Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

96. orsíágos ülés raárezlns 85. 1879. SS Zichy Ágost a kérvényi bizottság előadója: T. ház! Kötelességszerűen jelentem, hogy a kérvényi bizottság tegnapi ülésében a 13 ik sorjegyzékben foglalt kérvényeket letárgyalta. Kérem a t. házat, hogy a sorjegyzéket kinyomatni, a kérvények tárgyalását pedig a jövő szombatra kitűzni méltóztassék. A kérvények betekintés végett a ház irodájába fognak letétetni. Elnök: A kérvények 13-ik sorjegyzéke ki fog nyomatni, szétosztatni és a szombati ülésen tárgyaltatni. Következik a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Orbán Balázs: T. ház! A berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló rövidke s még rövidebben indokolt törvényjavaslat egyike a legfontosabbaknak ; nem annyira azért, a mi benne foglaltatik, hanem inkább azért, a mi benne nem foglaltatik; vagyis a mit majd az egyszerű beczikkelyezésből következtetnének azok, a kik a jóhiszemű magyar rászedésében, már a múltban is oly nagy mestereknek bizonyultak. Epén azért, mert az ármányt mesterségévé tett diplomatiával van dolgunk, kell óvatosokuak lennünk, mert igen valószínű, hogy nem fognák elmulasztani jelen eljárásunkból oly praecedenst alkotni, a mi sennniesetre sem fogna a mi alkotmányos jogaink kitágítására, hanem inkább azok megszorítására szolgálni; azért, t. ház, nékünk e kérdést igyekeznünk kell minden oldalról és szempontból behatóan megvizsgálni. Nézetem szerint, t. ház, legelső a népszabadsági szempont. A diplomatia a nemzetközi szerződések megkötésénél oly souverainitást követel magának, niely a jogbitorlások legnagyobbikát alkotja, s mely fölibe helyezni igyekezik magát a nép souverainitásának, a mi fölött pedig az államéletben semmi sem állhat. En, t. ház, elszomorítónak és a népekre nézve mélyen megalázónak találom azt, hogy e

SJ üy feudális fogalom csak perezig is tarthatja magát; hogy találkozhatnak a nép választott képviselői között olyanok, a kik egy ily absolutisticus jogbitorlásnak még védelmére mernek kelni. Mert mi tulajdonképen egy congressus ? Oly diplomaták gyülekezete, a mely a népektől megbízást nem kapott, mely a nép érzelmeit, akaratát nem ismeri, vagy tekintetbe nem veszi, s mely mégis végérvényesen akar határozni a népek érdekei, gyakran élete, országok vagy azok egyes tartományainak hova tartozaudósága, azoknak állami szervezete fölött. Határoznak a népek sorsa felett, a melynek véleményét ki nem kérKÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. V. KÖTET. ték, melyek legtöbb esetben ott képviselve nincsenek, s melyeket, mint valamely szabad zsákmányt, adnak-vesznek magas szeszélyük szerint. Fellázad az emberi kebel a XlX-ik században nyíltan űzött ily rabszolgavásár fölött. Felháborodik az ember méltó ságérzete a szabad népekkel űzött ily gálád kalpárkodás fölött. S valóban a gondolkozó méltán teheti magának azon kérdést, ha vájjon a monarchia ily túlkapásaiban nem incompatibilis-e a népek szabadságával? s oly akadálya-e a népek boldogulhatásának, a melyet mindenképen el kell hárítani? Ha a diplomatiának ily szabad keze méltán sértheti minden nemzet önérzetét, százszorta inkább sértheti a miénket, mert a mi szabad alkotmányunk e tekintetben korlátozta még az uralkodó hatáskörét is. A mi közjogunk a had és béke feletti határozást a nemzet törvényhozásának beleegyezéséhez kötötte; s igy a berlini szerződésnél észlelhető eljárás egyenesen a mi alkotmányjogunkkal ütközik egybe, mert e szerződést meghozták a mi tudtunk, a mi megkérdezésünk, Sőt a nemzet egyhangúlag nyilvánult ellenzése daczára ; arra a sanctiót megszerezték, mielőtt azt az ország törvényhozása elébe terjesztették volna, és azt végrehajtották roppant vér- és pénzáldozattal a nélkül, hogy azt az ország törvényhozása megszavazta volna; sőt még ennyi törvényszegés, ennyi alkotmánysértéssel sem elégedtek meg, hanem megszegték magát a berlini szerződést is, mert az nem erőszakos foglalásra, nem embertelen módon folytatott irtó háborúra, hanem a török államfővel való barátságos egyezkedés utján való rendcsinálásra adott csak jogosítványt. Iszonyatos testvérgyilkos harczra kényszeríték a mi fiainkat; azoknak drága vérét s 140 millió frtot pazaroltak el; legyilkolták, kannibali kegyetlenséggel, vesztőhelyekre hurczolták egy velünk szövetségben, testvéri egyetértésben élő nemzetnek fiait. S most néhány sorból álló számlát terjesztenek élőnkbe, hogy mi azt elfogadjuk, hogy annak elfogadása által a további vérontásra megadjuk a felhatalmazást. E néhány sorból álló törvényjavaslattal akarják önök elfedni a nemzet szemei elől azon iszonyú véríengert, melyet kaini roszlelküséirgel fakasztottak. E papírdarabbal akarják önök eltakarni a harczterek iszonyait. E papírdarabon akarják önök escomptiroztatui a nemzettel azon 60 millió frtot, a melyet a magyar nemzet képviseletétől, illetőleg annak delegált bizottságától a határszélek erődítésére és a muszka fékezésére kicsaltak; de a melyet a titkos muszkaszövetség undok Molochjának dobtak torkába, 5