Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-116

116. országos ülés május 5. 1879. 361 hagyni a confessiók iskoláikat az állam nyakába, vagy pedig az állam elveszi tőlük. Mert nem tartom a mostani közegekkel a törvényjavaslatot végrehajthatónak, súrlódások és egyenetlenség szítása nélkül, legyen bár a legjobb akarat a felekezeteknél és azok hatóságainál. Tagadják, hogy ez nemzeti és politikai kérdés volna, hanem azt mondják, hogy ez egyszerűen culturális kérdés. És mivel motiválják ezt? Épen a közoktatásügyi bizottság t. előadója, és Váradi Grábor képviselő ur magáévá tette még a szavakat is, a mint magáévá is kellett tennie az egész bizottságnak, de én mégis csak neki akarom tulajdonítani, — azzal indokolja, hogy ezen utón a zsenge gyermek fogékony keble a nyelv tanulása közben a hazaszeretetet és hazafiság érzetét is megismerje. „De, t. ház ! ha nem is mindent és nem is nagyon sokat vár a bizottság az ily speciális törvényjavaslattól, annyit azonban mégis méltán állíthat, hogy egy ily javaslat életbeléptetése, egy jelentékeny lépés előre, a ezél felé, — hogy annak hatását érezni fogjuk mindenütt, hol az hazafiság és jóindulattal fog találkozni, de egyszersmind, hogy a kormánynak ezen javaslat törvényerőre emelése módot fog nyújtani arra, hogy ott, a hol a „hazafiság" és jóindulat hiányzik, de az alkalmas tér és anyag a törvény végrehajtásához megvan: a törvény adta eszközöket alkalmazza, s azoknak érvényt szerezhessen". Tehát a magyar nyelv tanulásától tételezik fel ezután a „hazaszeretet" és a „hazafiságot". Szóbeli előadásában pláne úgy nyilatkozott, hogy a tanítónak aztán alkalma vasi a zsenge gyermek keheiéhe a nyelvvel egyszerre a hazaszeretetet és a hazafiságot is bele oltani. Ebből az következik, hogy azok, a kik a magyar nyelvet nem birják, nem bírnak hazafisággal és hazaszeretettel. (Ellenmondás.) Ha bírnának, nem kellene azt a magyar nyelv tanítása által létrehozni. Baross Gábor előadó (közbeszól): Egészen máskép volt értve. Cozma Párthén; Azért mondom, hogy különbség van a modern hazafiság és a valódi hazafiság közt! Önök a modern hazafiságot értik ez alatt! Mindenesetre politikai a szándék, és nemzetiségi a tendentia, nem pedig culturális. T. ház! Én attól tartok, hogy a kivitelben ezen törvény nem úgy fog alkalmaztatni, a mint itt előadatott. Nem tagadja senki, maga a bizottság sem tagadja, s az a párt, az a közvélemény, mely ide erőszakolta a törvényjavaslatot, nem tagadja, hogy ez nem a ezél, ez csak az első lépés, ez csak kezdete az aetiónak. Áz egyik aztán a folytatást ekként érti, a másik másként. Már most ki biztosít engem arról, hogy majd mikor e törvényt végre kell hajtani, hogy még később is, ha ezen első lépés már végre lesz hajtva, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. meg nem unta-e ez a kormány az állapotot, esnem lesz-e más kormány, mely nem úgy fog gondolkodni mint ez, hanem egy lépéssel közeledni fog azon közvéleményhez, mely előbb is itt egy képviselőre talált, s azt fogja mondani; megpróbáltuk igy, de nem megy, kezdjük tehát egy tárgynak magyarul tanításával, hát ha igy jobban fogunk boldogulni, s akkor a tanítótól még több qualificatiótkell majd kívánni, mert ha magyarul kellend előadnia, nem pedig a gyermekek nyelvén, szóban és előadásban tökéletesen kellend majd bírnia a magyar nyelvet. S ki biztosít arról, hogy azután is nem fog-e jönni egy másik kormány, mely szorult helyzetbe jutván, popularitásra még 1 nagyobb szüksége lesz, és még egy lépéssel | tovább fog menni, és az iskola utján belejut j majd az egyházba is, mely nálunk annyira összej függésben van az iskolával, hogy egyik a másik ! nélkül nem lehet meg. S igy lépésről lépésre okvetlenül oda fogunk jutni — nem oda, hogy I magyarok fogunk lenni, mert azt ez utón nem i lehet elérni, az assimilatiónak barátja vagyok, ! ha önkéntesen történik, mert volenti non fit injuria : — de oda fogunk jutni, a hova jutottunk mindig, ! mikor ez utat választottuk. (Ellenmondás.) inomisse ! oda fogunk jutni. (Mozgás.) Az urak közül néhányan, úgy látszik, jobban \ ismerik a viszonyokat, mint mi. Én nagy hibának és szerencsétlenségnek ! tartom azt, hogy mi szeretjük magunkat itt ámítani, és nem szeretjük az igazságot hallani. Én 1 azt az egész actiót, mely egy ismeretes tény óta | keletkezett, egy egészségtelen áramlat szttlemé| nyének tekintem. Ha oly dolgokat sejtünk, melyek : nem tetszenének, nem is engedjük meg, hogy azok, a kik arra leginkább hivatottak, bennünket : tájékoztassanak. Én nem arrogálom magamnak azt, hogy a románok nevében beszélek, de azt igenis liatá; rozottan merem állítani, hogy mint román ember jobban ismerem annak óhajtásait és aggályait, I mint azok. kik nem románok. Egyébiránt, ha valaki azt mondja, hogy a szerbek nevében beszél, | mint azt egy képviselő ur tette, és más huri | pendít meg, nem azt, mint a többi szerb kép! viselő ur, azért senki sem utasította rendre, sut i megdicsértetett; ugyanily érteleniben történt ' nyilatkozat a tót nép nevében is és ezt is helyeI selték. Ha pedig valaki más értelemben, azon állásI pontból, melyet mi elfoglalunk, bátorkodik véle! ményt nyilvánítani, ezt már rósz nevén veszik I tőle, és azt mondják, hogy arra megbízása nincs. Méltóztassék elhinni, t. ház, ha azt gondolják, hogy a nép — én nem beszélek más népről, ; csak a román népről — óhajtja, hogy ily utón j jusson a magyar nyelv tudásához, mely út ellene l van nemzetiségi individualitásának, akkor csalat46