Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

116. országos ülés május 5.1879. 363 nézve, hogy a törvény végrehajtathassák, a mi arra mutatott, hogy meg van az igazi szándék a törvény ezen feltételének megfelelni, és a kinevezéseknél tekintet volt arra, különösen az első folyamodása, a sommás bíróságoknál, hogy a birák ismerjék azon népnek nyelvét, a mely felett bíráskodni hivatva vannak és a mennyire lehetett, mint itt egy másik paragraphus kívánja, tekintet volt a nemzetiségek fiaira is a kinevezéseknél. Azonban most épen ennek ellenkezője találtatik a haza érdekének megfelelőnek. Nem a mostani aei'át, nem a mostani igazságügyniiiiister urat, a kit tisztelni szerencsénk van, értem, hanem értem azt a politikát, a mely szükségesnek tartotta a birói függetlenséget is felfüggeszteni, csakhogy egy ezzel homlokegyenest ellenkező elvet lehessen keresztülvinni. A szabadkéz idején ama három év alatt különösen a román tisztviselőknél az volt a legfőbb bűn, hogy oda lettek helyezve, a hol a saját véreikkel beszélhettek, s ez elegendő motívum volt arra, hogy Erdélyből, Biharból, Aradból és mindenünnen, a hol voltak áttegyék Szegedre, Czeglédre, Szolnokra, Nag3

r-KáHóra, Gyöngyösre, Debreezenbe, Gyönkre, Sátoraljaújhelyre, Székesfehérvárra stb. stb., és mindenüvé az országban, csak oda nem, a hol legalább qualificatiójuknak ezen részével is használhattak volna; az ő helyökbe pedig olyan embereket küldtek, a kik nem értették az ottani nép nyelvét, és az igazságszolgáltatást a hajdú segítségéve] végzik. Szegeden például, a hol semmi szükség nincs rá, van egy egész senatus román ajkú biró, de azért Aradon, a hol a lakosság többsége, de nem többsége, hanem majdnem összesége — hivatkozom az aradi képviselő urakra, hazudtoljanak meg, ha :kem igazat mondok — román, az ottani törvényszéknél nincsen annyi román ajkú biró, a mennyi szükséges, hogy egy törvényszék összeülhessen; csak egy román biró van. Biharban, a mely törvényszéket legjobban ismeri a t. ministerelnök ur, valamint én is, mert mindketten odavalók vagyunk, itt is, a melynél pedig nagyobb törvényszék sem területre, sem személyzetre nézve nincs az országban, van egy biró, és egy alügyész, a ki birja a román nyelvet, pedig azon emberek többsége, a kikkel dolguk van, de a megye lakosságának többsége is, román. Pedig a bűnügyekben különösen be van hozva a közvetlenség és szóbeliség, az elnöknek kell vezetni az egész tárgyalást kezdettől végéig, az elnöknek újból kell kihallgatni a vádlottakat és a tanukat és csak azok alapján hozhatnak a birák Ítéletet, a mit a vádlottak és a tanuk az ő jelenlétében előadtak, mégis ilyen értelemben haj tátik végre azon törvény. A törvényszékeknél a birák nyelvismeretének hiánya még pótoltatik egy-egy tolmács által, de a járásbíróságoknál már ez talán nem fizeti ki magát, ott a hajdúval pótolják. Elnök: A t. képviselő ur a szőnyegen levő tárgytól eltér s nagyon régen foglalkozik oly kérdésekkel, melyek alig vannak összefüggésben e javaslattal. Én nagyon kérem, méltóztassék a példákkal megelégedni, s áttérni magára a tárgyra. Cozma Párthén: Méltóztassék elhinni, hogy a világon senki szivesebben nem teljesítené a t. elnök ur akaratát, mint én, de a mit mondtam, az szorosan és határozottan a tárgyhoz tartozik, mert e javaslat a nemzetiségi törvénynyel motivál tátik, s így, nehogy azt imputálják nekem, hogy csak általános sérelmeket említek, de speciális eseteket kimutatni nem tudok, kénytelen vagyok eoncrét eseteket is felemlíteni. Kezdetben volt például Tenkén két olyan járásbiró, a ki a nép nyelvét is ismerte, — megjegyzendő, hogy a lakosság 7

(!-a román, — mind a kettő pensióba tétetett, pedig az egyik alig 32 éves. s most húzza a fél fizetést, és e kettő helyett kineveztetett más, még pedig olyan helyekről való, a hol nem is hallott a románokról soha életében, és most a hajdún kivül nincs ember, a ki értené a nép nyelvét. Minthogy épen Tenkéről szólok, eszembe jut egy eset az absolut korszakból, mely beillenék anecdotának is, pedig tény. Az absolutismus alatt épen Tenkén volt egy cseh származású hivatalnok, a kinek egy napra két terminusa volt. 8 órára berendelt egy embert, hogy végrehajtassák rajta egy ítélet, mely szerint neki kiosztandó volt 12 botütés. 9 órára berendelt egy másik embert, mint tanút. A szerencsétlenség a tanút vitte a biró elé 8 órakor, kezében a citatoriával. A biró azt sem kérdezte tőle : ki vagy? mi vagy? benézett a naplójába, és látva, hogy 8 órára a büntetés végrehajtása van beírva, behívta a hivatalszolgát, kiadta a parancsot, hogy exequáltassék rajta a 12 botütés. A szegény embert kivitték, ő kezdett tiltakozni, de bizony csak ráverték a 12 botot. [Derültség.) Akkor elment a hivatali főnökhöz, elmondta, hogy mi történt rajta, kérdőre vonatott az illető tisztviselő, az azzal excusálta magát, hogy nem ő, hanem azon szegény ember az oka, ő nem tud vele beszélni, miért jött 8 órakor, ha 9-re volt berendelve ? Ilyen igazságszolgáltatásnak vagyunk kitéve jövőre. [Azért kell megtanulni magyarul!) Igen?! Én úgy tudom, hogy a hivatalnok van a népért, s nem a nép a hivatalnokért. E törvénynek még csak egy pontjára akarok reflectálni. mely a legclassicusabban intéztetett el. A 9. §. azt mondja: „Mindazon polgári és bűnvádi perekben, melyek ügyvéd közbejöttével 46*