Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-115

115t országos ülés május 3. 1879. 345 polczára emeli. Ugyanis, t. ház, mily részben fogná az állam szellemét emelni a román fiúban, a ki rövid tanulás után az ekéhez tér vissza, vagy a román, szász és tót ajkú leányban, ki rövid tanulás után guzsalyához tér vissza, ha nevét nemcsak anyanyelvén, hanem magyarul sem tudja irni ? De, t. ház, meglévén bennem azon loyalitási érzet a többség kifejezett kívánalmai irányában, én ezen törvényjavaslatot, jól lehet nem értek egyet annak állítólagos szándékával, még azon esetben is elfogadnám, ha csak czélra vezetőnek találnám. De, t. ház, én ezen törvényjavaslatot nemcsak czélra nem vezetőnek, de egyenesen ártalmasnak tekintem; mert ki fogja tagadni, hogy a magyar nyelv tanulására szánt óráknak elvonása által, bizonyosan a többi tanulmányok fognak csökkenni, ki fogja tagadni, hogy a magyar nyelvet nem bíró tanítóknak kiküszöbölése által, nagy terjedelmű vidéken a tanítás, a czélszerű oktatás, tökéletesen fel fog akadni? De van, t. ház, ezen törvényjavaslatnak még egy veszélyesebb s azért komolyan megfontolandó oldala, t. i. azon ingerültség, melyet szül a nélkül, hogy valami tekintetben czélra vezetne. En, t. ház, nagy czélokért képes volnék még ily ingerültséget is koczkáztatni, de megvallom, a czél elérésének legkisebb kilátása nélkül ily ingerültséget, ily veszélyt koczkáztatni sem kedvem, sem bátorságom. Azt mondják a törvényjavaslat pártolói, hogy nincs ok az ingerültségre, nem levén annak czélja a magyar nyelvet valakire ráerőszakolni; az egyedüli czél: alkalmat nyújtani a magyar nyelv elsajátítására. De, t. ház, ezen érvelésnek gyarlósága mindenki előtt világos, a ki tudja, hngy akármely tantárgyban hátramaradott tanulók egyik osztályból a másikba át nem bocsáttatnak, s a ki képes felfogni azt, hogy ottan, a hol a magyar nyelvet tudó tanítók nem találtatnak, ily vidékeken a községek kénytelenek leendenek oly tanítókat is elfogadni, a kik, habár a község nyelvét nem tudva, csak a magyar nyelvet b eszélik. Ezen tényeket, uraim, egyébnek, mint erőszakoskodásnak nevezni nem tudom, ezen okból azon megjegyzéssel: „caveant consules, ne quid respubliea detrimenti capiat", az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadom. Várady Gábor: T. ház! Nem lehet szándékom a szőnyegen levő tárgy vitatásába bocsátkozni, s miután ugy látom, hogy a kérdés minden oldalról megvilágittatott s nézetem szerint teljesen kimerittetett és azon döntő érvek, melyek a javaslat mellett itt a házban felhozattak, sem kiegészítésre, sem bővebb illustrálásra nem szorulnak ; mig azon szónoklatokat, melyek a javaslat ellen elmondattak, bonczkés KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. alá venni és azzal némileg ismétlésekbe bocsátkozni, részemről legalább igen meddő, igen hálátlan munkának tartanám; különben is az igen t. előadó barátom meg fogja tenni e téren kötelességét Én szerencsés vagyok a közoktatási bízott' ságnak tagja lenni s a t. ház előtt levő jelentést nem csak aláirtam, hanem annak minden tételét legjobb meggyőződésem szerint teszem magamévá és igy feleslegesnek tartanám még annak kijelentését is, hogy ezea élőnkbe terjesztett törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. Azonban, t. ház, midőn a tényekkel, a valósággal homlokegyenest ellenkezők állíttatnak itt a házban ; midőn alaptalanul vádoltatnak olyanok, a kik magokat itt a házban védelmezni nem képesek: akkor, azt hiszem, a felszólalás kötelesség. És mert épen máramarosi dologról van szó, nekem, mint azon megye fiának, a felszólalás kettős, elutasíthatlan kötelességemben áll. (Helyeslés.) E szempontból és ezen érdekből kérem csupán a t. házat, hogy becses figyelmével pár perezre megajándékozni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk!) Román Sándor t. képviselő ur a többi között azt mondta, — és én beszédének csupán ezen egyetlen tételére kívánok reflectálni, —• „hosszú kézzel készíttetett ezután a két ruthen püspök felirata, és a szegény máramarosi román nép tudatlanságával visszaélve, megyei hivatalnokok által, mesterséges módon és ámításokkal előállított kérvényeket, mint a trójai lovat, trombitaszó mellett hurczolták meg minden lapban." Mellékesen jegyzem meg, hogy Román Sándor t. képviselő ur képes és készebb volt inkább saját népfaját tudatlansággal bélyegezni, csakhogy abból egy alaptalan vádat kovácsolhasson azok ellen, kik a tudvalevő feliratot létrehozták. Máramarosban a román nép nem tudatlan, Máramarosban a román nép és — hozzá teszem — az orosz is, értelmes, felvilágosodott nép. Ezen állítás bebizonyítására igen sok történeti adatra hivatkozhatnám, azonban időkímélés szempontjából csak egyet emelek ki. Ez a 48—49-i korszak. Azon időben Galicziából, Bukovinából, Erdélyből az emissáriusoknak egész serege jelent meg a mi népünk közt, de annak a nép érdeke ellen emelt izgatásai igen csekély kivétellel, nyom nélkül vesztek el, a román és orosz nép velünk együtt részt vett az önvédelmi harezban, (Éljenzés) velünk együtt küzdött a szabadság és egyenlőségért, pedig — különösen a román népnek egy jelentékeny része a nemesi osztályhoz tartozott, tudatával bírt a 48-ki törvény következményeinek, és érezte a 44