Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-116
360 118. országos ülés május 5. 1S"8. az országgyűlés asztalán és nagyon megérdemli, hogy komolyan vitassuk a tárgyat, hogy hallgassuk meg egymást türelmesen, hallgassuk meg egymás érveit és ha lehet, igyekezzünk az aggodalmat eloszlatni még most, mig nem késő, mig a lavina meg nem indult, mert ha egyszer megindul, nincs az az erő és hatalom, melyutjában megállítsa és nincs az a próféta, ki meg tudná jósolni, hogy a görgeteg mily dimensiókat fog venni mire a mélységbe sülyed (Ellenmondás balfelöl. Felkiáltások: Ki által! hogy!?) Én nem kívántam senkinek nevét felhozni a házbaji, s ha nem lettem volna provokálva, nem is tettem volna ennyit sem, de ha épen provokálnak, hát kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nekem a minap épen ezen a helyen mondta egyik képviselő ur, hogy ő igenis tüzzelvassal akar magyarosítani minden áron; az az ő elve, és ő ezt a törvényjavaslatot első lépésnek tekinti ezen politikához (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltás: Igaz!) Hát igaz. Eddig az ellenkezőt mondogatták, és jobbról is, balról is tagadták, most legalább provokáltatunk reá. T. ház! Ahhoz a czélhoz, mely itt a törvényjavaslatban be van vallva, ahhoz a czélhoz, a mely kereszíülvitetni ajánltatik, egyáltalában nem szükségesek a javasolt eszközök. En előre kijelentem, hogy nem vagyok, sohasem voltam és nem is leszek ellensége annak, hogy ezen hazának minden polgára, hacsak lehet, tanulja meg a magyar nyelvet, tanulja meg, mert arra szüksége van mindenkinek. (Elénk helyeslés.) Tanulja meg a német nyelvet is, mert arra is oly szüksége van. (Felkiáltások: a szélső haloldalon. Arra nincsen!), tanulja meg a franczia nyelvet is, mert arra is szüksége van. (Ellenmondások. Felkiáltások: Talán az oroszt is ?!) A kinek szűksége van reá, azt is. Es én nagyon örülnék, ha a magyar nyelvet minden román megtanulná; én magam is igyekeztem azt megtanulni, és — a mint látják — meglehetősen is beszélem; azonban azt mindezen eszközökkel keresztül vinni, teljes lehetetlennek tartom Magyarországra nézve. Semmi kifogásom nincsen azon elv ellen, a mely a törvényjavaslat bevezetésében foglaltatik: „Szükséges lévén, —igy hangzik a bevezetés — hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására, minden állampolgárnak kellő mód nyujtassék". Továbbá az indokolásban az mondatik, hogy ezen elv keresztülvitele a legnagyobb kíméletté] és lassankint szándékoltatik eszközöltetni a nélkül, hogy valakitől az kívántatnék, hogy a maga anyanyelvéről lemondjon, vagy annak fejlesztését a legcsekélyebb részben is elhanyagolja. ügy, a mint ezen elv az indokolásnak ezen részében elő van állítva, én nem hiszem, hogy Magyarországon csak egy embernek is aggodalmakat okozhatna. De mi a corollariuma ezen elvnek úgy, a mint az föl van állítva? Az,hogy az állam állítson fel iskolákat minden községben, vagy ha ezt nem teheti, legalább a centrumokban, és pedig a maga költségén, hogy az, a ki meg akarja tanulni a magyar nyelvet, megtanulhassa. Szóval, a törvényjavaslat itt permissiv intézkedést involvál és állami iskolákat. A hol azonban az elvnek kiviteléről van szó, ott már többé nem permissiv, hanem imperativ intézkedés proponál tátik; és nagyobbrészt nem az állam, hanem más költségén, t. i. azon vallásfelekezetek és azon magán emberek költségén, a kik nagy áldozattal tartják fenn az iskolákat, melyeknek fenntartásához az állani nemcsak anyagilag, de erkölcsileg sem járul, mert tudnék példákat, reá, hol az állam közegei, sőt nemcsak az állam közegei, hanem még a választott tisztviselők is megtagadták közreműködésüket arra nézve, hogy a szegény tanító fizetése behajtassék, mert azt mondták, hogy az államnak nem az az érdeke, hogy a felekezeti iskolákat fenntartsa, hanem az, hogy a felekezeti iskolákat lassanként községi iskolákká átalakítsa, tehát — félek — úgy áll a dolog, hogy az állam oda igyekszik, hogy lassanként amortizálja azokat. Igen, de ezek azoknak az alapoknak a tulajdona, a melyekből azok fenntartatnak. Simonyi Ernő (közbeszól) : Vigyék el az alapokat, azokat, nem bántja senki! Cozma Párthén ezen alapok nélkül iskolát fenntartani nem lehet, meri fizetés nélkül senki sem fog tanítani sem románul, sem más nyelven s igy iskolákat sem lehet fenntartani; ezek azon felekezetek és egyesek tulajdonai, kik azokat felállították és fenntartják és csak ezek rendelkeznek azokkal. Es én egészen más következtetést vonok le azon statistikai adatokból, melyeket az előadó ur felhozott, kimutatván, hogy mily nagy aránytalanság van az állami és felekezeti iskolák köztt; — én ebből nem azt a következtetést vonóin le, hogy igyekezzünk minél többet községi iskolákká, átalakítani; hanem azt vonom le, hogy igyekezzünk azt a nagy tőkét, mely a felekezeti iskolákban fekszik, fenntartani és ne vegyük el kedvüket azoknak, kik az iskolákat, fenntartják, hogy támogatásukat meg ne vonják, mert akkor majd többet kell feltartania az államnak. Az elv ellen senkinek kifogása nincs, de van a kivitel ellen. A kivitelnél, — hiába tagadják — bizonyára érintetik ott a tulajdonjog és érintetik az autonomicus jog is, ha az autonómiáról alapos fogalommal bírunk és nem forgatjuk azt tetszésünk szerint. Attól tartok én, t. ház! hogy a kivitelnél annyi vexatió lesz igy, a mint nálunk a tanügy szervezve van, hogv végre is vasrv oda foaják