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-117
117. országos ülés möjus «. 1879. 393 véve valamely törvényes intézkedés elö'nyösítésére nézve lehet a kormánynak módja a törvény keretében közrehatni, mindenesetre ez a tétele a törvényjavaslatnak az; és én azon bizalomnál fogva, melylyel viseltetem közoktatási politikánk ez irányzata iránt, nem kételkedem a felett, hogy a törvényhozás ez intézkedésénél a törvény végrehajtása körül a minister ur meg fogja találni a módokat. De mindebből azt következtetni, hogy a tanítókra valóságos razzia fog tartatni, Hoffgräff képviselőtársam nem volt jogosítva. Még egy módosítvány felől kell nyilatkoznom, melyet Grünwald Béla képviselő ur adott be, a mely szerint a vegyes ajkú lakosokkal biró községekben a tanítási nyelvet a közoktatásügyi minister ur határozza meg. T. képviselőház! Sajátságos következetlenség, melybe a képviselő ur jut, a midőn egyfelől a tanítókat, kik különben egy már létező törvény szerint kötelesek volnának, a magyar nyelvet tudni, fel akarja a 3. §-ban foglalt kötelezettség alól menteni, de másfelől a vegyes ajkú községekben mindenütt a magyar nyelvet mint tannyelvet akarja! És ennek daczára ez egy igen lényeges módosítás, és megvallom őszintén, hogy ha e törvényjavaslatnál csak arra lehetne az embernek hallgatni, mit szive mond, nem volna nehéz e javaslattal szemben elfoglalni azon álláspontot, melyet a képviselő ur elfoglalt. De én megvallom őszintén, hogy én nem vagyok képes azon fontosság s veszélynél fogva, melylyel e tárgyban intézkednünk kelJ, azon álláspontra hely ezkedni. Itt e módosításban tulajdonkép másról van szó, mint a mi e javaslat keretébe tartozik, itt a tannyelvről, melyet a nemzetiségek számára a fennálló törvények s jelesen az 1868 : XXXIII. t. ez. 58. §-a is biztosítanak, van szó és nem a magyar nyelv tanításáról. — Tanácsos-e a törvényjavaslatba ily intézkedést felvenni ? Nem, t. ház! Minden egyes felekezetnek és nemzetiségnek tanítási nyelve saját anyanyelve. Ezen igen mélyen beható intézkedését fennálló törvényeinknek a közoktatási bizottság a maga részéről nem tartotta szükségesnek a törvényjavaslatban bármi módon korlátozni, mig másfelől az 1868. évi XXXVIII. t. ez. 58. és 137. §§ ; ai szigorú fenntartását ép e §-ban kimondja. És ez elegendő. A módosítás elfogadása végül is annyit jelentene, mint a czél ellen működni, mert ha a népiskolában, ép ott, hol a magyar nyelvet taníttatni akarjuk, tannyelvül is a magyart fogjuk használni, kifejezést adunk ugyan egj nagyszabású magyarosítás! eszmének, de nem leszünk képesek azt végrehajtani, egyfelől alkalmas tanító hiányában, másfelől egyenesen elzárjuk az idegen ajkú elől az iskolát. Ily arányokban nem haladhatott a bizottság, és sokkal helyesebb is a bizottság javaslatának 3-ik pontja, mert ez legalább stricte KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. a javaslat intentióinak határai köztt mozogva, a vegyes ajkú községek közül azokat jelöli meg, hol magyarok és más nemzetiségűek vegyesen laknak. Grüpwald Béla ur intézkedése pedig még az egyébként létező vegyes ajkúakra is kiterjed, mi valóban törvényellenes. Kérem tehát mindezek után a t. házat, méltóztassék Grünwald ur módosításainak mellőzésével a 3. §-t változatlanul elfogadni. (Elfogadjuk!) T. ház! Gondoljuk meg, hogy kímélnünk kell a nemmagyarajkú lakosságot minden ugy nevezendő secaturától, vagy kellemetlenségtől e törvényjavaslat végrehajtása körül. Mert az csakugyan megtörténhetik, hogy egy alantas közeg, p. o. egy szolgabíró túlbuzgóságból, vagy egyéb okból ott, a hol a tisztán román, vagy tót ajkú lakosság köztt van két-három magyar ember, 2—3 cseléd, vagy vendéglős, azt mondaná, itt vannak magyarok, ez a lakosság vegyes, és igy mától fogva csak magyarul tudó tanítót lehet alkalmazni. Én azt hiszem, hogy a mit e törvényjavaslatban czélzunk, azt őszintén, minden tartózkodás nélkül meg kell tennünk, de tovább nem szükség menni. Kell önmagunkat mérsékelni és határt ismerni, s őszinte becsülettel meg kell tartani a törvényt. És igaz, hogy biztosítsuk az ilyen kellemetlen secaturák ellen a nemzetiségeket, meg kell határoznunk, mit értünk vegyes ajkú lakosság alatt. A községi törvény azt határozza, hogy ott, a hol a községi képviselet egyötöd része más ajkú, a jegyzőkönyvek ezen egyötöd rész nyelvén is vezettessenek. Én a fennforgó tárgyra nézve a községi képviseletet nem tartom mérvadónak, mert községi képviselők nyelve és nemzetisége nem mindig mutatja a lakosság nyelvének és nemzetiségének arányát. De, ha mint Irányi képviselőtársam helyesen indítványozza, nem a községi képviselet, hanem a lakosság aránya vétetik fel, aztán igen szívesen elfogadom. Ha Grünwald t. képviselőtársam felszólalására reflectálni akar az ember, igen nagy zavarban van, mert felszólalásának egyik része némileg ellenmondásban van a másikkal. Ott, hol a czélnak megfelelőleg, e törvénynek némi szigort akarunk adni, azt igazságtalannak látja, s az elérhetőt is ki akarja kezünkből ragadni; ott pedig, hol a most szőnyegen levő törvényjavaslat keretébe fel sem lehet venni valamely indítványt, egészen a szélsőségig megy, és bead egy oly indítványt, mely, ha egyéb tekinteteket mellőzve, elfogadtatnék, határozottan ártana a kitűzött czélnak, t. i. a magyar nyelvnek a nép köztt való terjesztésének. Ugyanis a képviselő ur, mig egyfelől túlhajtásnak nevezi azt, hogy azon tanítóktól, kiknek tanulókorukban kötelessége volt magyarul tanulni, ezen kötelesség beváltását követeljük; másfelől azt kívánja, hogy 50
