Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

116. országos ülés májas 5. 1875). 367 püspöki kar és a consistoriumok legközelebb a rendes egyházi synodusoknak bejelentették ezen cselekedetöket. A synodusok tudomásul vették, magokévá tették, helyeselték és elhatározták, hogy a felterjesztés nyújtassák be az országgyűléshez azon kérelemmel, hogy a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az abban elősorolt aggodalmak és motívumok figyelemre méltattassanak. Most tehát itt van a kérvény az illetékes fórum előtt, méltóztassanak ezen motívumokat méltányolni, és ekkor alkalmok lesz a legalkotmányosabb utón elhárítani a beállható bajt. Igen jellemző azon modor is, melylyel a szónokok egyrésze a törvényjavaslatot védi. A nélkül, hogy az adatok forrásai solidságát tekintenék, előre kikeresték, hogy mindenik nemzetiségi képviselőnek elmondhassák, hogy azon ország' ban, a hol az ő fajuk van többségben, hasonlag járnak el. így Madarász képviselő ur, mielőtt még beszélt volna valaki a románok közül, előre is kijelentette, hogy tudom, hogy beszélni fogtok, hát ime előre szolgálok adattal nektek, hogy ott, a hol a ti fajotok vau többségben, még amugyabban bánnak a többi nemzetiségekkel, mint a hogy itt minálunk. Nagy kedvteléssel olvasott egy lapot, Vándory Lajos lapját, melyben nagyszerű mesék adatnak elő, hogy néhány száz iskola van ott, melyek még nem is állami iskolák, és melybe az állam mégis bele kényszerítette a maga nyelvét. Olvasott továbbá egy dialógust egy magyar és román ember köztt. Én erre a lapra egyáltalában nem adok semmit, és gondolván, hogy ismerik az országban ezen lapnak a forrásait, honnan táplálkozik, és ismerik a czélt is, a melyből ezt irta, elhatároztam volt magamban, hogy ne reflectáljak rá, azonban jön egy másik ülésben Orbán Balázs képviselőtársam, és az már concrét esetet hoz elő, azt mondván: Romániában törvény van, melynél fogva a miníster fel van jogosítva, hogy a nem magyar nyelvű eonfessióknál az iskolák tanítóit examiu áltassa, és ha azok az állam nyelvét nem tudják, őket elbocsássa és azok helyébe más alkalmas tanítókat küldjön az iskolákba. Továbbá, hogy törvényileg minden magán- és felekezeti iskolába kötelezőnek vau behozva az államnyelve ; ennek következtében a csángók tanítói vizsga alá vétetvén, nem tartották őket képesítetteknek, és azért a kormány helyökbe román tanítókat küldött; és a csángó községeknek kötelességévé tette, hogy minden román tanítónak évenként 600 irtot fizessenek, s azon idő óta ezektől nyerik a csángók az oktatást. Engem ez a categoricus állítás annyira meglepett, hogy daczára annak, hogy miután e tekintetben Románia fejlődését figyelemmel kisérem és olvasom a román lapokat is, — tudtam bizonyosan, hogy nincs törvény vagy rendelet, mely azt meghagyná, — miután oly ember, ki históriai irónak tartja magát és foglalkozik is vele, oly categorice állítja, kezdtem hinni, hogy lehet benne valami igaz, azért táviratoztam Romániába egy országgyűlési képviselőhöz, ki egyszersmind a legelterjedtebb lap szerkesztője, melyben szó szerint közölvén vele Orbán képviselő ur állításait, kértem, legyen szíves engem fölvilágosítani, mi igaz, mi nem igaz van benne ? azonban ugy, hogy esetleg az országgyűlésbe is felhozhassam, a nélkül, hogy utólagos megczáfoltatástól tarthassak, Erre megkaptam a feleletet, melyet a t. ház engedelmével föl fogom olvasni eredetiben, mert vannak sokan, kik értenek románul, azután elolvasom magyarul (olvas): „Tóté aretarile lui Orbán absolut falsé. Articolul 5. din constitutiune asicura libertatea invetiamentului in tóté scolele confessionale si priváté, functionéza mai fara control, nu li se iinpune nici limba, nici esamenu nici nemica. Nu s'a impus nici odatu invetiatori ciangailor, cári in cea maimare parte nu mai vorbesa unguresec, de o suta de ani, pe cancl nici nu erau scoli rurali, ci fiind isolati in mici grupuri intre o mása compacta de romani, cum s'a intemplat si multor romani in Ungaria si Transilvania." Ez magyarul annyit tesz: Orbánnak minden állításai teljesen alaptalanok. Az alkotmány 5-ik czikke minden felekezeti és magán iskola számára biztosítja a tanszabadságot. Majdnem ellenőrzés nélkül működnek, nincs meghagyva sem nyelv, sem vizsga és egyáltalában semmi. A csángóknak soha sem küldettek tanítók, kik egyébiránt nagyobb részt már száz esztendő óta sem tudnak magyarul, midőn falusi iskoláink nem is voltak, hanem isoíálva lévén kis csoportokban egy compact román tömeg közt, ugy jártak, mint sok román járt Magyarországon és Erdélyben. No hát uraim ezen kathegoricus állításra én fenntartom ezen kathegoricus czáfolatot, s nem akarok egyebet hozzáadni. T. ház! Csak igen röviden fogok még egy állítására Madarász képviselő urnak válaszolni. 0 tagadja, bogy ezen ország polyglott ország volna, és tagadja ezt a nemzetiségi törvény bevezetése alapján. Madarász József (közbeszól): Nem ország, hanem állam! Cosma Párthén: Tehát nem ország, hanem állam! Nem tudom, tagadja talán azért, mert a polyglott szó görög szó, vagy egyéb előttünk ismeretlen okból; pedig épen azon törvény, melyre hivatkozik, tanúsítja leginkább, hogy polyglott. Egyébiránt csodálatos, hogy épen ő, mint tagja azon pártnak, mely annyira ajkán hordja a Szt.István koronájának integritását. Madarász József (közbeszól): Az államét!