Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

"368 116. erszágos ülés május S. 1879. Cosma Párthén: Csodálatos, mondom, hogy ő nem érti, hogy a magyar állam polyglott állam, holott már megalakulásakor polyglott volt, azzá alkottatott", (Közbeszólás a szélső balfelöl: Ezer év előtt) akármikor volt, mindig igaz Szt.-István azon hagyományos intéíkedése, hogy regimm unius linguae imbecile et fragile est, és valahányszor igyekezett egy idevaló nemzet ezen programmot megczáfolni, mindannyiszor az maga ezáfoltatott meg, és igazoltatott Szt.-István állítása. Ha nem talált erre Madarász képviselő ur valami adatokat, én ugyan ismerek egy statistikát, azonban nem azt a statistikát, melyet oly nagy költségen csináltattunk, mert abból szándékosan kihagyatott a nemzetiségi rubrika, hogy ne is lássák mások, hogy van itt más nemzetiség is. Hanem van mégis egy igazi tükör, igazi tükre a nemzetnek. Az egyenlőség ott van csak végrehajtva igazán, hol kötelességről van szó, a hol vérrel és vagyonnal kell védelmezni a hazát, a katonaságnál. Ha méltóztatnak megtekinteni, ott fogják látni, hogy mi az a Magyarország, s ott fogják látni, hogy az országnak hányadrésze tartozik egyik vagy másik nemzetiséghez. De ott nem akadnak azért példára, mely szerint az egyik nemzetiségű katona elsőbbséget engedne a másik nemzetiségű katonáuak a katonai kötelesség teljesítésében, a vitézségben, a bátorságban. Kinek jutott; eszébe kutatni, hogy például a szegedi szerencsétlenség alkalmával magokat kitüntetett katonák, milyen nyelven beszélnek. Nyelvtekintet nélkül, a kik ott voltak, oly hősiesen küzdöttek az elemekkel és teljesítették kötelességüket, hogy egész Európa elismerését kiérdemelték. Én hiszem, hogy ha a Regimentspraehet kereste volna valaki , talált volna mindenféle nyelvű katonát, de nem talált volna egyet sem, a ki a köteiességteljesitésbeii a másiknak engedett volna. Ne igyekezzenek tehát új conceptusí állapítani a hazaíiságra és az állameszmére nézve, és pedig ne oly keretet, melybe ezen tükör bele nem férne; mert midőn veszedelemben van a haza, az összes népektől kívántatik annak megvédése. Eri az egész vita alatt vártam e tekintetben, hogy lássam, micsoda tulajdonképen az a nagy dolog, a magyar állameszme új kiadásban? — mert erről van szó, — hogy felvilágosítson valaki erről; és u;egvallom, mind abból, a mit hallottam, azon fogalmat szereztem magamnak, hogy az oly szűk, hogy abba csakis a magyar nemzetiség fér bele. Ne vigyék a végletekig, ne igyekezzenek itt új theoriákat felállítani az állameszméről és a hazafiságról, mint a milyenek voltak és a melyen alapszik ezen állam. Ne keressenek a mi intézményeinkhez hasonlókat más államokban, mert ehhez hasonló állam nincs; nem hasonlít ez még azon kis államokhoz sem, a melyekre itt hivatkozás történt. Ne mondják, hogy ez a nemzetiség rosszabb, mint a másik nemzetiség, ne emlegessék se Szerbiát, se DacoRomániát, hanem igyekezzenek oly állapotokat létesíteni, hogy minden ember, a ki ezen államnak polgára, itt lelje boldogságát. Mert, a mit már egyszer mondtam, most is fenntartom, hogy daczára annak, hogy az a Belgium nem oly nagy, nem oly dicső, mint Francziaország, azért nem akad egy belgiumi franczia sem, a ki Francziaországba akarná Belgiumot olvasztani, mert otthon megvan neki teljes megelégedése és otthon fejlesztheti saját nemzeti intézményeit. T. ház! Én e törvényjavaslatban ugy, a mint csak az előzmények után bírálni szabad, oly irányt látok, a mely, ha ez az első lépés elfogadtatik és folytattatni fog, nem fog odavezetni, a hová az ország érdeke hozná magával, hanem egyenetlenségre, elégedetlenségre fog vezetni, a mely ez országot a legnagyobb veszélybe dönthetné. T. ház! Ne vegyék azon törvényeket, a melyeknek módosításáról most szó van, csak oly egyszerű törvényeknek, a melyek ináról holnapra vaunak szerkesztve és a melyek módosíthatók minden perczben tetszés szerint. Méltóztassanak visszaemlékezni, menuyi küzdelmébe került a nemzetnek, mig ezen törvényeket létesítette : törvényhozási ígéretek, azonkívül minden képzelhető társadalmi utón tett Ígéretek, fejedelmi meghagyások előzték meg ezen törvények meghozatalát ; tekintsék ezen törvényeket legalább olyanoknak, a milyennek más államokban szokták tekinteni az ilyen cardinális alaptörvényeket. 1861-ben az országgyűlés feliratában ígérte meg, hogy a nemzetiségeket ki fogja elégíteni. íme a felirat szavai: „Hisszük, hogy Erdély nem magyar nemzetiségű polgárai nem fogják koczkáztatva látni az egyesülés által nemzeti érdekeiket, mert megnyugvást és teljes biztosítást fognak találni azokban, miket mi más ajkú polgártársaink irányában határozni és tenni fogunk." Ebben megígértetett, hogy eleget fogunk tenni más ajkú polgártársaink érdekeinek. Erre volt a felelet felülről ő Felsége részéről: „Szükségesnek látjuk továbbá az egybegyűlt főrendeket és képviselőket felszólítani, miszerint akár királyi előterjesztéseink, akár az országgyűlés részéröli kezdeményezés folytán oly törvényjavaslat tárgyalásához fogjanak, mely a Magyarországunk nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi jogait, azok terjedelmét, mind nyelvük és nemzetiségi kifejlődésükre, mind pedig közigazgatási viszonyukra nézve határozottan s világosan formulázva, tartalmazza. Erre következett a nemzetnek egy másik ígérete. Ugyancsak az 1861-iki országgyűlésnek második feliratában, a