Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-96

34 SS. országos ilés márcssíRS 25. 187*. Ennyi és ily nagy nemzetellenes bűnnek ily rövid számlája nem lehet; ós ha netalán a többség — mely válaszfeliratában szintén roszalta a kijátszás e politikáját — most megadná is önöknek e könnyű felmentvényt; itt állunk mi a megbántott nemzet háborgó lelkiismerete és bátor szószólóiként, hogy óvást tegyünk Isten és ember előtt, a magyar nemzet ellenére elkövetett e tények ellen, hogy vádat emeljünk a nemzet akaratát és alkotmányát kijátszott kormány ellen, hogy felelősségre vonjuk a nemzet Ítélőszéke és a történelem areopágja előtt. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Elfogadui e szerződést egyértelmű lenne azzal, hogy a nemzetet is bűnrészesévé tegyük az elkövetett iszonyatosságoknak. Már pedig a magyar nemzet ebben terjesen vétektelen ; több mint 500 feliratban tett óvást ezen szégyenletes merénylet, ezen vétkes népjogsértés ellen. A felelősség isten és ember előtt kormányunkat terheli, a mely a nép akaratával daczolva, vak eszközéül szolgált a Törökország felett osztozkodni akaró muszka és granicsár szövetkezésnek. [Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon^) Egy ily kormánynyal minden más országban úgy bánnának el, miként a megbélyegzett máj. 16-ki kormánynyal Francziaországban. Itt nálunk, a mi furcsa parlamentáris viszonyaink köztt el kell készülnünk arra, hogy a ház — személyes érdekeknek hódoló — többsége, most is meg fogja adni a felmentvényt a bűnösöknek. Ám tegyék, de ne kecsegtessék magukat azzal, hogy a nemzet akarata nyilvánul az önök gépies szavazatában. Nem, és százszor nem! Mert a nemzet elitéli a h-nza érdekeit mellőzött kormányt, s a kormánynyal elitéli önöket is, kik vért és pénzt oly könnyedén bocsátottak rendelkezésére. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Önök eddigi eljárásának folyománya a berlini szerződés, a mint annak természetes következménye Növi bazár, melynek vadon sziklái szomjasan várják az özönnel omlandó magyar vért, melynek minden cseppje az önök fejére száll. Uralmunk vérkeresztségét már megülték Boszniában, hol a magyar haderőt gladiátorává tették a muszka imperátornak; annak ártatlanul kiontatott vérében egészen nyakig gázolnak. Ne készítsék elő a berlini szerződés beczikkelyezésével az újabb vérontást, mert e vértenger legcsekélyebb dagálya bizonynyal a torkukra fog forxnh És most engedje meg a t. ház! hogy az előttem felszólalt Ormay képviselő ur érvelésére néhány rövid észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur azzal kezdette beszédjét, miszerint nem hiszi, hogy legyen ember, a ki az ilyszerfí szerződések érvényét a parlament előleges beleegyezésétől tenné függővé. Felhozta bizonyítékul az abessiniai háborút, Corfu, Cyprus bekebelezését, azután a szokásjogra stb. hivatkozott. Igaz ugyan, hogy a teljesen önálló nemzetek az ily nemzetközi szerződések megkötését rendesen a kormányra szokták bízni; mert oly államférfiak állanak ama nemzetek élén, kik egyek a nemzettel, kiknek szive a nemzetével dobban, kik oly valamit, mi a nemzetre káros, létrehozni nem mernének; de a mi helyzetünk egészen sajátságos (Felkiáltások szélső balról: Csendéi kérünk! Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, mert különben a tanácskozást nem folytathatjuk. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk!) Orbán Balázs: és fájdalommal tapasztaljuk, hogy közös külügyérünk és az őt ellenőrizni hivatott ministerelnökünk az egész keleti kérdésben a nemzetellenes iránynak hódoltak s akként cselekedtek, mintha esküdt ellenségeink lettek volna. Azután reánk nézve nem a külföld, hanem saját alkotmányunk és szokásjogunk az irányadó ; már pedig a múltra nézve nem maradhat fenn kétség, mert a régibb időkben a velenezeiekkel, bizancziakkal, később a törökkel, oláh fejedelmekkel kötött nemzetközi szerződések, békekötések, mindig a törvényhozás jóváhagyásával nyerték érvényüket. Erdély történelméből is erre számos példa kínálkozik; de a nemzet e jogát megóvta az 1867-ki kiegyezés is, a mint azt Ormay szarvas-okoskodásaival szemben, Szilágyi Dezső már tegnap elvitázhatianul bebizonyította. (Ugy van! bal felöl.) Ormay ur érvelését leginkább jellemezte egy nyelvbotlása, a midőn 1867-re akarván hivatkozni, a helyett 1855-öt hangoztatta, mert valóban okoskodása inkább illik az absolutismus korszakába, mint alkotmányos aerába; olyanok voltak érvelései, mintha Luskandl iskolájában tanulta volna a magyar jogtörténelmet. Azt monda továbbá a képviselő ur, hogy ha szövetséges két államunkban megtörténhetne az, hogy a mit az egyik elfogadott, a másik elvethesse, az a monarchia feloszlására vezetne. De már megenged a képviselő ur, az ily elmélet nagy veszélyeket rejt magában, mert igenis köthet Austria törvényhozása oly szerződéseket és nemzetközi egyességeket s alkothat törvényeket, a melyeket mi visszautasítunk; hisz ha állhatna a képviselő ur elmélete, akkor mi Austriával nem szövetségben, hanem a siami ikrek kényszerhelyzetében élnénk. A képviselő ur fél az orosztól, nem tudja a tavasz mit hoz; de azért helyesli a muszkával való egykézrejátszást, s haderőnk . színe-javát