Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

364 116. országos ülés májna 5. 1879. folytatandók, az első bíróságnál mind a perlekedésnek, mind a hozandó ítélet nyelvére nézve addig, mig az első bíróságok végleges rendezése és a szóbeliség behozatala fölött a törvényhozás nem határoz, az eddigi gyakorlat mindenütt fenntartandó." T. ház! Igen sok vidéken gyakorlatban volt oly perekben is, hol ügyvédek interveniáltak, más nyelvet is használni, mint a magyart, különösen Erdélyben a királyföldön, hol a szászokra nézve a törvény szerint is meg volt engedve a német nyelv, a románokra nézve pedig úgy ott, mint Aradon és másutt, az októberi diploma óta gyakorlatba hozatott a román nyelveni perlekedés. Ezt a gyakorlatot találta a nemzetiségi törvény, de meg kellett szüntetni. De hogyan szüntessék meg, mikor a törvény azt mondja, hogy az eddigi gyakorlat fenntartandó ? Találtak egy expedienst, az elnököknek szabadkéz adatott, hogy rendeletileg tiltsák be ezen gyakorlatot és hagyják meg az ügyvédeknek, hogy ezentúl más, mint magyar nyelvű iratot ne adjanak be. Csak egy törvényszéket ismerek, a hol ez nem történt meg; de nem árulom el. (Derültség.) A felek, hogy ezen önkényes bírói eljárás ellen orvoslást szerezzenek, megtettek minden, a törvény szerint kigondolható lépést. Volt, a ki fel folyamodott a királyi táblához. A királyi tábla azt mondta, hogy a határozat nem tartozik a perrendtartás 294. §. szerint fellebbezéssel megtámadható határozatok közé. Volt, a ki semmiségi panaszt adott be. A semmítőszék azt mondta, hogy a nyelvkérdést az első bíróság van hivatva megállapítani, mert ő tudja csak, hogy mi volt az addigi gyakorlat; én nem érzem hivatva magamat arra, hogy fölülvizsgáljam az első bíróság határozatát; de nem is tartozik hozzám, mert nincs a 297. §-ban taxatíve elősorolt esetek közt. Semmiségi panasznak tehát nincs helye. Folyamodtak az igazságügyministerhez, hogy tiltsa be az elnöknek törvényellenes eljárását, s azt a választ nyerték, hogy a bíróságok a ministertől függetlenek és o nem intézkedhetik közigazgatási utón a bíróságok eljárása fölött. Kem maradt hátra egyéb, mint hogy az országgyűléshez folyamodjanak. Ezelőtt talán négy évvel Trauschenfels és úgy hiszem Stanesku képviselők interpellálták az igazságügyminister urat, hogy van-e tudomása ezen törvényellenes eljárásról, és szándékozik-e segíteni a dolgon. Az akkori igazságügyminister, Perczel, azt felelte: van róla tudomásom, beismerem, hogy az ellentétben áll a nemzetiségi törvénynyel: de ez a magyar állam eszméjének követelménye, és ha eddig nincs is törvény, a mely ezt a cselekedetet törvényesítené, igyekezni fogunk novellaris utón törvényt csinálni, mely ezen esetre ráillik. Tehát a minister ur maga beismeri, hogy a törvényt nem tartja meg, nem tartatja meg alantas közegeivel, a képviselőház pedig helyesléssel vette tudomásul a dolgot. Már most, ha az ország\ gyűlés azt a törvényt, melyre annyiszor hivatj koznak, igy tartatja meg: akkor ne méltoztasI sék legalább rá hivatkozni, ne tessék hitelt érdemlőleg állítani, hogy ez biztosítja a nemzetiségeket, mert a kik hivatkoznak rá, azok minI dig abba a gyanúba esnek, hogy igy fogják i respectálni ezt a törvényt is, a mint respectálják a nemzetiségi törvényt. T. ház ! Én nem akarok szólni a tárgynak theoretieus oldaláról, ez már ki van merítve az előttem szólott t. képviselő urak által, oly annyira, hogy arra kitérni csakugyan felesleges; hanem a t. ház engedelmével elő fogom adni, a mennyire lehet röviden, észrevételeimet a törvényjavaslatnak praktikumára, hogy mire fog az vezetni, mert ez az leginkább, a mi a nemzetiségekre nézve sérelmes. Legelőször is — a mint azt Mocsáry képj viselő nr is megemlítette, — kezdődni fog a ! hecz, úgyszólván az első lépésnél, mikor consta| tálni kell, hogy kik azok a tanítók, kik a magyar | nyelvet ismerik és kik képesek abban oktatni'? Hát a törvény értelmében kik által fogja a t. minister ur végrehajtatni ezt a törvényt? Azon közegek által, melyeket a törvény ad rendelkezésére. Tehát a tanfelügyelők és az iskolalátogatók által. A ki nem látja, hogy a tanfelügyelőknél nem tekintetik mindig főkelléknek az, hogy í csakugyan alkalmas legyen oda, a hova alkalmaztatik, az, azt hiszem, nem kiséri figyelemmel a kinevezéseket, melyek nálunk e téren történnek. En akárhány tanfelügyelőt ismerek, a ki mindenhez a világon ért, csak a tanügyhez nem. Akárhány tanfelügyelőt ismerek, a ki egy szót sem tud azon iskoláknak oktatási nyelvén, melyek felett hivatva van felügyelni, csak egyet akarok felhozni, melyet igen sokan igazolhatunk ; és ez Aradmegye. Az aradmegyei tanfelügyelő oly vidékből került oda, a íiol hirét sem vette a román nyelvnek. Nem mondom, hogy nem képes ember, sőt csakugyan képes ember; kineveztetett tanfelügyelőnek líceumi tanárból, de a maga bevallása szerint azon tanulók nyelvén, melyeknek oktatása felett felügyelni van hivatva, egy szót sem tud. Már most, hogy fog ő — a legjobb akarat mellett is — megfelelni az ő hivatásának akkor, midőn neki meg kell látogatni a tanítóképezdéket ? Mert első sorban az is feladata: ellenőrizni, hogyan adatik elő ott a magyar nyelv és mily előmenenetellel. A hitfelekezeti tanítóképezdében is Aradon az előadási nyelv a román, tehát azon a nyelven fognak előadni a tanítóképezdében is, a melyen ő nem tud egy szót sem. Továbbá, midőn a tanító-