Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

118. országos ülés Májns 5. 1878. 365 jelölt a képesítvényi vizsgát az illető consistoralis bizottság előtt — mert az hallgatja ki — és a tanfelügyelő előtt szintén román nyelven leteendi, hogy fogja ez megítélni, mit tud az illető a magyar nyelvből? Mert ahhoz, hogy a népiskolákban is sikeresen adassék elő a magyar nyelv, nem lehet jogosan kívánni azt, hogy tökéletesen tudja az illető a magyar nyelvet, és hogy a vizsgát magyar nyelven tegye le, hanem hogy ismerje a nyelv elemeit, szabályait. A tanfelügyelő tehát nem lesz képes sem qualifieálni, sem megvizsgálni a jelöltet s ez okból lehetetlen, hogy hivatásában igazságosan és tárgyilagosan járjon el. Az iskolalátogatóknál az az egyedüli kellék, a mint tapasztaljuk, hogy ne tartozzanak ahhoz a nemzetiséghez, a melyhez tartozik az illető iskola. Azok kerestetnek. (Ellenmondás.) Ezek az iskolalátogatók nem mind oly műveltek és oly elfogulatlanok e tekintetben, hogy egy ily kényes kérdést jól elintézhessenek; nem fogják mindnyájan érteni a törvény bevallott czélját és cultusminister szándékát, hogy azon irányban működjenek, melyet a törvény ezélja előszab és oly tapintattal bírjanak, hogy ne sértsék az egyházi hatóságot, hanem egészen másban fogják találni hivatásukat, más irányban fognak működni és mutatni eredményt: abban t. i., hogy mutassák meg a magyar közvéleménynek, milyen nagy eredményt képesek kifejteni a magyarosítás körül. És ez örökös conflictusra fog okot szolgáltatni, az egyházi hatóságok és a kormány köztt, örökös féltékenységet fognak szitui a nemzetiségét és nyelvét féltő nép köztt. Én azt vártam volna, hogy a t. minister ur magyarázta volna meg azt, — mert ezen kérdés feltételeztetett, — hogy pl. ki lesz hivatva dönteni, midőn a confessionalis hatóság és az iskolai inspeetor köztt kérdés támad a praeparandusuak a magyar nyelvre vonatkozó qualificálására nézve. Erre nézve szerettem volna felvilágosítást kapni és akkor talán én is megnyugtatva lettem volna ezen élénk aggodalmamra nézve. De minket gör. kel. vallású románokat illetőleg van azonkívül egy specziális eset is, a melyet úgy a minister urnak, mint a t. előadó urnak is nagyon jól kellene tudni, mert ott van a könyv az ő asztalán is, s egy ily fontos kérdés elintézése előtt kötelességük volna a hazai polgárok összes érdekeit ismerni. A román-görög keleti egyház annyira hozzá van kötve az iskolához, és az iskola az egyházhoz, hogy az ő felsége által szentesített szervezeti szabályzat 1. §-a szerint csak azon egyházközség képezhet parochiát, melynek legalább egy iskolája van, a 2-ik §. szerint pedig a mely anyaközség nem tarthat fenn legalább egy iskolát, az filiállá degradáltatik. A kettő tehát egymásba van fűzve. Ha most igy fogunk haladni, a mitől tartani kell, hogy még ezen szempontból is alkalmaztassák az 1868-ik évi közoktatási törvénynek 15. czikke, azaz, hogy ilyen esetben a confessionális iskola átváltoztassák községi iskolává, akkor az egyházközségek el fognak esni az iskoláktól és el fognak esni a parochiális jogtól és nem fognak részesülni, nemcsak különösen az egyház fentartása tekintetében szükségelt oktatásban, de nem fognak részesülni az egyházi szertartás és isteni tisztelet, rendes gyakorlásának jótéteményében sem, és ez által sülyedni fog a vallásosság és általa az erkölcsiség. T. ház! Én nem vagyok oly elbizakodott, és oly büszke, hogy a magam fajának gyengeségeit be ne ismerjem; én büszke vagyok erényeire, de bevallom hibáit is. Én constatálom, és erénynek tartom, hogy a román ember nem vár üdvöt egyéb népoktatástól, mint attól, melyet az egyház vezetése alatt nyert; beismerem és constatálom azonban azt is, hogy a románok között azok az emberek a legrosszabbak, a kik az egyes községekbe vetődött szolgákból, vagy katonákból lettek írástudókká, s néhány magyar szó ismeretével kérkednek, mert ezeknek derogál a többiekkel egy kathegoriába tartozni és engedelmeskedni. A legerkölcsösebb a románok között az az ember, a ki neveltetését az egyháztól nyeri, mert vallása is olyan, a mely egyéb vallásoknál sokkal inkább plántálja a nemzetiséget, erkölcsösséget, a törvények iránti engedelmességet és a monarchikus eszmét. És, t. ház! abban a perezben, a melyben mi előmozdítjuk e népnek vallástalanságát; abban a perezben, a melyben azon elvekből fogunk kiindulni, a melyeket ezen törvényjavaslatnak indokolására Helfy ajánlott: nemcsak a vallásosságot, hanem a hazafiasságot is aláássuk. Abban a perezben, a vallástalausággal és erkölcstelenséggel terjedni fog azon irány, mely más államokban már is kezd dúlni, és tartok tőle, hogy ez akkor fog bekövetkezni, ha az egyháztól a confessionális iskolák elvétetnek. Nagyon kíméletlenül támadtatott meg, t. ház. a román püspöki kar és a eonsistorium azon küldöttsége, mely már hivatalos állásánál fogva is, felismerve ezen törvényjavaslatban a hazára nézve rejlő veszélyt, bátorságot vett magának, a hazafiságnak legmagasabb fokára emelkedve és magát az ország közvéleménye ódiumának kitéve, elmenni a legmagasabb helyre, hogy ezen törvényjavaslatnak elfogadtatása megakadályoztassák. Ezen eljárás, t. ház, hazafiatlan tettnek declaráltatott. Én t. ház, ezt a kérdést nem is hoztam volna fel, ha mások azt nem teszik és ha épen e napokban, midőn e tárgy itt a házban érintetett, nem lett volna alkalmam még a cultusminister urnak néhány kifejezésé-