Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-115

346 115. országos ülés május 3 1S79. kiváltságvesztés súlyát. A mit tehát Román képviselő ur tudatlanságnak, nevez, az az én szótáramban, és meg vagyok győződve, a t. ház nagy többségének szótárában a tudásnak, az öntudatos hazafiúi eljárásnak, a hazafiúi és polgári erénynek nevével van jelölve. (Elénk helyeslés.) Román képviselő ur , azt hiszem, azért illeti a „tudatlan névvel a máramarosi romáu és orosz népet, mert az a nép nem birt hitelt adni azon — istennek hála — kevés számú és nem nagy befolyással bíró agitátorok szavainak, kik minden törekvésöket arra fordítják, hogy a magyar és nemmagyar köztti válaszfalat — a | mennyiben az ma még fenn állana, erősítsék, szilárdítsák (ügy van!) és a kik igyekeznek a néppel elhitetni, hogy a nemzetiségi különállás olyatén szítása, terjesztése, mint azt ők teszik, és mint azt Román képviselő ur itt a házban hirdette, nem ellenkezik a magyar államiság eszméjével, nem ellenkezik a magyar állam lételével, nem Magyarország szorosan vett érdekével. Azonban egy megnyugtatásunk és vigasztalásunk van és ez az: hogy a máramarosi román és orosz nép azt elhinni sohasem fogja. (Helyeslés.) \ A mi már most a megyei tisztviselők által I elkövetett mesterséges ámításokat illeti: minthogy j különben előadásom nem lesz érthető, és más- j kép nem fognék állításom mellett bizonyítékokat felhozhatni: kénytelen vagyok concret alakban beszélni és a gyermeket nevén nevezve, kénytelen vagyok kimondani — a mi egyébiránt a t. ház előtt, mint általában az országban, köztudomású tény, — hogy azon, Román képviselő ur és mások által gyanúsított és megtámadott feliratnak létesítője első sorban a mi derék alispánunk. Mihálka László. (Élénk éljenzés) Ez a Mihálka László román, vagy, mint ő magát nevezni szereti, oláh ember; ő a szó valódi értelmében népbarát, az őszinte, egyenes, nyilt eljárású férfinak prototypja. (Igaz!) Ezen embert, ezen Mihálka Lászlót ámítással vagy ámítási szándékkal vádolni oly eljárás, melynek kifejezést adni nem tudok. Mihálka és mindazok, kik e felirat létrehozásában közreműködtek, mindannyian román származású egyének, s olyan férfiak, kiktől az ámításnak még szándéka is annyira távol áll, a milyen távol áll Román képviselő ur ide vonatkozó állítása az igazságtól. (Ügy van!) Azon felirat, t. képviselőház, Máramarosmegye román és orosz népe óhajtásának hü kifejezése. Ha valaki a fáradságot veszi magának, hogy figyelemmel kisérje a mi román és orosz népeink gondolkozás módját és magatartását, igen rövid idő alatt örömmel fogja tapasztalni e téren a legkedvezőbb jelenségeket, melyek mindannyian meg fogják czáfolni Román képviselő ur állításait. Ha, például, a földmívesapával beszél az ember fiáról, rögtöa kérkedik vele, hogy fia magyarul beszél, mig mások sajnálkozásukat fejezik ki a fölött — a mi gyakran történik — hogy egyik vagy másik szegényebb földmíves fia rövid ideig időzhetvén a megyének valamely városában, nem tanulhatott meg magyarul. Mindezek nagyon fényesen czáfolják meg Román képviselő ur állításait s én, hogy öt is meggyőzzem — nem a t. képviselőházat, mert hiszen a túlnyomó nagy többség meg van győződve róla, hogy Román képviselő ur állításai nem birnak alappal — hanem hogy őt is meggyőzzem, nem tehetek máskép, mint hogy neki egy javaslatot tegyek. Jöjjön hozzánk Máramarosba, látogassa meg a román községeket és kisértse meg hirdetni azon tanokat a nép köztt, melyeket itt hirdet, s igen rövid idő alatt tapasztalni fogja, hogy azon községekben nemcsak tetszésre nem, hanem még csekély viszhangra sem fog találni. (Helyeslés.) Mig ezt nem teszi és mig állítását ily módon be nem bizonyítja, addig kénytelen vagyok a t. képviselő ur ide vonatkozó minden állítását alaptalannak nyilvánítani. (Helyeslés.) Ezt röviden előadva, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Román Sándor: Személyes kérdésben kérek szót. A mi a gyanúsítást illeti, arra nem felelek, bár oly kifejezéssel élt a ház t. alelnöke, a mely azt involválja; de azt hiszem, magatartásom által nem adtam arra okot, s azért nem is reflectálok rá. Arra azonban, hogy ámítások nem történtek, azt kivánom megjegyezni, hogy sokan azok közül, a kik aláirtak azon hírhedt feliratot, nem tudván, mi rejlik benne, később, midőn tartalmát megtudták, vissza akarták vonni; de ezt nem engedték nekik, sőt az administratio részéről vizsgálat rendeltetett ellenök, mint olyanok ellen, kik háborgatják a békét. Ez az egyik. (Mozgás.) Másodszor az ámítgatások — nem akarok többet mondani, pedig kettőt, hármat is mondhatnék —• csak azt említem, hogy a püspöki székkel épen az alispán testvérét kecsegtették. (Felkiáltások: Ez nem személyes kérdés!) Azt is tudom, hogy egy oly papnak, a ki aláirta a feliratot, a fiának stipendiumot adtak. (Zajos felkiáltások: Ez nem személyes kérdés! Elnök csenget és szólni kivan. Román Sándor folytatja beszédét, szavai a nagy zajban nem hallhatók. Felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy engem meghallgasson. Ez kötelessége. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur felszólalásában túlmegy azon, a mit személyes kérdésben mondhat. (Helyeslés.) A t. képviselő ur czáfolatába bocsát-